A végtelenül fejlődőképes VR játék megalkotása

Filippo Brunelleschi a XV. század Itáliájában megalkotta a perspektíva gondolatát, amikor észrevette, hogy az ortoghonális vonalak, vagyis azok a vonalak, amelyek a tőlünk távolodó tárgyak méretarányait követik a térben, a végtelenben konvergálnak egymással. Ezt Erwin Panofsky művészetfilozófus úgy értelmezte, hogy a perspektíva centrumából valójában a végtelenség tör be az általunk ismert háromdimenziós térbe a Kant által feltételezett intelligbilis világból, amely az emberi elme által érzékelt és megszervezett valóságon kívül áll, és a végtelenség szervezi meg az általunk ismert háromdimenziós teret.
A kérdés, hogy hogyan viszonyul ez a filozófiai gondolat az információs kor valóságához, amikor az általunk ismert valóságot egyre inkább átszövi és behálózza a computerizált virtuális valóság? Közelebbről átitathatja e a virtuális valóságot a végtelenség, és a korlátlanság. Korunk technológiai szótárában az egyik legfontosabb fogalom a Big Data. Ez az új tudományág a közelmúltban keletkezett, az informatika robbanásszerű fejlődésének köszönhetően, mivel nagyon nagy mennyiségű adat gyűlt össze szinte minden gazdasági és technológiai szektorban. Így a kereskedelemben, az orvostudományban, a távközlésben, a genetikában, a csillagászat területén stb..  Mint tudományág pedig arra jó, hogy ezekben a nagymennyiségű adathalmazokban összefüggéseket és mintázatokat keressen különféle matematikai és statisztikai eszközökkel. A kereskedelem területét példaként véve egy olyan kereskedelmi adathalmazban, ahol az tartják nyilván, hogy a vevők miket vásároltak, lehet például összefüggéseket keresni az egymást kiegészítő termékek vásárlásának gyakoriságai között.
Így például elemezni lehet, hogy azok a vásárlók, akik gyakran vesznek kenyeret hány százalékban vásárolnak mellé tejet is. Ha pedig gyakran vásárolják ezt a két terméket együtt az hasznos információ a bolt számára, hiszen akkor érdemes a pékárukat, és a tejtermékeket egymás közelébe pakolni a boltban, hogy kényelmes legyen a vásárlás. A Big Data technológiája ma már a mesterséges intelligencia kutatásban is teret nyert, amiből egy külön tudományágat hasított ki magának. A gépi tanulás elméletét, ami azt jelenti, hogy ha egy Big Data alkalmazást, amely folyamatosan és automatikusan elemez egy ilyen nagy adathalmazt statisztikai eszközökkel, akkor az így kielemzett tények képessé tehetik ezt az alkalmazást arra, hogy bizonyos feladatokat jobban oldjon meg akár az embernél is.
Például az orvostudomány területén, ha egy ilyen Big Data alkalmazásba betáplálunk egy rakás képet melanómás daganatokról, továbbá adatként azt is, hogy melyik volt rosszindulatú és melyik volt jóindulatú. Akkor ez az alkalmazás statisztikai eszközökkel elemezni tudja, hogy a fényképeken a daganatokat milyen elváltozások jellemzik nagyobb százalékban, ha azok rosszindulatúak, vagy ha jóindulatúak, és ha legközelebb betáplálják neki egy új melanóma gyanús beteg fényképét, akkor arról meg tudja állapítani, hogy az a daganat rosszindulatú, vagy jóindulatú. Általában jobban is, mint egy bőrgyógyász, mert több daganat fényképe áll a rendelkezésére, mint amennyit életében egy bőrgyógyász láthatott, és így mesterséges intelligencia alapú orvosi diagnózisokat állíthatunk elő.
A gépi tanulásra alapozott mesterséges intelligencia alkalmazásokat ma már nagyon sok területen alkalmazzák, még a tudományos kutatás területén is. Létezik olyan Big Data alapú mesterséges intelligencia alkalmazás, ami a korunkra már óriási mennyiségűre növekedett orvosi publikációkat vizsgálja át és elemzi, amelyeket egy ember száz évig sem tudna elolvasni, hogy azokban új összefüggéseket fedezzen fel, amelyek új tudományos eredmények magvai lehetnek. Az ember bár a tudomány területén szerteágazó szellemi birodalmat alkotott, igazi lételemét még ma is főként a művészetben találja meg, amellyel a tudomány sok száz szállal összefonódik. Éppen ezért először is a művészeti alkotások birodalmára lehetne alapozni azt a végtelenséget és korlátlanságot, amit az ember a virtuális valóságban megtapasztalhat. Így arra a gondolatra jutottam, hogy érdemes lenne betáplálni egy nagy terjedelmű Big Data alkalmazásba a világ összes építészeti, festészeti, szobrászati alkotásának fotóanyagát, illetve a világ összes zeneművének hanganyagát. Majd ezt az óriási Big Data alkalmazást úgy beprogramozni, hogy ki tudja elemezni a fényképeken szereplő egyes művészeti alkotások stílusbeli sajátosságait, majd azokat ötvözni tudja egymással mindig új és új művészeti alkotásokat létrehozva, és ezeket megjelenítve egy számítógépes VR játékban. Ebbe pedig, ha egy ember belép, akkor, mint egy sodródó álomban folyamatosan nyomon követheti a művészet mindig új és új metamorfózisait, átalakulásait egy végtelen és korlátlan hullámzásban, ami tényleg a végtelenség és korlátlanság betörését jelenti a virtuális valóságba.
De nem muszáj csak művészetről beszélnünk, van egy másik ága is a Big Data alkalmazásoknak, ami a genetikával kapcsolatos. Az emberiség génállományának kémiai leírását manapság egyre növekvő adatbázisokban rögzítik, már több mint egymilliárd ember genetikai kódját rögzítették genetikai adatbázisokban, amelyeket szintén Big Data módszerekkel elemeznek. Ezt hívják génszekvenálásnak, ami azt jelenti, hogy a különféle genetikai információkból a tudósok kielemzik, hogy azokból hogyan épülhetnek fel a különféle emberi tulajdonságok. Véleményem szerint ezt is beleprogramozhatnánk a játékba, hogy az alkalmazás a genetikai adatbázisban található különféle genetikai információkat kombinálja és ezekből az új kombinált genetikai információkból olyan új emberi személyek digitális lényeit építsék fel, és jelenítsék meg a játékban, akik sohasem léteztek a világtörténelemben. Így pedig a játékos sohasem volt művészeti alkotásokat látna, és sohasem volt emberekkel találkozna a játékban, akiknek végtelen variációi állnának a rendelkezésére. Végül tehetnénk még egy csavart is a játékba, mégpedig azt, hogy a játékos saját genetikai információit is betáplálhatná a játékba, amit az alkalmazás szintén kielemezne, és ennek alapján a játék mindig a játékos genetikai információi által kódolt személyiséghez igazítaná, hogy milyen művészeti alkotások és milyen emberi személyek jelenjenek meg a játékban.
Mégpedig a játékos személyiségének legjobban megfelelő művészeti alkotásokat és személyeket előtérbe tolva. Így ebben a játéban mindenki találkozhatna a számára legideálisabb művészeti alkotásokkal, illetve emberi személyekkel. Megtalálhatná a neki legmegfelelőbb szobrot, festményt, zenét, szerelmespárt, vagy barátot. Persze csak virtuális formában, és így a játékos nemcsak nézője, hanem valamilyen formában alkotó résztvevője is lenne a játéknak.

