Mennyire válhat be Marx jóslata az univerzális emberről?

Sokféle dolgot hallottam már azzal kapcsolatban, hogy Karl Marx a marxista ideológia atyja miért ellenezte a magántulajdont. Így például azt is, hogy el akarta ezzel pusztítani az emberiséget, mert a magántulajdon az ember legtermészetesebb szükséglete, ami nélkül nem is maradhat életben. A valóság az, hogy azért ellenezte, mert szerinte egyoldalúvá teszi az embert. Ez egyébként bárki által belátható igazság aki vezetett például már egy saját tulajdonban lévő vállalkozást, mert az egész embert kíván. Tehát aki egy magántulajdonban lévő vállalkozást vezet, az csak arra tud koncentrálni, és azzal tud foglalkozni ami azzal a vállalkozással kapcsolatos. Másra egyszerűen nem marad ideje. Aki ezt nem hiszi az próbáljon meg menedzselni egy vállalkozást.
Marx ezzel szemben a proletariátus életmódját, vagyis a gyári munkás létet preferálta. Ahol nem vagy a magad ura, mint amikor egy vállalkozást vezetsz, mások mondják meg, hogy mit csinálj, mondhatni fogaskerék vagy egy gépezetben, viszont ha a munkanapodon a kiadott normát, amit elvárnak, időre megtermeled, akkor senki nem fog zargatni, hazamehetsz, és a nap többi részében már a magad ura vagy. Te döntöd el, hogy mit csinálj, hogy hogyan töltöd a szabadidődet, és az így kapott szabadidődben akár mindenre kiterjedően ki is művelheted magad. Olvashatsz könyveket, járhatsz kultúrális rendezvényekre, és így tovább. Bár tudom, hogy a munkások többsége nem ezt teszi, de így akár széleskörűen ki is művelheted magad, és azért preferálta ezt az életformát Marx, mert az ő eszménye az univerzálisan, minden oldalról, vagy legalábbis a lehető legtöbb oldalról kiművelt embertípus volt. Nem az egyetlen szakterületre szakosodott ember.
Ezt pedig úgy látta megvalósíthatónak, hogy a történelemben végbemenő osztályharcok nyomán a munkásosztály, a proletariátus majd a történelem végén átveszi az urallmat a tőkésosztálytól, és az ő életformája érvényesül. Mennyire váltak be az ezzel kapcsolatos jóslatai? Nos korunkban több olyan új tudományterület is született, így a mesterséges intelligencia és a nanotechnológia, amelyek történelmi osztályharc nélkül abba az irányba mutatnak a távolabbi jövőben, hogy akkor már nem egy tárgyra szakosodott szakemberekre lesz szüksége a gazdaságnak, hanem inkább univerzálisan művelt emberekre.
A nanotechnológia tudománya arra irányul, hogy az anyagi világ atomi szintjeit manipulálva hozzunk létre újfajta, különleges tulajdonságú anyagokat, anyagi szerkezeteket akár gombnyomásra. Ez a tudomány pedig majd a távoli jövőben a remények szerint odáig fog fejlődni, hogy az emberek majd gombnyomásra létre tudnak hozni szinte a semmiből, vagy egy akármilyen részecskehalmazből bármilyen használati tárgyat, vagy műszaki eszközt.
Így megvalósulhat az, hogy gombnyomásra házak nőnek ki a Földből egy pillanat alatt, vagy akár egy egész űrhajó is kinőhet a földből egy gomb megnyomásával. Ezzel pedig lényegében nem lesz szükség többet ipari üzemekre, hogy megtermeljük a használati eszközeinket, hanem csak egy nanotechnológiát alkalmazó gépi eszközre lesz szükségünk és azzal bármit előállíthatunk magunknak. Tehát megvalósul az önellátás, amiről sok anarchista álmodik, de nem úgy, hogy visszatérünk a földműveléshez, hanem úgy, hogy olyan szintre fejlődik a nanotechnológia.
A másik ilyen tudományterület az a mesterséges intelligencia, amit gondolom többen ismernek, vagy szinte mindenki. Ez arra irányul, hogy a gépi intelligencia képes legyen olyan feladatokat megoldani, amiket eddig csak az emberi gondolkodás tudott. Így a tudományos kutatás, vagy a művészi alkotás, és a tudományos előrejelzések itt is azt mutatják, hogy a távoli jövőben a gépek képesek lesznek majd automatikusan új tudományos eredményeket kikutatni, vagy az emberi alkotómunka mintájára minőségi művészeti alkotásokat létrehozni.
Ha pedig ez a két tudományág arra a szintre jut, amit az előrejelzések mutatnak, akkor az ember akár egy gomnyomással elő tudja majd állítani az eszközöket amire szüksége van, tehát önellátó lesz, és nem kell majd dolgoznia. Továbbá a tudományos kutatáshoz nem kell majd elmélyednie egy-egy tudományterületben, hanem inkább csak felületes ismereteket kell szereznie több tudományterületről, hogy azokat kombinálva új ötleteket dolgozzon ki, hogy milyen új tudományos eredményt vagy új technikai eszközt hozzon létre. A többit pedig már a mesterséges intelligencia alkalmazás megoldja. Kikutatja az ember helyett az új tudományos eredményt, vagy új technikai eszközt amire az ember parancsot adott neki. Így majd bárkiből tudós lehet aki szabadidejében sokat olvas, és művelődik, hogy több tudományterületet felszínesen megismerjen, és azok eredményeit egy új szintézisben kombinálni tudja, hogy új ötletekkel álljon elő.
Szabadideje pedig lesz bőven, mert mindenki önellátó lesz, és nem kell majd dolgoznia. Egy olyan gazdaságban, amit egy ilyen technológiai rendszer működtet, amit a nanotechnológia és a mesterséges intelligencia fejlődése előrejelez már nem külön szakterületekben elmélyedt szakemberekre, hanem univerzálisan sok oldalról kiművelt emberfőkre van szükség, hogy a technológia tovább fejlődjön, ez pedig Marx álmának megvalósulását jelenti, de nem a történelmi osztályharc, hanem a technológiai fejlődés útján. Tehát Marx jóslata nem biztos, hogy bevált annyiban, hogy a történelem az osztályharcok története, viszont beválni látszik annyiban, hogy a történelem az univerzális ember létrejötte felé tart.

Baloldali mozgalmak és keresztény vallási irányzatok

A középkori katolikus egyház egyenlőnek tekintette az emberiséget abban az értelemben, hogy mindenkinek egyenlő esélye van az üdvözülésre a túlvilágon, ha betartja az egyház törvényeit, viszont az egyenlőtlenség pártján állt az evilági létben ahol mindenkinek el kellett fogadnia azt a társadalmi osztályt, és anyagi körülményeket amibe született. Az evilági létben a középkorban így semmilyen lehetőség nem volt az üdvözülésre az alsóbb osztályok esetében, csak a kiválasztott feudális elit számára volt ez nyitott.
Az újkorban a kapitalizmus és a protestantizmus megjelenése fordulatot hozott ebben a kérdésben. A protestantizmus teológiájában immáron mind az evilági, mint pedig a túlvilági létben csakis az Isten által kiválasztott egyének üdvözülhetnek. Isten az emberi egyént születésétől fogva eleve elrendelte az üdvözülésre vagy a kárhozatra. Viszont ha valaki az evilági létben sikereket ér el a társadalmi életben, magasabbra emelkedik a gazdasági ranglétrán az mintegy előrevetíti túlvilági sorsát is, vagyis azt hogy ő Isten kiválasztottja, aki evilági sikerei tükrében a túlvilágon is üdvözülni fog.
Így a kapitalista rendszerben a protestáns hívek folyamatosan jelet kerestek az evilági létben arra nézve, hogy ők Isten kiválasztottjai, és ez fokozott evilági munkálkodásra késztette őket, hogy minél magasabbra emelkedjenek a kapitalizmus gazdasági ranglétráján. A kapitalizmusban így aki a túlvilágon üdvözül, aki Isten kiválasztottja, az már az evilágon is elnyeri az üdvösséget, ennek folytán a protestantizmus a túlvilági üdvözülés mellett meglebegtette az evilági üdvözülés lehetőségét is az emberiség előtt.
A marxizmus amit sokan nemcsak egy politikai mozgalomnak, hanem egy új vallásnak tekintenek a protestantizmus teológiájából is merített, azzal, hogy csak és kizárólag az evilági üdvözülésben hitt, de részben visszatért a középkori katolikus tanításokhoz is azzal, hogy kivétel nélkül mindenki előtt megcsillantotta az üdvözülés lehetőségét immáron az evilági létben. A marxizmus szerint a történelem osztályharcok története ahol a történelmi fejlődés során először a polgári tőkésosztály veszi át az osztályuralmat a feudális földbirtokos osztálytól, majd az emberiség legnagyobb részét magában foglaló munkásosztály veszi át az uralmat a tőkés polgári osztálytól, hogy ezután majd mindenki egyaránt élvezni tudja a modern gazdaság jótéteményeit, vagyis mindenki egyaránt üdvözülni fog az evilági létben, nemcsak a kiválasztottak ez pedig a protestáns és a katolikus gondolkodás egy sajátos ötvözete.
Az emberiség a marxizmus szerint az evilági térben fog üdvözülni, de az üdvözülés lehetősége mindenki számára nyitva áll. A marxizmus így nem más, mint a kiválasztottság elleni lázadás egyfajta új katolikus ideológiája. Lázadás az ellen, hogy a kapitalizmusban vannak olyanok akiket Isten kiválasztott. Egyszer olvastam is egy a Kádár rendszerben alkotott írót Mesterházi Lajost aki azt vallotta magáról, hogy ő egész életében katolikus módjára volt kommunista. Talán az egyik legjobb példa a kiválasztottság elleni lázadásra a katolikusnak született Adolf Hitler a nemzetiszocialista diktátor, akiben bécsi évei alatt alakult ki mély antiszemitizmusa, ahol elutasították a festőakadémiáról ahova jelentkezett, és lényegében hajléktalanként, a város épületeiről készült festményeinek alkalmi eladásából tengette életét.
Sokan feltették a kérdést, hogy tulajdonképpen miért is alakult ki Hitlerben az antiszemitizmus, amikor bécsi évei alatt a zsidók folyamatosan támogatták őt kisebb nagyobb pénzösszegekkel. Hiszen a festményeit főképp zsidók vásárolták, a hajléktalanszálló ahol meghúzta magát főként zsidók pénzéből épült. Nincs nagyon más magyarázat erre, mint a zsidók gazdasági sikerei miatti irigység, ami az addig totálisan sikertelen életű Hitlerben kialakult. Tudvalévő, hogy abban az időben a zsidók erősen felül voltak reprezentálva Bécsben a vezető gazdasági foglalkozásokban. Az értelmiségi, pénzügyi, kereskedelmi, ipari stb., pályákon. Így a hajléktalan Hitler számára a zsidók egyfajta kiválasztott elitként jelenhettek meg a kapitalista Bécs életében akik ellen lázadni kell. Lázadás az ellen, hogy vannak kiválasztottak.
Ez egy sajátosan katolikus attitűd, amit Hitler tanúsított, még ha sok tekintetben katolikus ellenes attitűdjei is voltak. Élete sok vonatkozásban kapcsolódott a katolicizmushoz. Szónoki képességeit amelyek nagy segítséget nyújtottak neki rezsimjének kiépítésében a katolikus templomokban a papi szónoklatok hallgatása közben sajátította el, ahova anyja gyermekkorában elvitte. A diktatúra szimbólumainak és egyéb külsőségeinek megtervezéséhez szükséges művészi készségeket is a katolikus Bécsben sajátította el a város barokk épületeinek rajzolgatása közben.
A másik baloldali politikus akiről beszélni akarok az a magyar Gyurcsány Ferenc. Hitlerhez hasonlóan szintén katolikus családba született. Gyermekkorában egy ideig pap is akart lenni. Munkáscsaládba született, tehát az alsóbb osztályok gyermeke volt, és Hitlerhez hasonlóan egész életét a társadalmi helyzetéből való sajátos kitörési vágy kísérte végig, lázadás az ellen, hogy egyeseket Isten kiválasztott kimagasló társadalmi szerepükre, még ő az alsóbb társadalmi osztályokban sínylődik. A baloldali sajtó érdekes módon legnagyobb ellenfelét Orbán Viktort teszi meg valamiféle Hitler típusú politikusnak aki kiváló szónoki képességeivel uralja a tömeget. Pedig a protestánsnak született Orbán Viktor éppen hogy a legtipikusabb protestáns politikus. Emblematikus képe annak a politikusnak aki úgy definiálja magát, mint akit a közössége, illetve Isten kiválasztott arra a szerepre amit betölt. Pályáját állandó közösségi munkálkodás kísérte végig, először különféle egyetemi diákcsoportosulásokban, majd megalapított pártjában, illetve a magyarság különféle szervezeteiben.
Mindig a mögötte álló közösségre hivatkozik, és attól kér megerősítést "nemzeti konzultáció" stb. Ő sokkal inkább a közösség egyfajta kiválasztottja, mint olyan ember aki saját szónoki képességeivel vagy különféle teátrális megnyilvánulásokkal uralni akarja a tömeget. Ez a kép sokkal jobban illik Gyurcsányra, aki egész politikai pályája alatt szónoki képességeit fitogtatta, amihez talán a gyermekkori templomlátogatásoknak is közük lehet úgy mint Hitlernél. Továbbá állandóan a legteátrálisabb megnyilvánulásokkal döbbentette meg a médiát és nézőközönségét, ami szintén inkább Hitlerhez teszi hasonlatosabbá. Gyurcsány tehát az új katolikus, marxista Hitler aki lázad a protestáns, ószövetségi Orbán ellen, akit Isten mintegy kiválasztott sajátos szerepére.