2016. szeptember 11., vasárnap

Íme, hogy milyen könnyen cáfolhatóak a baloldal frázisai!

Az alább belinkelt írással kapcsolatban lennének a következő megjegyzéseim, ahol a szerző azt taglalja, hogy a romániai magyarok nem magyarok, hanem románok, mert a román államnak fizetik az adót, és minden tevékenységük Romániához köti őket, ennek folytán pedig ne szavazzanak Magyarországon, mert ők románok. Ekkora baromságot! Akkor, ha tegyük fel az írás szerzőjének életútja valami miatt úgy alakult volna, hogy Szegedhez köti az élet: hivatás, család stb. Szegedet pedig maholnap elfoglalnák a románok, akkor ő sem magyar lenne, hanem román gondolom. Nem kételkedem benne, hogy igaza van a szerzőnek, ha ő mondja, csak annyit jegyeznék meg, hogy akkor Gyurcsányra sem szavazhatna!
Leírom részletesebben. Én nem hibáztatom a határon túli magyarokat, hogy nem a magyar államnak fizetik az adót, mert ők nem tehetnek róla, hogy a Román államnak kénytelenek fizetni az adót, mert nem tehetnek róla, hogy a területet ahol élnek elcsatolták Magyarországtól, azt meg nem kívánhatom tőlük, hogy költözzenek ide a szülőhelyükről csak azért, hogy engem támogassanak az adójukkal. Mint ahogy az írás szerzője sem tehetne róla, ha az ország valamelyik szélén élne, és Románia Ausztria, vagy valamelyik más szomszédos állam elfoglalná a területet ahol él. Ennek ellenére az elvtársai ezután rá mondogatnák, hogy nem magyar, és nem szavazhat itt, mert Romániában fizeti az adót, amit nem tudom, hogy mennyire venne jó néven az elvtársaitól, mint meggyőződéses baloldali, de abban biztos vagyok, hogy miután az elvtársai kinyilvánították róla, hogy nem magyar és nem szavazhat Magyarországon egyáltalán, Gyurcsányra sem szavazhatna többet. Remélem értik, hogy miről beszélek a kedves baloldali Urak és Hölgyek!


https://www.facebook.com/774304119250615/photos/a.774313329249694.1073741828.774304119250615/1379788435368844/?type=3&theater

2016. augusztus 28., vasárnap

Rába Quelle Élményfürdő (Győr)

Fehér napfény süt
Az épület képében,
Széles korinthoszi
Oszlopok mélyében,
Hol akantusz
Levelek repedésén
Hallani a fürge
Vízcsobogás remegését,
Az épület kék-szürke
árnyalatú mozaik
Kockáinak csepegését,
Melyben lassan
Átalakul az oszlop
Képe, mint vallás
A római kor épületébe.
Szigorú képű
Oroszlán arcává,
Ókori karakterek
Palládium harcává,
És odakint hidak,
Várfalak alatt
Komótósan úszik
Tova a Rába,
Melyből átszűrődik
A király-koronás
Ó-középkori pára.
Felszállok vele
Lassan én is
Fehér fényű égboltba
Egyébkéntis.
Rideg mozaikkockák
Padlóin, a párás
Vízfórum freskóin.

2016. augusztus 20., szombat

Nuomenon

Liszinszky becsukta maga mögött a kerítés ajtaját, majd a lakás ajtaja felé indult. A szobájába érve elővette zsebéből folyamatirányítóját, megnyomta rajta a főgombot, és háromdimenziós lézer hologram formájában megjelentek előtte szobája sarkában még aznap hátralévő tervei, amelyeket reggel helyezett el benne holografikus ikonokként. Egy tányér szalvétával, és égő gyertyával, továbbá egy fizika tankönyv. Megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy ma már csak vacsoráznia kell, és a másnapi órára kell készülnie. Megfordult, ismét megnyomta folyamatirányítóján a főgombot, és elkezdtek előtte gomolyogni, szobája másik sarkában, egy újabb lézer hologram formájában aznap véghezvitt cselekedetei, mintha egy háromdimenziós mozit pergetnének le. A kosárlabda edzés a Sportcentrumban, az egyetemi étkezde magányos percei, ahol ebédjét költötte el, és minden más, ami aznap vele történt.
Folyamatirányítója másik gombjával eltűntette mindkét hologramot, majd fáradtan leheveredett kanapéjára, és eszébe jutottak az általános iskolában tanult dolgok a XXI. század elejéről, az internet hőskoráról. Akkor még nem voltak minden használati tárgyba, és az épületek falaiba, valamint az utcakövekbe is beépítve a számítógépek, amelyek pontról-pontra rögzítették az ember minden mozdulatát, és az internetezés csak weboldalak böngészéséből és az elektronikus kommunikáció egyéb eszközeinek használatából állt. Ma viszont 2145-öt írunk, az internet minden emberi alkotásba behatolt, és az ember egész életfolyamatát rögzíti, bár ezek a modern informatika eszközeivel gondosan le vannak védve más emberek kíváncsi tekintetei elől, és egy személy csak a saját digitálisan rögzített életútjába tekinthet bele. Elvégezte még hátralévő dolgait, aztán nyugovóra tért, mert másnap korán kellett kelnie, hogy beérjen az egyetemre.
Reggel az egyetemen érdekes hirdetményre lett figyelmes a faliújságon. „Kedvezményes csatlakozást hirdet a világkormány egyetemisták számára a közeljövőben elkészülő legújabb internetes informatikai rendszerhez. Részletek: a http://www.vilagharmonia.hu oldalon”. Később az elektronikus médiumokban: rádió, televízió is sorra hallotta a híreket erről az új informatikai szolgáltatásról, így az egyik óraközi szünetben beült az egyetem egyik számítógépes termébe, hogy megnézze ezt a weboldalt, amiről a hirdetésben olvasott. Mint kiderült ez az új informatikai szolgáltatás, nem más, mint egy a kormány által üzemeltetett mesterséges intelligencia alkalmazás, amely egy adatbázisban rögzíti és nyilvántartja az emberek interneten tárolt digitális életútjainak adatait. Továbbá folyamatosan és automatikusan elemzi őket annak kifürkészéséhez, hogy az egyes emberi személyek életútjaik és alkotásaik alapján milyen más személyekkel és azok alkotásaival, így mondjuk cégeivel, vállalataival illenek össze. Az életutak titkosságának megőrzése mellett természetesen.
Ezek alapján pedig az alkalmazás egy internethez csatlakozó, egy kézben elférő szerkentyű segítségével tanácsokat tud adni a rendszerhez csatlakozóknak, hogy például álláskeresés esetén melyik céghez jelentkezzen, mit mondjon az állásinterjún. Vagy például társkeresés esetén kivel próbálkozzon meg ismerkedni, mit mondjon, és hogyan viselkedjen az ismerkedés esetén. Továbbá a kereskedőknek is tanácsot adhat ez a program, hogy kinek próbálja eladni az áruját, és hogyan. Így pedig minden személy oda kerülhet, és azzal jöhet össze, ahova leginkább beillik, és akivel leginkább összeillik, és így létrejöhet a weboldal nevében is meghirdetett egyetemes világharmónia.
Az ebédlőben sorban állva köszönést hallott a háta mögül. Hello Robi! Szia! Válaszolta. Kovács Gábor volt az. Az egyik legközelebbi ismerőse az egyetemen. Középiskolában egy osztályba jártak, de mióta egyetemre kerültek, már sokkal ritkábban találkoznak, mert Liszinszkyt informatika szakra vették fel Gábort pedig filozófia szakra. Gábor mellé állt a sorban. Mi újság? Semmi különös. Válaszolta Liszinszky majd rögtön feltette a kérdést. Hallottál erről a pályázatról, ahol egyetemisták kedvezményesen csatlakozhatnak ehhez az új informatikai rendszerhez? Á, igen a nuomenon!!! Micsoda? Lepődött meg Liszinszky. Nuomenon, ezt a fogalmat Kant találta ki. Az ő elmélete szerint létezik egyrészt a jelenségvilág a fenomenon, amit érzékeinkkel és értelmünkkel ismerhetünk meg, továbbá létezik egy azon túli világ, a nuomenon amit sem érzékeikkel, sem értelmünkkel nem ismerhetünk meg, mert az transzcendens minden általunk megtapasztalható dologhoz képest. Jó, de mi köze ennek ehhez az új informatikai rendszerhez? Az, hogy később Schopenhauer továbbfejlesztette Kant filozófiai elméletét, és azt vallotta, hogy az emberek testbe zárt lelkei is ebben a nuomenonban gyökeredznek, és az emberi lelkek ebben a közös szellemi szubsztanciában harmonikus egységet képeznek egymással, mint ahogy ez az új informatikai rendszer is alulról, egy közös hálózatban akarja harmonikus egységbe rendezni az emberiséget.
Ekkor egy lány elhívta Gábort Liszinszky mellől, és másik asztalhoz ült le az ebédlőben, így megszakadt a két fiatalember közti beszélgetés. A következő hetekben, hónapokban Liszinszky, mint egyetemista megrendelte az új szolgáltatást, és nem csak ő, hanem világszerte szinte mindenki. Elsöprően nagy népszerűségnek örvendett ez az új informatikai rendszer a 2122 óta fennálló egyetemes világállamban. Gyorsan elterjedt a használata szinte mindenütt. A világkormány pedig a nagy népszerűségre való tekintettel, és a világ népei iránti jóindulatból úgy döntött, hogy ingyenessé teszi a szolgáltatást. Végül egyre-másra jelentek meg a rendszerhez használható újabb és újabb technikai eszközök. Mint például a hagyományos szemüvegre megtévesztésig hasonlító új elektronikus szemüveg. Ezt, ha felvesszük, akkor az emberi retinára vetíti a rendszer mesterséges intelligenciája által neki szánt utasításokat például egy udvarlás esetén, amikor az a kérdés, hogy egy férfi mit mondjon a nőnek udvarlás közben, és így gyakorlatilag észrevétlen maradhat, hogy a férfiak csak a rendszer utasításait mondják, miközben udvarolnak, vagy egy állásinterjún vesznek részt. Az új rendszer sikere véglegesnek látszott.
1000 km-el odébb a világkormány elnöke James Lovell, aki az egykori Európa őshonos, fehér és keresztény lakóiból került ki éppen lelkész bátyjával konzultált a világkormány politikai terveiről a közel jövőben. Ő maga is hithű kereszténynek vallotta magát így természetesnek érezte, hogy egy lelkésszel beszélje meg jövőbeli terveit és belső vívódásait, amihez mindig kéznél volt bátyja George. Hogy vagy James? Kérdezte George. Aggódom a jövő miatt George! Amit most tenni készülünk, azzal lehet, hogy szembekerülünk a világállam lakósságának egy részével. Miről van szó James? Gondolom te is tudsz a világkormány új kezdeményezéséről, a világharmónia nevű informatikai rendszerről. Igen, használom is már egy ideje. A tanácsadóim és én, egyenlőre csak egymás közt, úgy döntöttünk, hogy a jövőben a rendszer nem működhet spontán módon. Hanem irányításunk alá kell vonnunk a rendszert működtető mesterséges intelligenciát. Arra kell beprogramoznunk, hogy a rendszer használóinak, azaz a világállam polgárainak olyan tanácsokat kell adnia, amelyek nem feltétlenül az emberek biológiai adottságainak leginkább megfelelő módon hangolja össze a társadalmat, hanem a mi keresztény eszméinknek legmegfelelőbb módon. Mintegy meghaladva, és legyőzve az emberi biológikumot egy magasabb rendű emberi eszmény felé haladva.
Miért aggódsz emiatt? Kérdezte James. Ha kitudódik, hogy manipuláljuk a rendszert, ez kiváló eszköz lesz a liberális ellenzék kezében, hogy ellenünk fordítsa a világállam polgárainak jó részét. Már pedig az emberek előbb-utóbb rájönnek, hogy valami nem stimmel. Emlékszel arra, amit apánk tanított minket? Mire gondolsz? A keresztény ember fejlődéseszméje az állandó tökéletesedés, mint ahogy Krisztus is azt mondta, hogy legyünk tökéletesek. Apánk erre tanított minket. Ha pedig a társadalom tökéletesedését szolgálod, akkor Krisztust szolgálod, és nincs mitől félned, mert Isten velünk van.
Hat hónappal a szolgáltatás megrendelése után Liszinszky egy nap meglátott az egyetem folyosóin sétálva egy erősen kreol bőrű, valószínűleg a világállam egykor Kubának nevezett tartományából származó lányt, aki talán vendégdiák lehetett itt az egyetemen. Rögtön érezte a belülről jövő vonzalmat a lány iránt, ami feszéjezte is egyben, mert tudta, hogy a szülei nem igazán örülnének neki, ha egy színes bőrű lánnyal jönne össze. Ennek ellenére engedett a belülről jövő késztetésnek, és felvette az elektronikus szemüveget, ami a világharmónia üzeneteit közvetíti számára, de a szemüveg a következő üzenetet vetítette a retinájára: „A lány nem hozzád való, ne barátkozz vele!”. Liszinszky meglepődve vette tudomásul a rendszer üzenetét, a lányról ránézésre biztosra vette, hogy jól működne közöttük a kémia.
Hazafelé menet az arcán hagyta a szemüvegét, és egyszer csak azt az üzenetet kapta, hogy nézzen jobbra. Meglátott körül-belül két méterre magától egy fehér lányt, akihez nem igazán vonzódott, de a szemüveg mégis a következő üzenetet vetítette a retinájára: „Ő a neked való lány, menjél oda hozzá és kezdj el vele beszélgetni.” Liszinszky már csak az iránt érzett kíváncsiságból engedelmeskedett a rendszer utasításának, hogy mi fog történni, majd a lánnyal való ismerkedés közben, és az akkor kapott utasításoknak is engedelmeskedve egy valóban jó beszélgetés után búcsúzott el aznap a lánytól, de ez nem növelte a vonzalmát iránta.
Az eset megtépázta bizalmát az új szolgáltatás iránt. A következő napokban pedig egyre-másra jelentek meg a hírek az interneten és a többi írott és elektronikus médiumban, hogy mások is kezdenek kételkedni a rendszer hatékonyságában, és egyre többen mondják vissza a kormány által nyújtott ingyenes szolgáltatást. Aztán kezdték felütni a fejüket azok a hangok, melyek szerint a világkormány manipulálja rendszert, végül az egyik liberális napilapban titkos kormánydokumentumokat hoztak nyilvánosságra arról, hogy a világharmónia nevű informatikai rendszer nem spontán, az emberek biológiai szükségleteit kiszolgálva hangolja össze az emberi társadalmat. Hanem arra van programozva, hogy a világkormány elképzelései szerinti társadalmat valósítsa meg. Amelynek az egyik legfőbb jellemzője az, hogy nincs benne keveredés a különféle fajok és kultúrák között.
Ez óriási felháborodást váltott ki, különösen a fiatalok között. A fiatalok uralta egyetemeken világszerte tiltakozó mozgalmak alakultak ki, amelyek főként az egykori 1968-as párizsi diáklázadások eszméihez nyúltak vissza, és az emberek új 68-ról kezdtek el beszélni. Liszinszky történelmi tanulmányaiból emlékezett rá, hogy az egykori 68-as mozgalom eszméi nagy szerepet játszottak az információs társadalom, és az internet létrejöttében is, továbbá a XXI. század elején a multikulturális társadalom kialakulásában is nagy része volt, ahol dívott a szabad szex, kábítószer élvezet, és az egymástól eltérő kultúrájú emberek együttélése, de ezt az életformát később visszaszorították a XXI. század második felében hatalomra került jobboldali, keresztény politikai mozgalmak. Mindazonáltal soha nem volt erőssége a filozófia, így az egykori 68-asok nézeteinek filozófiai alapjairól nem sok fogalma volt.
Liszinszky egyetemén Kovács Gábor lett a tiltakozó mozgalom vezetője, akit egy, az egyetemen tartott nyilvános beszédén látott újra. Kedves barátaim! Fiatalok! Lázadjunk fel a világkormány diktatórikus tevékenysége ellen! Válasszuk az igazi szabadságot, amely a nuomenon-ban van, ahol az emberi lelkek szabadon egyesülnek, függetlenül nemtől, fajtól, vallástól és szexuális identitástól! Igen!!! Kiáltozták a Gábort hallgató egyetemista fiatalok. Egyesüljünk szabadon, igaz szerelemben azokkal, akikkel a természetünk szerint leginkább összeillünk, és ne egy diktatórikus világkormány parancsszava irányítsa az életünket! Igen!!!
Gábor ezután lejött az emelvényről és közvetlenül Liszinszkyhez ment oda. Szia! Mi van veled? Jól vagyok köszönöm. Én nem nagyon mélyültem el eddig a mozgalmatok filozófiai tanításaiban. Te talán jobban fel tudsz világosítani erről a területről. Igen, az egykori 68-asoknak Schopenhauer volt az egyik eszmei vezérük, akiről már beszéltem neked.  Ő vallotta azt, hogy a nuomenon-ban spontán, legbelsőbb természetüknek megfelelően egyesülnek az emberi lelkek. Az ő gondolatai voltak a legnagyobb hatással Nietzsche filozófiájára is, aki azt vallotta, hogy a keresztény erkölcsök elveszik azt az embertől, amivé természet szerint lennie kellene, és ezért az igazi embernek, tehát a felsőbbrendű embernek le kell vetnie a keresztény erkölcsöket. Gyere el velünk a párizsi tiltakozó nagygyűlésünkre Párizsba a világkormány székhelye elé.
Liszinszky látta az egyetem udvarán várakozó repülő autóbuszokat, amelyek a diákokat voltak hivatva elszállítani Párizsba, és ezek után már nem tehetett mást, mint hogy hagyta magát sodortatni a tömeggel. Az utazás csak egy órát tartott a modern technikának köszönhetően, és Liszinszky máris a világkormány székhelye előtt találta magát egy fiatalokból álló tömegben. A tömegben egy ideig csak hangos, érthetetlen zúgolódást lehetett hallani, majd egyértelműen kivehetővé váltak a jelszavak. Mondjon le! Mondjon le! James Lovell, és a világkormány mondjon le! Egy idő után pedig megjelent a világkormány székhelyének magasban lévő erkélyén maga James Lovell a világkormány elnöke. Majd a kedélyek pillanatnyi lecsitulása után megpróbált beszédet mondani a tömegnek. Barátaim, fiatalok! Mi keresztény emberek vagyunk, és hiszünk abban, hogy a társadalom fejlődésének célja az ember erkölcsi és szellemi tökéletesedése. Ahogy Krisztus is azt mondta, hogy legyünk tökéletesek. Így ennek a fejlődésnek a célja, és ezáltal az emberiség egysége Krisztusban van, aki a legnagyobb tökéletesség. Csak Krisztusban egyesülhetünk egymással tökéletes emberként! Pfúj!!! Nem igaz!!! Az emberiség egysége a nuomenon-ban van, ahol spontán és szabadon egyesülhetünk egymással legbelsőbb természetünk szerint! Hallatszott a tömegből. Az emberiség egysége Krisztusban van! Az emberiség egysége a nuomenon-ban van! A tömeg végül összecsapott a székházat védő rendőri kordonnal, és a harc folytatódott tovább.

2016. augusztus 16., kedd

Gondolatok a magyar társadalom viszonyáról képzetlen munkavállalóihoz

Az alul megtekinthető videóban az a mondat fogott meg, hogy a Norvég képzetlen segédmunkások különbek, mint a magyar képzetlen segédmunkások. Mert azoknak értelmesebb hobbijaik vannak, mint a magyar képzetleneknek, akik egész nap a kocsmákat járják. Így például könyvtárba járnak, verseket olvasnak, Viking hagyományőrző egyesületekben képzik magukat. Tehát folyamatosan fejlesztik a szellemi képességeiket, ami még egy gyártósor melletti betanított vagy segédmunka esetében is hasznukra válik, mert ott is be kell tanulni az új munkafolyamatokat, ha valamilyen újfajta munkát kapnak, és ezekkel a munka melletti tevékenységekkel megtanulnak tanulni. A magyar képzetlenekre viszont ez nem nagyon jellemző, ők szabadidejükben csak a borospohár mélyét tanulmányozzák. Én nem vagyok képzetlen az általánosan elfogadott normák szerint, mert főiskolát végeztem, ennek ellenére segédmunkásként dolgozom, viszont nem iszom, és értelmes hobbijaim vannak, és azt tapasztalom, hogy Magyarországon nem is igazán nézik jó szemmel, ha egy képzetlen, vagy nem képzetlen, de ennek ellenére segédmunkásként dolgozó embernek értelmesebb hobbijai vannak, mint a vedelés, meg a dohányzás. Én már többször megkaptam azt, hogy miért foglalkozom olyan dolgokkal, amihez semmi közöm. Többször kaptam noszogatást, hogy próbáljak meg inkább rágyújtani, próbáljam meg az italozást. Úgy látom, hogy a magyar ember valahogy úgy gondolkodik, hogy egy ilyen ember ne is csináljon mást, mert neki az való, jobban mondva az a természet törvénye, hogy egy ilyen ember egész nap a kocsmahivatalt járja. Idáig terjed a nagy magyar gondolkodás. Cáfoljanak meg, ha nem így látják, de szerintem ez így van. A videó többi gondolata amúgy eléggé általánosító.

https://www.youtube.com/watch?v=cQoJByvUB9g&feature=share

Komédiás étterem

Sötét, színes
Kapu vár
Két beton között,
Göcsörtös faágak
Sárga faleveleire
Hajaz ott fölött.
Majd kopottas
Kapualjban
Színházszerű
Daládák közt járok,
Ott néz rám
A fényképbe fagyott
Ős múlt-jelen,
Mint zálog,
És borús, szürke
Erkélyek alatt,
Kőbe dermed
A fűszeres étel.
Ízére, kotta
Akkordokat táncol
A színes nyugalom.
Én pedig csak
Ülök-ülök bágyadtan
Mint az édes unalom.

2016. augusztus 15., hétfő

Brazília és az olimpia

Úgy hallom sokan panaszkodnak a brazil olimpia megrendezésének a módjára, hogy hiányosak ott az anyagi és technikai feltételek. Koszos az uszoda vize, nem állnak rendelkezésére a sportolóknak a szükséges technikai eszközök stb. Továbbá már olyan hangokat is hallottam, hogy megkérdezik, miért kellett Brazíliának adni a rendezés jogát. Nekem van erre egy ötletem. Brazília az egyik legkevertebb fajú állam a világon. A multikulturalizmus pedig uralkodó ideológia ma nyugaton. Így a kevert fajú országokat előnyben kell részesíteni. Még ha a kvalitásaik nincsenek is meg hozzá, hogy megrendezzenek egy olimpiát.

2016. augusztus 14., vasárnap

Mennyire lehet stabil egy multikulturális társadalom a fogolydilemma alapján?

Tóth I. János: A hatalom, mint a fogolydilemma egy megoldása című cikkében a hatalom jelenségét elemzi a társadalomban egy különleges nézőpontból: a fogolydilemma nézőpontjából anélkül, hogy a hatalom fogalmát kimerítően körül akarná írni. Az angolszász közgazdaság tudomány a gazdasági fejlődés motorját látja az önzésben és a korlátlan egyéni érdekérvényesítésben. Úgy látják, hogy a korlátlan egyéni érdekérvényesítés gazdasági aktivitásra ösztönzi az embereket, arról pedig, hogy a sok egyéni érdek ne ütközzön össze a szabad piac láthatatlan keze gondoskodik, amely spontán összehangolja a sok egyéni érdeket.
Van azonban egy aspektusa a gazdasági életnek ahol az úgynevezett sokszemélyes fogolydilemma törvényei alapján összehangolhatatlanok az érvényesítésükben szabadjára engedett egyéni érdekek. Ez a gazdasági erőforrások korlátozott jellege. Példának vegyünk egy legelőt, amit egyszerre többen használnak. Jelenleg mindenki két tehenet legeltet ezen a legelőn, ugyanakkor nyilvánvalóan mindenkinek az érdeke az, hogy minél több tehenet legeltethessen ezen a legelőn. Ha a közmegegyezés az, hogy mindenki csak két tehenet legeltethet, akkor mindenkinek az érdeke az, hogy megszegje ezt a megállapodást, és több tehenet legeltessen kettőnél. Ha viszont mindenki megszegi a megállapodást, akkor tarthatatlan állapot alakul ki, mert a legelő erőforrásai végesek, nem tudja az összes gazdának a korlátlan számú teheneit fűvel ellátni.
Így valójában a legelőt használó gazdák valós érdekei összetettebbek annál, mint hogy csak egyszerűen megszegjék a megállapodást. A valóságban az érdekük az, hogy csak ők egyedül szegjék meg a megállapodást, a többiek pedig továbbra is kooperatív magatartást tanúsítsanak. Ezt pedig nyilván csak úgy tudnák elérni, ha valamilyen eszközzel rá tudnák kényszeríteni az akaratukat a többi gazdára, hogy azok továbbra is csak két tehenet legeltessenek, míg ők egyre többet. Ezzel pedig eljutottunk a hatalom fogalmához. A korlátos erőforrásokkal rendelkező gazdaságban az egyes egyének csak úgy tudják gazdasági érdekeiket érvényesíteni, ha a többiekre rákényszerítik akaratukat, vagyis ha hatalmat szereznek felettük. Így a korlátos erőforrásokkal bíró gazdaság a fogolydilemma törvényei alapján a hatalom akarásához, és állandó hatalmi harchoz vezet, és egy ilyen társadalomban csak a Thomas Hobbes által megfogalmazott társadalmi szerződés tehet rendet, a szerző szerint, ahol a tarthatatlan állapotok elkerülése érdekében az egyének mégis megállapodnak valamiféle deklarált közösségi előírásokban, azok betartatását pedig a hatalmat már megszerzett személyekre és testületekre bízzák.
A hatalom által irányított társadalom alapja tehát az erőforrásokban korlátozott gazdasági rendszer. De vajon mi az alapja a fogolydilemma törvényei alapján az önkéntes együttműködésen alapuló társadalomnak, amiről a multikulturalizmust preferáló politikai ideológusok álmodnak. Hiszen az ő ábrándképük egy olyan társadalom, ahol a különféle etnikai, vallási, kulturális, és szexuális irányultságok képviselő embercsoportok önkéntes békében élnek egymás mellett. Ennek megértéséhez egy másik közgazdasági jelenségcsoportot kell szemügyre vennünk, mégpedig a kereskedelempolitikát. A világkereskedelemben leggyakrabban különféle államközi kereskedelmi csoportosulások állnak egymással szemben, mint például az Európai Únió, vagy a kelet-ázsiai államok által alkotott kereskedelmi csoportosulások, amelyeknek az a legfőbb érdeke, hogy ők csak azokat a termékeket importálják, amelyekre feltétlenül szükségük van, a többiek pedig korlátlanul mindent megvegyenek tőlük, amit ők csak megtermelnek.
Ez a koncepció pedig lényegesen eltér a hatalom által irányított társadalmak struktúrájától, hiszen ott, ha az egyszemélyes egyénekből álló társadalomban hatalmi harc folyik, akkor a legerősebb egyén biztosan győztesen fog kikerülni a hatalmi harcból, és a többiek el fogják fogadni a tekintélyét. Két önkéntesen szövetkező csoport viszont sokkal nehezebben kényszeríti rá az akaratát a másikra, és így a két csoport közötti küzdelem előbb-utóbb valamilyen önkéntes megállapodásba, és szövetségbe kell, hogy torkoljon. Már csak azért is, mert a kereskedelem a véges erőforrásokon marakodó egyénekkel szemben a kölcsönös függőségről is szól. A modern gazdaságban ugyanis a világkereskedelemtől való elzárkózás hosszú távon a fejlődés teljes megtorpanását jelenti. A világkereskedelemben a kölcsönös elzárkózás senkinek sem jó, a kölcsönös megállapodás részlegesen jó mindenkinek, a legjobban pedig azok járnak, akiktől más országok korlátlan mennyiségben veszik meg termékeiket, de ez abból fakadóan, hogy a kereskedelemben mindig csoportok harcolnak egymással, hosszú távon nem kivitelezhető.
Erre jó példa az első világháború utáni Európa, ahol a háború szétszaggatta a régi kereskedelmi szövetségeket, ami azt eredményezte, hogy az egyes országok vámokkal védték belső gazdaságukat. Egyik ország sem merte megnyitni a többiek előtt a vámhatárait, mert félt, hogy akkor a többi ország rázúduló árudömpingjét nem fogja tudni kezelni. A kölcsönös elzárkózás viszont gátolta az államok gazdasági fejlődését, így a közgazdászok az Európai államok kölcsönös kereskedelmi megállapodásait sürgették, hogy biztonságosan, a kölcsönös érdekek figyelembe vételével nyithassák meg egymás előtt vámhatáraikat.
Míg tehát a hatalom által irányított társadalom egy olyan gazdasági rendszerben jöhet létre, ahol mindenkinek az érdeke az, hogy ők egyedül megszegjék a megállapodást, mindenki más pedig betartsa, az önkéntes együttműködésre épülő társadalom egy olyan gazdasági rendszerben jöhet létre, ahol mindenkinek az érdeke az, hogy a csoport, amibe tartozik, offenzív magatartással elárassza termékeivel a másik csoportot, az pedig defenzív magatartással befogadja az offenzívát. Tehát, hogy csoportként legyen az egyik kooperatív, a másik meg a kooperáció megtagadója.
Könnyen belátható, hogy önkéntes együttműködés a kereskedelempolitikában csak csoportok között jöhet létre. Hiszen mindig csoportok kereskednek egymással, nemcsak az államok között, hanem az államokon belül is. Így az élelmiszergyártók a mezőgazdászokkal, vagy az asztalosok az erdészekkel stb. Ennek alapján pedig kimondhatjuk, hogy az angolszász közgazdászok által emlegetett láthatatlan kéz a gazdaságban, amely összehangolja az egyéni érdekeket, lényegében nem más, mint a kereskedelempolitika sajátos jellege, hogy ott nem az egyén érdeke áll szemben az egész társadalom érdekével, hanem csoportok érdekei állnak egymással szemben. Ez a fogolydilemma törvényei alapján önkéntes együttműködéshez vezet. Továbbá kimondhatjuk azt is, hogy a modern gazdaságban önkéntes egyesülés és a hatalom általi irányítottság szempontjából két tényező küzd egymással, egyrészt a gazdasági erőforrások korlátozott volta, másrészt pedig a kereskedelempolitika sajátos jellege. Egyik a hatalomképződést, a másik pedig az önkéntes egyesülést segíti elő.
Azonban az államközi kereskedelem története azt mutatja, hogy az államok közötti térben, az önkéntes együttműködés mindig instabil maradt, a kereskedelmi harcok mindig újra, és újra fellángoltak, és fellángolnak ma is. Csak az államokon belül tud a kereskedelem viszonylag békés keretek között folyni, ahol nagyszámú kisebb társadalmi csoport között folyik a kereskedelem, és nem kisszámú nagyobb állam között. Mint ahogy a világ egyetlen stabil multikulturális társadalma sem más, mint India, ahol nem néhány nagyszámú vallási és etnikai csoportosulás él együtt, hanem vallások és etnikumok ezrei, amelyek különféle kasztokba rendeződve egymástól eltérő foglalkozási és kereskedelmi csoportosulásokat alkotnak egymással. Ez pedig arra utal, hogy az önkéntes együttműködés nem kevés nagy csoport között, hanem sok kis csoport között működhet jól. Ennek a kereskedelempolitika szempontjából talán az lehet az oka, hogy amikor sok, egymástól eltérő foglalkozású kis csoport kereskedik egymással, akkor kereskedelmi érdekek eltűnnek a tömegben, mert az egymással kereskedő csoportok sokszor nem is találkoznak azokkal, akikkel kereskednek, nem ismerik egymást, és így nehezebben alakul ki ellenségeskedés közöttük. Továbbá az is az oka lehet, hogy egy sok tagból álló kereskedelmi hálózatban az egyes tagoknak nem csak egy másik tagnak kell eladniuk összes termékeiket, hanem erre sok másik tag áll rendelkezésre, így a kereskedelemben felmerülő feszültségek könnyebben levezethetőek és így kisebb eséllyel alakulnak ki ellentétek.
A multikulturális társadalom szempontjából pedig az lehet az oka, hogy egy ilyen társadalomban nincs uralkodó többség, akiknek a kultúrájához, életmódjához a kisebbségnek alkalmazkodnia kellene, és lényegében minden csoport kisebbségnek számít. Tehát stabil multikulturális társadalom valószínűleg csak sok kiscsoport együttélésekor jöhet létre. Európában, ahol kevés számú egymástól eltérő kultúrájú nagycsoport él együtt, erre nem sok lehetőség van. Az már a matematikusok feladata lehet, hogy megbecsüljék a (társadalomban élők száma/társadalomban meglévő kiscsoportok száma = optimálisan stabil multikulturális társadalom) arányt, vagyis, hogy adott számú tagokból élő társadalomnak hány kiscsoportra kell tagolódnia ahhoz, hogy stabil multikulturális társadalommá váljék.

Felhasznált irodalom:
Tóth I. János: A hatalom, mint fogoly-dilemma egy megoldása, Valóság, 1991. augusztus XXXIV. évfolyam 8. szám.
Dr. Székely Artúr: A kereskedelempolitika helyzete Európában és Magyarországon, Budapest, 1924.
Andrea Riccardi: Együttélés, Európa Könyvkiadó, 2009.