Felhasznált Irodalom:

Erwin Panofsky: Perspective as Symbolic Form, Zone Books; Reprint edition (1700).
DNS-szekvenálás: https://hu.wikipedia.org/wiki/DNS-szekven%C3%A1l%C3%A1s

Mindenkinek járó alapjövedelem, tényleg szükség van erre?

Az elmúlt parlamenti választásokon a baloldal egyik fő ígérete volt a mindenkinek járó alapjövedelem, amit azzal indokoltak, hogy a robbanásszerű technológiai fejlődés miatt egyre többeknek kerül veszélybe a mindennapi megélhetése, mivel az emberek által betölthető munkaköröket egyre inkább automatizálják, és ezért a jövőben gépek fogják átvenni az emberek munkáját.
A kérdés, hogy mennyire helytálló ez a feltételezés? Valóban szükség van ingyen pénz osztogatására a társadalomban, hogy életben tartsuk a munkából kieső embereket a jövőben? Először is az úgynevezett mesterséges intelligenciáról kell írnunk ezzel kapcsolatban, ami a különféle emberi tevékenységek automatizálhatóságáért felelős korunk technológiai viszonyai között. A technológia területén manapság szinte minden az úgynevezett Big Data-ról szól. Ez az új tudományág a közelmúltban keletkezett, az informatika robbanásszerű fejlődésének köszönhetően, mivel nagyon nagy mennyiségű adat gyűlt össze szinte minden gazdasági és technológiai szektorban. Így a kereskedelemben, az orvostudományban, a távközlésben, a genetikában, a csillagászat területén stb..  Mint tudományág pedig arra jó, hogy ezekben a nagymennyiségű adathalmazokban összefüggéseket és mintázatokat keressen különféle matematikai és statisztikai eszközökkel. A kereskedelem területét példaként véve egy olyan kereskedelmi adathalmazban, ahol az tartják nyilván, hogy a vevők miket vásároltak, lehet például összefüggéseket keresni az egymást kiegészítő termékek vásárlásának gyakoriságai között.
Így például elemezni lehet, hogy azok a vásárlók, akik gyakran vesznek kenyeret hány százalékban vásárolnak mellé tejet is. Ha pedig gyakran vásárolják ezt a két terméket együtt az hasznos információ a bolt számára, hiszen akkor érdemes a pékárukat, és a tejtermékeket egymás közelébe pakolni a boltban, hogy kényelmes legyen a vásárlás. A Big Data technológiája ma már a mesterséges intelligencia kutatásban is teret nyert, amiből egy külön tudományágat hasított ki magának. A gépi tanulás elméletét, ami azt jelenti, hogy ha egy Big Data alkalmazást, amely folyamatosan és automatikusan elemez egy ilyen nagy adathalmazt statisztikai eszközökkel, akkor az így kielemzett tények képessé tehetik ezt az alkalmazást arra, hogy bizonyos feladatokat jobban oldjon meg akár az embernél is.
Például az orvostudomány területén, ha egy ilyen Big Data alkalmazásba betáplálunk egy rakás képet melanómás daganatokról, továbbá adatként azt is, hogy melyik volt rosszindulatú és melyik volt jóindulatú. Akkor ez az alkalmazás statisztikai eszközökkel elemezni tudja, hogy a fényképeken a daganatokat milyen elváltozások jellemzik nagyobb százalékban, ha azok rosszindulatúak, vagy ha jóindulatúak, és ha legközelebb betáplálják neki egy új melanóma gyanús beteg fényképét, akkor arról meg tudja állapítani, hogy az a daganat rosszindulatú, vagy jóindulatú. Általában jobban is, mint egy bőrgyógyász, mert több daganat fényképe áll a rendelkezésére, mint amennyit életében egy bőrgyógyász láthatott, és így mesterséges intelligencia alapú orvosi diagnózisokat állíthatunk elő.
A gépi tanulásra alapozott mesterséges intelligencia alkalmazásokat ma már nagyon sok területen alkalmazzák, még a tudományos kutatás területén is. Létezik olyan Big Data alapú mesterséges intelligencia alkalmazás, ami a korunkra már óriási mennyiségűre növekedett orvosi publikációkat vizsgálja át és elemzi, amelyeket egy ember száz évig sem tudna elolvasni, hogy azokban új összefüggéseket fedezzen fel, amelyek új tudományos eredmények magvai lehetnek. Ezek a modern mesterséges intelligencia alkalmazások valóban automatizálni tudnak bizonyos emberi tevékenységeket, amely által a gép esetenként jobban is el tud látni bizonyos feladatokat mind egy ember, mondjuk az orvosi diagnosztika területén. Azt azonban látni kell, hogy ezek az alkalmazások megjelenésükkor soha sem egy egész foglalkozást törölnek el, hanem csak bizonyos foglalkozásokhoz tartozó feladatokat.
Így például az előbb említett példánkban az orvosi diagnosztika automatizálása korántsem jelenti az egész orvosi szakma megszűnését, hanem csak egy részfeladat gépek általi átvételét, ami nemhogy munkanélküliséget nem okoz az egészségügyben, de az orvosi munkát költség és teljesítményhatékonyabbá teszi. Hiszen olcsóbbá és jobbá válik ezáltal az orvosok munkája, mivel megszabadul az orvos egy részfeladattól, amit a gép jobban végez, emellett pedig idő szabadul fel a számára, amit más feladatok elvégzésére szánhat immár hatékonyabban.
Az a tény, hogy a mesterséges intelligencia olcsóbbá és hatékonyabbá teszi bizonyos szakemberek munkáját a piaci szektorban, rövidtávon, éppen, hogy nem munkanélküliséggel, hanem egyenesen munkahelyteremtéssel jár együtt. Miért? Mondok erre egy példát. Vegyünk egy vállalatot, amelynek van egy boltja valahol Budapesten, ami Hot-Dog árusítással foglalkozik. A Hot-Dog készítése három munkafázisból áll: a kifli megsütése, a belevaló virsli megfőzése, és a Hot-Dog összerakása. Mint mondtam a mesterséges intelligenciával működő gépek szinte sohasem egy egész foglalkozást helyettesítenek egyszerre, hanem csak annak egy részfeladatát. Így tegyük fel, hogy ez a cég automatizálni akarja a Hot-Dog készítést, és éppen akkor feltalálnak egy gépet, ami egyedül meg tudja főzni a Hot-Dog-ba a virslit, vagyis egyedül el tudja végezni a Hot-Dog készítés egy részfeladatát. A cég meg is vásárolja ezt a gépet.
Ezután gép főzi majd a virslit az üzletben, a Hot-Dog árusnak csak a kiflisütéssel és az összerakással kell foglalkoznia, a munkája ezáltal olcsóbbá válik, minél fogva a vállalat is olcsóbban tudja adni a Hot-Dog-ot. A Hot-Dog olcsóbbá válása miatt pedig megnő a Hot-Dog iránti kereslet, az emberek több Hot-Dogot vesznek, ami pedig munkaerő keresletet generál a cégnél, és fel kell venniük még egy Hot-Dog árust. Tehát az elmondottakból látszik, hogyha az automatizálás csak egy részfeladatot, és nem egy egész foglalkozást érint, (ami nagyon ritka). Akkor az automatizálásnak inkább munkahelyteremtő és bérnövelő hatása van, mintsem hogy munkanélküliséget okozna. Példa erre a német gazdaság ahol nem azért magasabbak a bérek és alacsony a munkanélküliség, mert ők szorgalmasabbak, többet dolgoznak, hiszen a statisztikák ennek éppen az ellenkezőjét mondják, a német gazdaságban a legalacsonyabb a ledolgozott munkaórák száma. Ott azért kisebb a munkanélküliség, és azért magasabbak a bérek, mert a gazdaságuk magasabbszintű technológiával van felszerelve, fejlettebb technológiákkal dolgoznak a munkahelyeken.
Nem is beszélve arról, hogy a technológiai fejlődés rövidtávon nem csak, hogy olcsóbbá és hatékonyabbá teszi a munkavégzést, hanem új feladatokat és foglalkozásokat generál, amit korunkban is láthatunk. A programozástól kezdve a különféle adatelemző, meg IT munkakörökig. Amelyeket mind-mind a technológiai fejlődés generált. Érzékelhető technológiai munkanélküliség csak akkor jövet létre, ha az automatizálás már a különféle foglalkozások minden részfeladatát érinti, de ma még nem tudjuk, hogy ez megvalósulhat e. Nem tudjuk, hogy milyen részfeladatok automatizálhatók, és milyenek nem. Ha pedig megvalósul is ez valamikor az is még hosszú évtizedek múlva fog megtörténni, semmiképpen sem most. Mivel a különféle mesterséges intelligencia alkalmazások csak a foglalkozások egy-egy részfeladatait érintik, a foglalkozások az automatizált mesterséges intelligencia alkalmazások számának növekedésével csak lassan sorvadnak el, de sohasem egy pillanat alatt szűnnek meg. Ez egy nagyon hosszú folyamat. Azonban még ha ez bekövetkezik is, akkor is kérdéses, hogy ez általános munkanélküliséget okozna e.
Az olyan tevékenységeket ugyanis, amelyek nem egy foglalkozás rutinszerű részfeladataiból állnak, hanem tudásszegmensek kreatív összekapcsolásából sokak szerint továbbra is emberek fogják végezni. Ugyanis csak az emberi tudat képes egymástól eltérő jellegű információkat összekapcsolni, és ezzel új helyzetekre reagálni. Ha például egy ember tudomására jut, hogy kint eleredt az eső, és tudja, hogy a lakásában van esernyő, akkor képes ezt a két tudattartalmat összekapcsolni, és rájön, hogy magához kell vennie az esernyőt, ha ki akar menni az utcára. Viszont a melanómás daganatokat elemző Big Data alkalmazás ugyan jól ki tudja szűrni a melanómás daganatokat, mert arról rengeteg információ van a memóriájában, de ha egy ilyen melanómás betegnek valamilyen más betegsége is van, ami súlyosbítja az állapotát, arról már nem tud információt nyújtani az orvosnak, mert arról nem állnak rendelkezésre képek a memóriájában. Mint ahogy a kórházból sem tud kimenekülni, ha tűz üt ki ott, mert erről sem állnak a rendelkezésére elemezhető információk, hogy azt hogyan kell megtenni.
Ezekkel a Big Data alkalmazásokkal egyszerre csak egyfajta információtömeget lehet elemezni, és így csak egy területen lehet őket fejleszteni, de egymástól eltérő információk összekapcsolására nem képesek, ezért nem tudnak új helyzeteket kezelni, nem tudnak úgy működni, mint az emberi tudat. Így az orvosi szakma lehet, hogy akkor is megmarad, ha már minden részfeladatát automatizálták, mert arra, hogy ezeknek a részfeladatoknak az eredményeit kreatívan összekapcsolja valaki csak az ember lesz képes továbbra is. Így az általános technológiai munkanélküliség elmélete ezért is kérdéses. Ennek nyomán persze felvetődött bennem a kérdés, hogy nem lehetne e olyan magasabbrendű, Big Data alkalmazásokat, vagy ha úgy tetszik Big Data 2 alkalmazásokat készíteni, amelyek nem szakterületeken felgyülemlett adatokat elemeznek, hanem ilyen adatokat elemző Big Data alkalmazások munkáját hangolják össze. Mondok erre egy példát. Van egy olyan tudomány, hogy asztrobiológia, amely a földönkívüli élet lehetőségeit kutatja. Tehát, hogy létre jöhet e más égitesteken az élet. Ez egy interdiszciplinális tudományág, felhasználja mind a csillagászat, mint pedig a biológia eredményeit.
Így akkor lehetne e készíteni egy olyan magasabbrendű Big Data alkalmazást, vagy Big Data 2 alkalmazást, amely összehangolja két Big Data alkalmazás munkáját, ahol az egyik a biológia területén a genetikai adatokat pásztázza és elemzi, a másik pedig a csillagászati adatokat pásztázza és elemzi. Ha pedig a felhasználó ebben a magasabbrendű Big Data alkalmazásban lefuttat egy tudományos keresőkérdést, akkor a két külön adatbázisban az alkalmazások mindegyike elkezdi elemezni a saját adathalmazát, és ha mindegyik talál egy-egy olyan adatszegmenset, amelyek egymással összekapcsolva választ adhatnak erre a tudományos kérdésre, akkor ez a magasabbrendű Big Data alkalmazás ezt képes érzékelni, és képes összekapcsolni a két adatszegmenset, hogy egy új tudományos eredmény jöjjön létre. Ez már egy olyan Big Data alkalmazás lenne, amely képes a különféle információk összekapcsolására.
Itt most csak két Big Data alkalmazás összekapcsolásáról beszéltem, de feltételezhető, hogy össze lehetne kapcsolni több ilyen alkalmazást is, vagy akár az emberiség egész tudáskincsét pásztázó és elemző összes Big Data alkalmazást is. Akkor pedig egy az emberhez hasonló, egyetemes tudású Big Data 2 alkalmazás jönne létre, amely már bármilyen információkat képes lenne összekapcsolni egymással, és úgy működne, mint az emberi tudat, képes lenne új helyzeteket is kezelni és elvileg minden emberi tevékenységet képes lenne elvégezni. Lehetne e ilyen alkalmazást készíteni? Nem tudom, lehet, hogy igen, viszont kérdés, hogy ez valóban azonos lenne e az emberi tudattal? Szerintem nem.
Ugyanis ez önmagában egy önálló célok nélküli gép lenne. Semmilyen önálló akarata és célja nem lenne, csak akkor használná tudatát, ha valamilyen kérdést tennénk fel neki. Persze a gépekbe is lehet célokat beleprogramozni, ahogy egy játékrobotba is bele lehet programozni, hogy milyen utat járjon be a szobában. Illetve mondhatnánk, hogy az emberi célok és indítékok nem is a tudathoz tartoznak, hanem a személyiséghez, amely genetikusan bele van kódolva az emberbe. Tehát ahogy az embernek is van genetikusan rögzült személyisége, úgy a gépbe is beleprogramozhatunk célokat. Viszont az már az emberi tudat privilégiuma, hogy változtatni tudjunk saját céljainkon. Hogy ne csak a belénk rögzült genetikai kódot kövessük. Erre egy olyan tudattal rendelkező gép, ahol a tudat csupán különféle Big Data alkalmazások konglomerátuma nem képes. Erre csak az emberi tudat képes, egy ilyen gép soha nem fog tudni változtatni a bele programozott célokon. Ebből is látszik, hogy az emberi tudat több, mint egymással összefűzött Big Data alkalmazások konglomerátuma.
Ugyanakkor pedig éppen ettől lesz veszélyes egy ilyen gép. Ugyanis egy ilyen egyetemes gépi világtudat, amely az emberiség összes tudáskincsét birtokolja és használja, nagyon okos lesz, és mindent uralni fog, ugyanakkor csak azokat a célokat fogja tudni követni, amiket beleprogramoztak. Azon nem fog tudni változtatni, és mi lesz, ha rossz kezekbe kerül az a lehetőség, hogy valaki beleprogramozza a célokat. Mi lesz, ha egy elmebeteg azt programozza bele, hogy pusztítsd ki az emberiséget. A gép csak azt fogja tenni, amit beleprogramoztak, és nem fog tudni változtatni saját céljain. Gépi intelligenciája viszont szinte végtelen lesz, és így könnyű szerrel el fogja tudni végezni, amit beleprogramoztak.
Tehát ha létrehozhatunk is olyan gépet, ami tényleg minden emberi tevékenységet tud helyettesíteni, az már biztonsági kérdéseket vet fel, ami megkérdőjelezi, hogy érdemes e ezt megtenni. Ugyanakkor pedig a technológiai fejlődés nemcsak a mesterséges intelligencia és az automatizálás fejlődéséből áll, hanem van egy másik áramlat is a technika fejlődésében, ez pedig a nanotechnológia. Ez megkérdőjelezi, hogy szükség lesz e az általános alapjövedelem bevezetésére abban az időszakban amikor tényleg megvalósul a minden emberi tevékenységet helyettesítő gép.
A nanotechnológia egy modern tudomány, ami arra irányul, hogy az anyag atomi szintjeinek manipulálásával hozzon létre újfajta anyagi rendszereket és technológiákat a biológiai rendszerek önszerveződésének modelljét felhasználva. Az előrejelzések szerint a jövőben a nanotechnológia használatával létrehozhatunk majd olyan gépeket, amelyek egy gombnyomásra képesek az anyag atomi létszintjeinek elemeiből, magyarul atomokból felépíteni bármilyen anyagi tárgyat az ételektől kezdve egy egész házig, vagy egy űrhajóig. Ha pedig ez megvalósul, ami ugyancsak hosszú évtizedek múlva fog megvalósulni, mint a mindentudó gép megteremtése is, akkor már nem lesz szükség egységes alapjövedelemre, mert már mindenki maga is elő fogja tudni állítani a létfenntartásához szükséges eszközöket egy nanoeszközzel.
Tehát mindent összefoglalva a technológiai fejlődés rövidtávon semmiképpen nem okoz munkanélküliséget, hanem inkább a munkahelyteremtést és a bérnövekedést segíti. Arra mire valóban létrejön a minden emberi tevékenységet helyettesíteni tudó gép, ami, ha megtörténik is, csak nagyon hosszú idő elteltével fog rá sor kerülni, és biztonsági kérdéseket is felvet, már valószínű, hogy semmi szükség nem lesz az egységes alapjövedelemre, mert a gazdaság egész másképpen fog működni. Tehát ez az egységes alapjövedelem úgy ahogy van egy hülyítés, semmi szükség nincs rá, csak arra jó, hogy a technológiához és a gazdasághoz nem értő szerencsétlen emberek elé mézesmadzagot húzzon, hogy majd mi megoldjuk minden problémátokat, azzal hogy ingyen pénzt szórunk a lábatok elé ezért szavazzatok ránk. Technológiai fejlesztésre van szükség, nem alapjövedelemre, hogy több munkahely teremtődjön.

Felhasznált Irodalom:

Szathmári Sándor: Gépvilág (és más fantasztikus elbeszélések), FAPADOSKONYV.HU, 2012.

Asztrobiológia https://hu.wikipedia.org/wiki/Asztrobiol%C3%B3gia

Anthony Goldbloom: A munkák, amelyek vesztésre állnak a gépekkel szemben, és amelyek nem https://www.ted.com/talks/anthony_goldbloom_the_jobs_we_ll_lose_to_machines_and_the_ones_we_won_t/transcript?language=hu

Richard Susskind - Daniel Susskind: A szakmák jövője Antall József tudásközpont, Budapest, 2018.
Görögök és magyarok: nem lusták, csak ügyetlenek? https://www.portfolio.hu/gazdasag/gorogok-es-magyarok-nem-lustak-csak-ugyetlenek.163546.html

Nanotechnológia https://hu.wikipedia.org/wiki/Nanotechnol%C3%B3gia

A tudat létrehozása egy magasabb rendű Big Data alkalmazással

A technológia területén manapság szinte minden az úgynevezett Big Data-ról szól. Ez az új tudományág a közelmúltban keletkezett, az informatika robbanásszerű fejlődésének köszönhetően, mivel nagyon nagy mennyiségű adat gyűlt össze szinte minden gazdasági és technológiai szektorban. Így a kereskedelemben, az orvostudományban, a távközlésben, a genetikában, a csillagászat területén stb.  Mint tudományág pedig arra jó, hogy ezekben a nagymennyiségű adathalmazokban összefüggéseket és mintázatokat keressen különféle matematikai és statisztikai eszközökkel. A kereskedelem területét példaként véve egy olyan kereskedelmi adathalmazban, ahol az tartják nyilván, hogy a vevők miket vásárolltak, lehet például összefüggéseket keresni az egymást kiegészítő termékek vásárlásának gyakoriságai között.
Így például elemezni lehet, hogy azok a vásárlók akik gyakran vesznek kenyeret hány százalékban vásárolnak mellé tejet is. Ha pedig gyakran vásárolják ezt a két terméket együtt az hasznos információ a bolt számára, hiszen akkor érdemes a pékárúkat, és a tejtermékeket egymás közelébe pakolni a boltban, hogy kényelmes legyen a vásárlás. A Big Data technológiája ma már a mesterséges intelligencia kutatásban is teret nyert amiből egy külön tudományágat hasított ki magának. A gépi tanulás elméletét, ami azt jelenti, hogy ha egy Big Data alkalmazást, amely folyamatosan és automatikusan elemez egy ilyen nagy adathalmazt statisztikai eszközökkel, akkor az így kielemzett tények képessé tehetik ezt az alkalmazást arra, hogy bizonyos feladatokat jobban oldjon meg akár az embernél is.
Például az orvostudomány területén, ha egy ilyen Big Data alkalmazásba betáplálunk egy rakás képet melanómás daganatokról, továbbá adatként azt is, hogy melyik volt rosszindulatú és melyik volt jóindulatú. Akkor ez az alkalmazás statisztikai eszközökkel elemezni tudja, hogy a fényképeken a daganatokat milyen elváltozások jellemzik nagyobb százalékban, ha azok rosszindulatúak, vagy ha jóindulatúak, és ha legközelebb betáplálják neki egy új melanóma gyanús beteg fényképét, akkor arról meg tudja állapítani, hogy az a daganat rosszindulatú, vagy jóindulatú. Általában jobban is, mint egy bőrgyógyász, mert több daganat fényképe áll a rendelkezésére, mint amennyit életében egy bőrgyógyász láthatott, és így mesterséges intelligencia alapú orvosi diagnózisokat állíthatunk elő.
A gépi tanulásra alapozott mesterséges intelligencia alkalmazásokat ma már nagyon sok területen alkalmazzák, még a tudományos kutatás területén is. Létezik olyan Big Data alapú mesterséges intelligencia alkalmazás, ami a korunkra már óriási mennyiségüre növekedett orvosi publikációkat vizsgálja át és elemzi, amelyeket egy ember száz évig sem tudna elolvasni, hogy azokban új összefüggéseket fedezzen fel, amelyek új tudományos eredmények magvai lehetnek. A mesterséges intelligencia kutatás területén ez azonban mégsem jelenti azt, hogy erre alapozva alkothatnánk olyan gépeket, amelyek úgy működnek mint az emberi tudat.
Ugyanis az emberi tudat képes egymástól eltérő jellegű információkat összekapcsolni, és ezzel új helyzetekre reagálni. Ha például egy ember tudomására jut, hogy kint eleredt az eső, és tudja, hogy a lakásában van esernyő, akkor képes ezt a két tudattartalmat összekaplni, és rájön, hogy magához kell vennie az esernyőt, ha ki akar menni az utcára. Viszont a melanómás daganatokat elemző Big Data alkalmazás ugyan jól ki tudja szűrni a melanómás daganatokat, mert arról rengeteg információ van a memóriájában, de ha egy ilyen melanómás betegnek valamilyen más betegsége is van, ami súlyosbítja az állapotát arról már nem tud információt nyújtani az orvosnak, mert arról nem állnak rendelkezésre képek a memóriájában. Mint ahogy a kórházból sem tud kimenekülni, ha tűz üt ki ott, mert erről sem állnak a rendelkezésére elemezhető információk, hogy azt hogyan kell megtenni.
Ezekkel a Big Data alkalmazásokkal egyszerre csak egyfajta információtömeget lehet elemezni, és így csak egy területen lehet őket fejleszteni, de egymástól eltérő információk összekapcsolására nem képesek, ezért nem tudnak új helyzeteket kezelni, nem tudnak úgy működni, mint az emberi tudat. Ennek nyomán felvetődött bennem a kérdés, hogy nem lehetne e olyan magasabbrendű, Big Data alkalmazásokat, vagy ha úgy tetszik Big Data 2 alkalmazásokat készíteni, amelyek nem szakterületeken felgyülemlett adatokat elemeznek, hanem ilyen adatokat elemző Big Data alkalmazások munkáját hangolják össze. Mondok erre egy példát. Van egy olyan tudomány, hogy asztrobiológia, amely a földönkívüli élet lehetőségeit kutatja. Tehát, hogy létre jöhet e más égitesteken az élet. Ez egy interdiszciplinális tudományág, felhasználja mind a csillagászat, mint pedig a biológia eredményeit.
Így akkor lehetne e készíteni egy olyan magasabbrendű Big Data alkalmazást, vagy Big Data 2 alkalmazást, amely összehangolja két Big Data alkalmazás munkáját, ahol az egyik mondjuk a biológia területén a genetikai adatokat pásztázza és elemzi, a másik pedig a csillagászati adatokat pásztázza és elemzi. Ha pedig a felhasználó ebben a magasabbrendű Big Data alkalmazásban lefuttat egy tudományos keresőkérdést, akkor a két külön adatbázisban az alkalmazások mindegyike elkezdi elemezni a saját adathalmazát, és ha mindegyik talál egy-egy olyan adatszegmenset, amelyek egymással összekapcsolva választ adhatnak erre a tudományos kérdésre, akkor ez a magasabbrendű Big Data alkalmazás ezt képes érzékelni, és képes összekapcsolni a két adatszegmenset, hogy egy új tudományos eredmény jöjjön létre. Ez már egy olyan Big Data alkalmazás lenne, amely képes a különféle információk összekapcsolására.
Itt most csak két Big Data alkalmazás összekapcsolásáról beszéltem, de feltételezhető, hogy össze lehetne kapcsolni több ilyen alkalmazást is, vagy akár az emberiség egész tudáskincsét pásztázó és elemző összes Big Data alkalmazást is. Akkor pedig egy az emberhez hasonló, egyetemes tudású Big Data 2 alkalmazás jönne létre, amely már bármilyen információkat képes lenne összekapcsolni egymással, és úgy működne, mint az emberi tudat, képes lenne új helyzeteket is kezelni. Lehetséges vajon e ez? Szerintem igen, viszont kérdés, hogy ez valóban azonos lenne e az emberi tudattal? Szerintem nem.
Ugyanis ez önmagában egy önálló célok nélküli gép lenne. Semmilyen önálló akarata és célja nem lenne, csak akkor használná tudatát, ha valamilyen kérdést tennénk fel neki. Persze a gépekbe is lehet célokat beleprogramozni, ahogy egy játékrobotba is bele lehet programozni, hogy milyen utat járjon be a szobában. Illetve mondhatnánk, hogy az emberi célok és indítékok nem is a tudathoz tartoznak, hanem a személyiséghez, amely genetikusan bele van kódolva az emberbe. Tehát ahogy az embernek is van genetikusan rögzült személyisége, úgy a gépbe is beleprogramozhatunk célokat. Viszont az már az emberi tudat privilégiuma, hogy változtatni tudjunk saját céljainkon. Hogy ne csak a belénk rögzült genetikai kódot kövessük. Erre egy olyan tudattal rendelkező gép, ahol a tudat csupán különféle Big Data alkalmazások konglomerátuma nem képes. Erre csak az emberi tudat képes, egy ilyen gép soha nem fog tudni változtatni a bele programozott célokon. Ebből is látszik, hogy az emberi tudat több, mint egymással összefűzött Big Data alkalmazások konglomerátuma.
Ugyanakkor pedig éppen ettől lesz veszélyes egy ilyen gép. Ugyanis egy ilyen egyetemes gépi világtudat, amely az emberiség összes tudáskincsét birtokolja és használja, nagyon okos lesz, és mindent uralni fog, ugyanakkor csak azokat a célokat fogja tudni követni, amiket beleprogramoztak. Azon nem fog tudni változtatni, és mi lesz, ha rossz kezekbe kerül az a lehetőség, hogy valaki beleprogramozza a célokat. Mi lesz, ha mondjuk egy elmebeteg azt programozza bele, hogy pusztítsd ki az emberiséget. A gép csak azt fogja tenni, amit beleprogramoztak, és nem fog tudni változtatni saját céljain. Gépi intelligenciája viszont szinte végtelen lesz, és így könnyű szerrel el fogja tudni végezni, amit beleprogramoztak. Erre kell ügyelni a jövőben.

Szathmári Sándor: Gépvilág (és más fantasztikus elbeszélések), FAPADOSKONYV.HU, 2012.

Asztrobiológia https://hu.wikipedia.org/wiki/Asztrobiol%C3%B3gia

Anthony Goldbloom: A munkák, amelyek vesztésre állnak a gépekkel szemben, és amelyek nem https://www.ted.com/talks/anthony_goldbloom_the_jobs_we_ll_lose_to_machines_and_the_ones_we_won_t/transcript?language=hu

Richard Susskind - Daniel Susskind: A szakmák jövője Antall József tudásközpont, Budapest, 2018.

Emlékek nyomorúságos fiatal éveimből

Létezik e olyan tudományos paradigma, vagy szellemi áramlat, amely egyesíteni tudja az ősmagyar újpogány szélsőjobboldaliságot, a baloldali modernitásellenes kulturális marxizmust, és a nemzeti polgári eszméket valló Fideszes szellemiséget? Akár hiszik, akár nem van ilyen. Nem mindenki tudja, hogy élt egyszer Sopronban egy később Amerikába elszármazott, zsidó származású orvosnő Margharet Mahler, aki Freud pszichoanalitikus elméletét alkalmazta a korai anya gyerek kapcsolatra. Azt hirdette, hogy a csecsemőkorú gyermek korai éveiben úgynevezett duálúnióban van az anyjával, ami annyit jelent, hogy fejlődésében visszamaradhat, és organikusan, illetve szellemileg erősen károsodhat, ha elszakítják az anyjától.
Ezzel az elméletével erősen felértékelte a nők és a nőiség szerepét a családban, ami a nyugati feminista eszmékre is hatással volt. De most nem erről akarok értekezni, hanem arról, hogy az ő tudományos munkássága erősen rányomta a bélyegét a szintén Sopronban székelő Benedek Elek Pedagógiai Főiskola szellemiségére, ahol külön termet is neveztek el róla, és ahol én nyomorúságos fiatal éveimet szociálpedagógus hallgatóként töltöttem. Más elfoglaltság és életcél hijján bejártam az ottani előadásokra, és el kell mondanom, hogy szinte majdnem mindegyik előadó politizált az órákon. Viszont szembetűnő volt, hogy az előadók politikai meggyőződése korántsem volt egységes.
Mondhatjuk, hogy mindenféle politikai meggyőződésű ember jelen volt köztük. Volt egy előadó, aki nemzeti radikális volt, jobban mondva az ősmagyar újpogány szélsőjobboldaliság pártján állt. Váltig állította, hogy a magyarok nem a Finnugoroktól, hanem a Hunoktól származnak. Krisztus valójában magyar volt, mert egy magyar anyától, szűzmáriától származik, és csak a gonosz zsidók terjesztik, hogy valójában zsidó volt. A Románok erős nemzettudatát irigyelte, akik nácibbak voltak a németeknél, mert nem gázkamrával, hanem saját kezűleg, baltával végeztek a zsidókkal, és olyan ügyesek voltak a nemzetépítésben, hogy erdélyt is megszerézték maguknak. Szerinte nekünk is az ő példájukat kellene követnünk, és csak akkor leszünk olyanok, mint ők, ha minden magyar elhiszi, hogy Krisztus magyar volt. Továbbá Szabó Dezső nyomán váltig állította, hogy a parasztság a nemzet megtartó ereje, mert a magyar a kapitalizmusra és a kommunizmusra a zsidókkal ellentétben nem érett.
Aztán volt egy előadó, aki szakterületét tekintve a családszociológiát és a családpedagógiát művelte. Láthatóan nagy tekintélyre tett szert a saját szakterületén. A családügyi minisztériumokig is elért a keze, és egyértelműen a Fidesszel szimpatizált. Saját bevallása szerint ő javasolta, hogy a Fidesz vegye fel programjába a családi adókedvezményt. Aztán volt egy előadó, aki szakterülete szerint szociális joggal foglalkozott, és lerítt róla, hogy a baloldallal szimpatizál. Védte a cigányokat körömszakadtáig, hogy azok nem tehetnek a saját nyomorúságos helyzetükről, mert a magyar társadalom kirekesztő magatartása az oka az ő helyzetüknek. Végül volt egy előadó aki szakterülete szerint médiapedagógiával foglalkozott, és nem is titkolta, hogy ő baloldali és liberális. Azt kifogásolta, hogy a Fidesz nem engedi, hogy a kiskorúak pornót nézzenek a HBO-n főműsoridőben.
Nem sorolom tovább. Mindebből az derülhet ki, hogy egy olyan intézménynek, ahol ennyire eltérő gondolkodású emberek tanítanak talán nincs is közös szellemisége. De van, és ez Margharet Mahlerhez vezethető vissza. Mahler anya gyerek kapcsolatról alkotott pszichoanalitikus elméletébe jól bele illik az ősmagyar újpogányság szűzmáriához köthető anyakultusza, de éppúgy beleillik a baloldali feminista eszmeiség, amely a csöpögős brazil szappanoperák és a Lagzi Lajcsi zene szülőanyja. Azonban egy szegről-végről családpártinak is mondható elméletet alkotott Margharet Mahler, ez pedig a Fidesz kereszténynek mondott csalátpártoló gondolatkörébe is beleilleszthető.

Kuntz Zoltán - Vörös Ákos: Koldulva a szerelmet, szolgálva a tudományt - Margaret Mahler csodálatos élete, MAGÁNKIADÁS, 2016.

Visszaállítani az önbecsülést, mint Izrael

Ezt a linket így választások után osztom meg, mert a baloldaliak azzal érvelnek, hogy a magyar gazdasági növekedés csak az európai úniós pénzekből, és a nyugati multinacionális cégekből van. Ebből kifolyólag a magyarok a kisebbrendűségi érzésük miatt szavaznak a Fideszre, hogy legyőzzék a felette állókat, vagyis akik eltartják őket. Amit az ipse a videóban mond azt nem a harmadik világban, hanem Magyarországon kellene bevezetni, vagyis modern digitális eszközök és az internet segítségével kellene munkaközösségeket építeni, már gyermek korban tudatos stratégiával. Hogy ezekből a közösségekből magyar vállalkozások és esetlegesen családok nőjenek ki, a demográfiai megoldás végett is.

Izrael is egy technológiákat használó intézményre és kollektív közösségre, név szerint a hadseregre építve vált egy önfenntartó vállalkozó nemzetté, és tud önerejéből fellépni az arabok ellen. Ahol a fiatalok a magas szintű technológiákat használó hadsereg kötelékében sajátítják el a Startup vállalkozások vezetését. A videóban elmondottak mintájára minekünk is kellene ilyen közösségeket alapítanunk, és önfenntartóvá válnunk, hogy ne mondhassák ezek a szemétládák akiket éppen most mentünk meg a sokszoros iszlám inváziótól, hogy ők tartanak el minket, meg hogy kisebbrendűségi érzésünk van.

https://www.ted.com/talks/aleph_molinari_let_s_bridge_the_digital_divide?utm_source=facebook.com&utm_medium=social&utm_campaign=tedspread

Türelemre intés

Csath Magdolna nemrég azt nyilatkozta az M1-en, hogy ebben az évben már kezdenek megjelenni a nagyobb hozzáadott értéket igénylő munkahelyek a magyar munkaerőpiacon, mint például a programozás, vagy a művészeti tevékenységek területén. Úgyhogy aki esetleg azért akarna a baloldalra szavazni, mert csak összeszerelő munka jutott neki annak azt üzenem, hogy legyen türelemmel. Először fel kellett építeni egy jól működő termelőgazdaságot, és csak annak az alapjain lehet aztán felépíteni egy magas hozzáadott értéket igénylő high tech gazdaságot. Ez máshogyan jelenleg nem megy. A technológiai fejlődés éppen most kezd szárnyalásnak indulni, a jövő beláthatatlan ígéretekkel kecsegtet, de ehhez egy ésszerű társadalom és gazdaságpolitikát folytató kormány kell.

Az életfa motívumának freudiánus gyökereiről

Sokan elmélkedtek már azon, hogy mi is tulajdonképpen az idő. Én most szigorúan tudományos alapokon akarok maradni, az időt a tudományban ma meghatározó fizikai elmélet pedig nem más, mint Einstein speciális relativitáselmélete, amely pedig azt mondja, hogy az idő a tér negyedik dimenziója, amely osztozik magával a térrel a testek mozgásmennyiségében. Közelebbről azt mondja ki, hogy ha egy test az általunk ismert háromdimenziós térben minden mozgás nélkül egy helyben áll, akkor az időben, mint negyedik dimenzióban még mindig mozog, méghozzá fénysebességgel. Ha pedig a háromdimenziós térben elkezd valamilyen sebességgel mozogni, akkor ez a sebesség az időben, mint negyedik dimenzióban végzett fénysebességű mozgás sebességéből tevődik át a térbe úgy, hogy az időbeni mozgás annyival lassul, amennyire a térbeli mozgás gyorsul.
Ez az elmélet kicsit furcsának tűnhet egy átlagembernek, pedig az általunk tapasztalt idő természetéből, és abból a tényből, hogy a természetben lehetséges a folyamatos fejlődés és változás, ez szerintem egyértelműen következik. Az időt az ókori filozófusok legelőször is a mozgással hozták kapcsolatba, és azóta is folyik a vita, hogy az idő maga a fizikai testek mozgása e, vagy az idő valami a testektől különálló dolog e, amiben a testek mozognak. Sokan megcáfolták, hogy az idő maga lenne a testek mozgása, mert az idő akkor is telik, ha például mi egyes emberek nem mozgunk. Akkor is öregszünk, akkor is történhet velünk valami az idő előrehaladtával.
Tehát az időnek valamiféle olyan egyenletes sebességű mozgásnak kell lennie, ami egyrészt független a testek térbeli mozgásától, hiszen ez a mozgás akkor is végbe megy, amikor a testek a térben nem mozognak, ugyanakkor mégis valamiféle mozgásnak tekinthető maga is, ami csak térben képzelhető el. Ez nyilvánvalóan csak úgy lehetséges, ha a háromdimenziós tér osztozik valamilyen más térszerű felülettel egyfajta egyetemes mozgásmennyiségben csak így lehetséges, hogy a testek akkor is térben mozognak, ha az általunk ismert háromdimenziós térben nem mozognak. Ennek az időbeli mozgásnak az egyetemes jellege pedig, vagyis, hogy a háromdimenziós térben meglévő minden test egyetemesen kiveszi a részét ebből a mozgásmennyiségből, arra utal, hogy az idő, mint a tér negyedik dimenziója egyben a háromdimenziós tér valamiféle egységét is jelenti. Az időben, mint térszerű felületben, a háromdimenziós tér valamiképp egységbe van gyúrva, mint ahogy Spinoza is azt mondta, hogy Isten a természet egysége, és a spinozai filozófiából alakult ki maga a speciális relativitáselmélet is.
Az a tény, hogy létezik a természetben ez az egyetemes mozgásmennyiség, ugyanakkor a természetben lehetséges a változás és a fejlődés csak úgy lehet jelenvaló, hogy ez az egyetemes mozgásmennyiség nem egyedül a háromdimenziós térre összpontosul. Hiszen akkor a háromdimenziós térben a testek csak egyforma sebességgel mozoghatnának, és akkor a természetben semmilyen fejlődés nem lenne lehetséges, mert az csak egy különféle sebességgel mozgó testekből álló univerzumban képzelhető el, ahol a testek különböző sebességüknek köszönhetően utolérhetik egymást, összeütközhetnek és kölcsönhatásba léphetnek egymással.

Képzeljünk el egy olyan univerzumot ahol nincs idő, hanem csak tér van. Ott vajon lehetséges lenne a mozgás? Nyilvánvalóan igen, hiszen az idő nem maga a testek mozgása, hanem a testek egyrészt a térben, másrészt az időben, mint térszerű felületben mozognak. Viszont ebben az esetben nem létezhetnének úgynevezett ciklikus mozgások, vagy ha úgy tetszik időbeli folyamatok. Például aki megszületett az nem nőne fel, aki felnőtt az nem öregedne meg, és nem halna meg. A kozmikus gázfelhők nem állnának össze csillagokká, majd azok nem válnának végső agóniájukban vörös óriásokká, majd fehér törpékké, hogy aztán újra kozmikus gázfelhőkként szóródjanak szét. Nem lennének ciklikus változások, ami azt eredményezné, hogy lenne az univerzumban mozgás, de az semmilyen fejlődést nem eredményezne, hiszen ahhoz elengedhetetlenek a ciklikus változások, mint például hogy csillagok vagy emberek szülessenek, kifejlődjenek, majd elpusztuljanak. A mozgás ebben az esetben olyan lenne, mint az órainga mozgása, amely mindig csak jobbra és balra mozog, de ebben a mozgásban önmagában semmiféle változás nincs.
Az életfa, mint motívum sok nép mitológiájában megjelenik, ugyanakkor megjelenik a bibliában is ahol az első emberpár próbált enni róla, hogy elnyerje az örök életet miután megszegte az isteni parancsot és előzőleg evett a tudás fájáról. Nézzük meg tehát a teremtés könyvének valódi teológiai értelmét.

Rózsa Huba a Genezis könyve című könyvét kell itt ismertetnünk. Rózsa Huba egyik legfőbb gondolata a könyvben az, hogy az ószövetség és a teremtés könyve valóban sokat átvett a közel-keleti sumér, egyiptomi stb. teremtésmítoszokból, de azokat demitologizálta is egyben, így tehát a biblia nem csupán ezeknek a teremtésmítoszoknak puszta másolata. Továbbá azt is hangsúlyozza, hogy a teremtés könyvét nem valamiféle természettudományos könyvként kell olvasni, amiből ténylegesen kiolvashatóak annak titkai, hogy hogyan hozta létre Isten a világot, hanem szimbolikus teológiai igazságok, hittitkok vannak benne, amelyek nincsenek kapcsolatban a világ teremtésének hogyanjával.

Az egyiptomi és sumer teremtésmítoszokban a világ különféle leölt és feldarabolt Istenek testrészeiből és kifröccsenő testváladékaiból jönnek létre, amelyek egyfajta panteista szemléletet tükröznek. Itt a teremtett világ, a természet egységet képez az Istenséggel. Ezzel ellentétben a teremtés könyvében Isten transzcendens marad az általa teremtett világgal szemben. Azt kívülről a semmiből teremti, továbbá a természeti világ teremtése 6 nap alatt tehát egy időben végbemenő folyamat során megy végbe. Az első teológiai tétel, és hittitok, amit a bibliából ki kell olvasni tehát az, hogy Isten transzcendens a világgal szemben áll, és a természeti világ teremtése időben zajlik, a természet az idővel, a történelemmel kerül szintézisbe, így a kereszténység nem természetkultusz, mint sok más akkori Közel-Keleti vallás, amely a természetben Istent lát, hanem történelemvallás ami a történelmi haladást hangsúlyozza mind a természetben mind az emberi társadalomban.

Ugorni fogok egy kicsit, nem tudom itt Rózsa Huba minden gondolatát ismertetni, mert akkor hosszúra nyúlna ez a cikk. Az ember teremtésénél először a férfit teremti meg Isten, aztán annak oldalbordájából a nőt. Elmondja, hogy az embert a világ urának teremti „És monda Isten: Teremtsük embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” Az ember a természeti világ ura, és Isten képmása, tehát Istenhez hasonló hatalommal rendelkezik a természet felett.

Isten meghagyta, hogy az Édenkert közepén található fából, ami a jó és rossz tudás fája nem szabad enni. A kígyó megkísérti Évát. Rózsa pedig hangsúlyozza, hogy a bibliában nincs arra utaló mondat, hogy a kígyó magával a Sátánnal, Luciferrel lenne azonos. Inkább azt hangsúlyozza, hogy a kígyó, a Közel-Keleti pogány mítoszokban a szexualitással, az érzékiséggel van kapcsolatban, tehát a bibliában is inkább az érzéki kísértés szimbóluma lehet, amit az is jelez, hogy a nőt kísérti meg először, aki az ember érzékibb része, majd az kísérti meg a férfit. A kígyó azzal csábítja el az emberpárt, hogy olyanok lesztek, mint az Istenek, ha esztek a fáról és fontos momentum, hogy miután az emberpár evett ez olvasható a könyvben: „Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefa leveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak.” Ezt a mondatot, hogy észrevették, hogy meztelenek Rózsa úgy értelmezi, hogy elvesztették az ösztöneik, és főként a nemi ösztönük feletti uralmat.

Majd ezután Isten megbünteti a nőt is és a férfit is, és a férfinak azt mondja: „Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján.” Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned.” Ezt a mondatot, hogy a föld tövist és bojtorjánt teremt az ember számára, Rózsa úgy értelmezi, hogy az ember nemcsak ösztönei, hanem a természet feletti hatalmát, uralmát is elveszti. A gazdálkodás, a munka és ezzel együtt a gazdasági és technikai haladás mindig sok gonddal fog járni neki a történelem során, ami ma is látható, amikor a civilizáció a gazdasági rendszer fenntartása óriási környezetszennyezéssel jár együtt, ami veszélybe sodorta a civilizáció fenntarthatóságát a művelés alatt álló természeti környezet nehéz kezelhetősége miatt.

Végül van egy olyan mondat is, a teremtés könyvében, hogy az ember a halhatatlanságot is elveszti, és van egy olyan momentum is a bibliában, hogy az ember megpróbálja becsapni Istent azzal, hogy a halhatatlanság fájáról is enni próbál, de ezt Isten időben észreveszi és megakadályozza. A teremtés könyvében tehát Rózsa szerint Isten azzal bünteti az érzékiség bűnébe eső első emberpárt, hogy megfosztja őket isteni tulajdonságaiktól a természet feletti totális uralomtól, a nemi ösztönök feletti uralomtól és a halhatatlanságtól. Viszont ezek közül az isteni tulajdonságok közül egyet lehetőségük támad visszaszerezni anélkül, hogy a többit visszaszereznék. Mégpedig a halhatatlanságot azáltal, hogy esznek az élet fájáról. Manapság az emberiség a tudományos és a technikai fejlődés segítségével már összes isteni tulajdonságát kezdi visszaszerezni, hiszen a tudomány segítségével szinte korlátlan uralomra kezd szert tenni a természet felett. Illetve éppen manapság kezd az orvostudomány olyan módszereket kifejleszteni a genetika és a nanotechnológia segítségével, amelyekkel előbb-utóbb visszafordíthatóvá válik az emberi öregedés, de ehhez az emberi társadalom és az emberi megismerés óriási mértékű, és generációk százain át zajló evolúciója kellett.
Mi lett volna, ha az első emberpárnak sikerült volna ennie az élet fájáról, és idő előtt megszabadult volna az időtől, a haláltól és halhatatlanná vált volna? Akkor nyilvánvalóan nem jöhetett volna létre tudomány, technika és emberi társadalom. Nem létezne emberi evolúció. Az első emberpár ma is boldogan élne mindenfajta történelmi változás nélkül, életük olyan lenne, mint az órainga mozgása, vagyis mozgás változás nélkül, mintha csak tér létezne idő nélkül, ahogy azt fent az idő természetének elemzésekor kifejtettük. Az életfa motívuma tehát mintha a változás nélküli örökkévalósággal állna kapcsolatban.
Erre utal egy nemrég megjelent magyar ponyvanyelvezetű regény is, amit a napokban olvastam el. Horváth Gábor: A kék - Mennyből a gandzsa című könyve, https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&id=292306&type=22 ami arról szól, hogy drogos fiatalok egy csoportja marihuána nemesítéssel foglalkozik, hobbiból és tevékenységük során sikerül kitenyészteniük a bibliai élet fáját. Ami halhatatlanságot ad. A drog pedig köztudottan a munka és erőfeszítés nélküli örökkévalóság gyümölcseivel kínálgatja az embert, ami Csáth Géza: Ópium című novellájából is kitűnik, ahol az ópium segítségével próbál néhány évmilliónyi életidőt lopni a nemlétezés, a halál fagyos valósága elől menekülve. Csáth Gézán keresztül pedig eljutunk Freudhoz, akinek tanításai egyértelműen nagy hatást gyakoroltak Csáth Géza irodalmi tevékenységére, amiből egyértelműen tetten érhetők az életfa motívumának freudiánus gyökerei.

Felhasznált irodalom:

Rózsa Huba: A Genesis könyve I., 2002.
Horváth Gábor: A kék - Mennyből a gandzsa, Athenaeum Kiadó, 2017.
Csáth Géza: A varázsló halála, Nap Kiadó, 2004.
Jeff Forshaw, Brian Cox: E=mc2 (De miért olyan nagy ügy ez?), Európa Könyvkiadó, 2014.