A középkori katolikus egyház egyenlőnek tekintette az emberiséget abban az értelemben, hogy mindenkinek egyenlő esélye van az üdvözülésre a túlvilágon, ha betartja az egyház törvényeit, viszont az egyenlőtlenség pártján állt az evilági létben ahol mindenkinek el kellett fogadnia azt a társadalmi osztályt, és anyagi körülményeket amibe született. Az evilági létben a középkorban így semmilyen lehetőség nem volt az üdvözülésre az alsóbb osztályok esetében, csak a kiválasztott feudális elit számára volt ez nyitott.
Az újkorban a kapitalizmus és a protestantizmus megjelenése fordulatot hozott ebben a kérdésben. A protestantizmus teológiájában immáron mind az evilági, mint pedig a túlvilági létben csakis az Isten által kiválasztott egyének üdvözülhetnek. Isten az emberi egyént születésétől fogva eleve elrendelte az üdvözülésre vagy a kárhozatra. Viszont ha valaki az evilági létben sikereket ér el a társadalmi életben, magasabbra emelkedik a gazdasági ranglétrán az mintegy előrevetíti túlvilági sorsát is, vagyis azt hogy ő Isten kiválasztottja, aki evilági sikerei tükrében a túlvilágon is üdvözülni fog.
Így a kapitalista rendszerben a protestáns hívek folyamatosan jelet kerestek az evilági létben arra nézve, hogy ők Isten kiválasztottjai, és ez fokozott evilági munkálkodásra késztette őket, hogy minél magasabbra emelkedjenek a kapitalizmus gazdasági ranglétráján. A kapitalizmusban így aki a túlvilágon üdvözül, aki Isten kiválasztottja, az már az evilágon is elnyeri az üdvösséget, ennek folytán a protestantizmus a túlvilági üdvözülés mellett meglebegtette az evilági üdvözülés lehetőségét is az emberiség előtt.
A marxizmus amit sokan nemcsak egy politikai mozgalomnak, hanem egy új vallásnak tekintenek a protestantizmus teológiájából is merített, azzal, hogy csak és kizárólag az evilági üdvözülésben hitt, de részben visszatért a középkori katolikus tanításokhoz is azzal, hogy kivétel nélkül mindenki előtt megcsillantotta az üdvözülés lehetőségét immáron az evilági létben. A marxizmus szerint a történelem osztályharcok története ahol a történelmi fejlődés során először a polgári tőkésosztály veszi át az osztályuralmat a feudális földbirtokos osztálytól, majd az emberiség legnagyobb részét magában foglaló munkásosztály veszi át az uralmat a tőkés polgári osztálytól, hogy ezután majd mindenki egyaránt élvezni tudja a modern gazdaság jótéteményeit, vagyis mindenki egyaránt üdvözülni fog az evilági létben, nemcsak a kiválasztottak ez pedig a protestáns és a katolikus gondolkodás egy sajátos ötvözete.
Az emberiség a marxizmus szerint az evilági térben fog üdvözülni, de az üdvözülés lehetősége mindenki számára nyitva áll. A marxizmus így nem más, mint a kiválasztottság elleni lázadás egyfajta új katolikus ideológiája. Lázadás az ellen, hogy a kapitalizmusban vannak olyanok akiket Isten kiválasztott. Egyszer olvastam is egy a Kádár rendszerben alkotott írót Mesterházi Lajost aki azt vallotta magáról, hogy ő egész életében katolikus módjára volt kommunista. Talán az egyik legjobb példa a kiválasztottság elleni lázadásra a katolikusnak született Adolf Hitler a nemzetiszocialista diktátor, akiben bécsi évei alatt alakult ki mély antiszemitizmusa, ahol elutasították a festőakadémiáról ahova jelentkezett, és lényegében hajléktalanként, a város épületeiről készült festményeinek alkalmi eladásából tengette életét.
Sokan feltették a kérdést, hogy tulajdonképpen miért is alakult ki Hitlerben az antiszemitizmus, amikor bécsi évei alatt a zsidók folyamatosan támogatták őt kisebb nagyobb pénzösszegekkel. Hiszen a festményeit főképp zsidók vásárolták, a hajléktalanszálló ahol meghúzta magát főként zsidók pénzéből épült. Nincs nagyon más magyarázat erre, mint a zsidók gazdasági sikerei miatti irigység, ami az addig totálisan sikertelen életű Hitlerben kialakult. Tudvalévő, hogy abban az időben a zsidók erősen felül voltak reprezentálva Bécsben a vezető gazdasági foglalkozásokban. Az értelmiségi, pénzügyi, kereskedelmi, ipari stb., pályákon. Így a hajléktalan Hitler számára a zsidók egyfajta kiválasztott elitként jelenhettek meg a kapitalista Bécs életében akik ellen lázadni kell. Lázadás az ellen, hogy vannak kiválasztottak.
Ez egy sajátosan katolikus attitűd, amit Hitler tanúsított, még ha sok tekintetben katolikus ellenes attitűdjei is voltak. Élete sok vonatkozásban kapcsolódott a katolicizmushoz. Szónoki képességeit amelyek nagy segítséget nyújtottak neki rezsimjének kiépítésében a katolikus templomokban a papi szónoklatok hallgatása közben sajátította el, ahova anyja gyermekkorában elvitte. A diktatúra szimbólumainak és egyéb külsőségeinek megtervezéséhez szükséges művészi készségeket is a katolikus Bécsben sajátította el a város barokk épületeinek rajzolgatása közben.
A másik baloldali politikus akiről beszélni akarok az a magyar Gyurcsány Ferenc. Hitlerhez hasonlóan szintén katolikus családba született. Gyermekkorában egy ideig pap is akart lenni. Munkáscsaládba született, tehát az alsóbb osztályok gyermeke volt, és Hitlerhez hasonlóan egész életét a társadalmi helyzetéből való sajátos kitörési vágy kísérte végig, lázadás az ellen, hogy egyeseket Isten kiválasztott kimagasló társadalmi szerepükre, még ő az alsóbb társadalmi osztályokban sínylődik. A baloldali sajtó érdekes módon legnagyobb ellenfelét Orbán Viktort teszi meg valamiféle Hitler típusú politikusnak aki kiváló szónoki képességeivel uralja a tömeget. Pedig a protestánsnak született Orbán Viktor éppen hogy a legtipikusabb protestáns politikus. Emblematikus képe annak a politikusnak aki úgy definiálja magát, mint akit a közössége, illetve Isten kiválasztott arra a szerepre amit betölt. Pályáját állandó közösségi munkálkodás kísérte végig, először különféle egyetemi diákcsoportosulásokban, majd megalapított pártjában, illetve a magyarság különféle szervezeteiben.
Mindig a mögötte álló közösségre hivatkozik, és attól kér megerősítést "nemzeti konzultáció" stb. Ő sokkal inkább a közösség egyfajta kiválasztottja, mint olyan ember aki saját szónoki képességeivel vagy különféle teátrális megnyilvánulásokkal uralni akarja a tömeget. Ez a kép sokkal jobban illik Gyurcsányra, aki egész politikai pályája alatt szónoki képességeit fitogtatta, amihez talán a gyermekkori templomlátogatásoknak is közük lehet úgy mint Hitlernél. Továbbá állandóan a legteátrálisabb megnyilvánulásokkal döbbentette meg a médiát és nézőközönségét, ami szintén inkább Hitlerhez teszi hasonlatosabbá. Gyurcsány tehát az új katolikus, marxista Hitler aki lázad a protestáns, ószövetségi Orbán ellen, akit Isten mintegy kiválasztott sajátos szerepére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése