Remény világossága,
Melyben látlak
Odafönt Krisztusom.
Ott szent fényesség
Vagy, idelent
Áldott kőtemplom,
Melyben szentséged
Szétáradá, szétterülé,
És magához öleli
A létet melynek fénye
A megszentelt természeté.
Az én testem is
E kövek közé
Menekül, hol
A sötétségbe
Fojtott nyugalomban
A lélek nyugalmát
Lelé, tekintete
Mégis tovább
Emelkedik az
Örök remény
Világossága felé.
A vers ismeretlen középkori szerző által komponált Christe redemptor című zenemű hatására készült. A zene itt meghallgatható: http://www.deezer.com/album/6537494
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése