Európai migráció

Európa, letűnt
Régi nagyságod.
Lovagjaid kardja
Hüvelyébe fojtva,
Fehér, keresztes
Ruháik út
Sarába dobva,
Szutykos
Cigánygyerekek
Játszadoznak rajta.
Vaskos nősténykanca
Csábos szaga
Után loholsz.
Lehajtott fejjel,
Méltóságodat vesztve,
Mintha rőt cemendék
Rabszolgája lennél.
Mi keleti jött-mentek
Pedig kötelességtudó
Polgárként magasodunk
Föléd, sorfalat
Állva a betolakodó
Pogány hordák előtt.
S te így is ránk
Taposol, megtagadsz
Minket s vele
Önmagadat is sárért,
Vérért, rőt cemendék
Áporodott szagáért.
Hát nem szégyelled
Magad, hogy
Halál terem ősi
Földeden Isten
Szózata helyett, hogy
Tagadásod gyermekeként
Nekünk kell lennünk
Helyetted Európaiak
Ellenében is
Európaiaknak?
Kelj fel!
Emeld fel arcodat
A sárból!
Halld meg Isten
Szavát még egyszer!
S harcolj velünk!
Mert a te küldetésed ez!
Ezért élnünk, halnunk kell!
Most és mindörökké!