Ezen a héten szerdán Rostoványi Zsolt a Corvinus Egyetem rektora Sopronban tartott előadást a radikális iszlamizmusról és az iszlám államról a Megyeháza (fő tér 5.) dísztermében. Én is jelen voltam az előadáson ezért most egy rövid kivonatot írok a hallottakról. Rostoványi kifejtette, hogy a radikális iszlamizmus és az iszlám állam kapcsán rögtön felmerül a kérdés, hogy erőszakos vallás e az iszlám. Ezzel kapcsolatban eltérő vélemények vannak, mind az iszlám hívők, mind pedig az iszlám kultúrkörön kívül élők között, mert a Korán szövege alapján ezt és ennek az ellenkezőjét is alá lehet támasztani, és ezért a koránnak sokféle értelmezése terjedt el, nem csak az iszlám világon kívül, hanem azon belül is.
Éppen ezért az előadó szerint nem az a kérdés, hogy mit ír a Korán, hanem hogy azt az iszlám kultúrkörön belüli csoportosulások hogyan értelmezik. Ebből a szempontból pedig az iszlám igencsak tarka képet mutat, és ez volt az előadás egyik legfőbb tézise, hogy az iszlám világ, amit mi egységes egésznek látunk valójában egy rendkívül megosztott régió. Főként vallási és ideológiai szempontból, hiszen az általunk tárgyalt radikális, vagy fundamentalista iszlámon kívül létezik népi iszlám irányzat, vagy liberális iszlám irányzat is, amely a nyugati modernizáció termékeit próbálja beintegrálni az iszlám világ társadalmi struktúráiba, és még sorolhatnánk a különféle vallási és ideológiai ellentéteket az iszlám területén.
Viszont az iszlám világ megosztott gazdasági és társadalmi szempontból is, hiszen léteznek gazdaságilag aránylag fejlettebb és stabil politikai rendszerrel rendelkező térségek is ezen a területen, mint például Jordánia, léteznek ugyanakkor nyomorban élő, törzsi viszonyok között és állandó háborúságban regnáló társadalmak is ebben a térségben.
Az általunk vizsgált iszlám irányzat, név szerint a radikális iszlám ténylegesen azt vallja, hogy a nem iszlám hitűek ellen, tehát a hitetlenek ellen fegyveresen is harcolni kell, és ezt a Korán bizonyos részeire hivatkozva teszik, amelyek valóban arra buzdítanak, hogy meg kell ölni a pogányokat, és amiket az előadó szerint kiragadtak történeti összefüggésükből, mert ezeket Mohamed akkor mondta, amikor a kezdeti iszlám közösségek a mai iszlám területeken belül élő akkori pogányok ellen harcoltak, és csupán a harcra való buzdítás céljából mondta nekik az idézetekben szereplő mondatokat a próféta, ezért ez az irányzat az iszlám torz értelmezésének tekinthető.
A radikális iszlamisták hitetlenek alatt nemcsak a keresztényeket a buddhistákat, vagy egyéb más nem iszlám hitű közösségeket értenek, hanem az ő iszlámértelmezésüktől eltérő iszlámértelmezést valló iszlámhitűeket is. Azt vallják, hogy a mai iszlám hitűek túlnyomó többsége eltért a régi és eredeti valóban hiteles iszlámértelmezéstől, és ezért az iszlámot meg kell tisztítani, rá rakódott salakoktól, hogy visszatérjünk az eredeti és igazi iszlámhoz. Ennek érdekében egy muszlim spirituális központ (kalifátus) kiépítése az iszlám állam célja, amely uralma alatt a világ visszatér az eredeti iszlámhoz. Ennek jegyében pedig a többi, tőlük eltérő iszlámértelmezést valló iszlámhitűeket is éppúgy legyilkolják, mint a keresztényeket.
Az iszlám állam létrejöttéért tulajdonképpen nagyrészt az amerikai politikai elitet terheli a felelősség az előadó szerint, akik a térségben regnáló parancsuralmi rendszereket, az ott lévő állítólagos tömegpusztító fegyverek meglétére hivatkozva megdöntötték, mert ezek a rendszerek sok esetben valóban elnyomó kormányzási módszereket is alkalmaztak, viszont a radikális mozgalmakat féken tartották, és ezzel viszonylag egyensúlyban tartották a térséget. Ezeknek a diktatúráknak a távoztával viszont a nyugati demokratikus intézmények, amelyeket az amerikaiak importálni akartak ezekbe az országokba, nem tudtak meggyökeresedni, mert semmilyen hagyományuk nincs ezekben a térségekben, erős kéz híján pedig a térség instabilizálódott és alkalmassá vált a radikális, szektás mozgalmak előretörésére, aminek a végeredménye az iszlám állam kialakulása lett. Ez is jól mutatja, hogy a térségben nem elég megdönteni a regnáló diktatúrákat, mert azok helyett bármikor jöhet egy másik, és egyáltalán nem biztos, hogy az jobb lesz.
Az iszlám állam többek között azért is veszélyes, mert igyekszik megnyerni az uralma alá hajtott területek hozzá lojális muszlim lakosságának, és a muszlim világ jelentős csoportjainak szimpátiáját, nem teljesen sikertelenül. Az iszlám állam gazdaságilag gyakorlatilag önállónak tekinthető. Gazdaságát különféle forrásokból: olaj és fegyverkereskedelem stb. finanszírozza a területén igyekszik helyreállítani a háborúk által tönkretett gazdasági jólétet. Így oktatási lehetőséget, egészségügyi ellátást és különféle egyéb más szociális ellátásokat szervez a lakosság számára. Radikális hangvételű szólamaival igyekszik megnyerni a Nyugat-Európában, és az iszlám világ szegényebb országaiban élő, a társadalom perifériáján szorult, többségükben munkanélküli muszlim fiatalokat az iszlám állam ügyének.
Sokan ki is vándorolnak hozzájuk, és több jelentős iszlám szervezet is felesküdött már az iszlám államra, és ezt a jelenséget az előadó az egykori zsidó állam megalakulásához hasonlítja, amikor az Európában szétszóródott zsidók sajátos identitásválságot éltek át, és egy saját államba tömörültek Európán kívül, hogy ott újra megtalálják saját identitásukat, most ugyanez történik az Európában szétszóródott muszlim lakossággal, amikor az őket be nem fogadó Európában nem találják identitásukat, mert környezetük nem fogadja be őket, régi gyökereiket pedig már elvesztették, most az iszlám állam keretei között keresik identitásukat, ahogy az egykori zsidók Izraelben. Éppen ezért az előadó úgy tekint az iszlám államra, mint egyfajta muszlim Izraelre. Ez volt a legérdekesebb gondolat számomra az előadáson. A következő részt nem az előadó mondta, ezeket én fűzöm hozzá az előadás tartalmához.
Az Izrael állam ideológiai alapját képező cionizmus filozófiai alapjait Moses Hess zsidó filozófus írta le Róma és Jeruzsálem című könyvében, aki Marx munkatársa volt, tehát szocialista filozófusként indult, de később eltávolodott Marxtól. Ő is Spinoza filozófiáját vette alapul rendszeréhez. A címválasztásnál az a gondolat motiválta, hogy minden Európai nép Róma, vagyis a középkori katolikus egyház szupremáciája alóli emancipáció útján vált nemzetté, és ebből kifolyólag a zsidó népnek, tehát „Jeruzsálemnek” is Róma hatalma alól kell felszabadulnia, hogy saját állammal rendelkező nemzetté váljon.
Hess Spinoza filozófiáját a zsidó történelemvallás, és az indiai panteista természetvallás szintézisének tekinti, és úgy használja fel Spinoza gondolatait a jövőbeni zsidó állam szükségszerű létrejöttének igazolásához, hogy miként a természetben is az evolúció fejlődése hoz létre mindig új élőlényeket, és minél bonyolultabb formákat, úgy a nemzetek is a történeti fejlődés során válnak nemzetté, és ezt a történeti szellemet, amely elindította a történeti fejlődést, a zsidó nép hozta el a világba, ahol Spinoza filozófiájában a természet egyenlő Istennel és az ember is a természet része. Így a zsidó nép hivatása a népek nemzetté válásának elősegítése, és ennek megfelelően nekik is el kell foglalniuk a helyüket az önálló nemzetek sorában, nemcsak azért, hogy önálló nemzetté váljanak, hanem hogy egyben irányítói is legyenek a népek nemzetté válásának a spinozai eszme továbbvitelével, ahol a nemzetek fejlődésének az alapja a történeti szellem beférkőzése a népek jellemébe, mint ahogy a természet rendjében is az evolúciónak a megléte jelenti a fejlődés alapját. Egyben elutasítja a hegeli filozófiát, ami a zsidó történeti szellemet a szubjektív szellem távlatába helyezi, mivel ő hangsúlyozottan Spinoza filozófiáját tartja mérvadónak, amely szintézisbe hozza a mozgót a mozdulatlannal.
Ahogy Hess gondolataiból kitűnik valóban van némi rokonság a cionizmus és az iszlám állam ideológiája között, hiszen mint ahogy a cionisták a népek nemzetté válása érdekében alkották meg saját spirituális központjukat, (Izraelt) amely ezt a folyamatot irányítja és koordinálja, úgy az iszlamisták a világnak az igazi iszlám hithez való visszatérítése érdekében alkottak meg egy saját spirituális központot (kalifátust), amelynek ezt irányítania és koordinálnia kell. Eddig tartott az én hozzáfűznivalóm, és most térjünk vissza az előadó mondanivalójához.
Az előadó még kitért az öngyilkos merényletek szerepére is az iszlámban. Az iszlám tiltja az egyéni öngyilkosságot, mert ez egy szélsőségesen individualista cselekedetnek számít, az iszlám pedig közösségi vallásként és kultúraként minden olyan cselekedetet elítél, amely a közösség törvényei alól való önkényes kibújást alkalmazza. Viszont éppen a vallás közösségi jellege miatt preferálja a közösségért megcselekedett önkéntes mártíriumot, amit a közösséget ért igazságtalanság, elnyomás, vagy éppen a közösség hitének, az iszlám hitnek a meggyalázására adott válaszként hajtanak végre. Ilyenformán az öngyilkos merényletek, ha azokat a közösségért hajtják végre elfogadottnak számítanak az iszlám világban, míg az egyéni célból véghezvitt öngyilkosság tiltott.
A dzsihad az iszlám mainstream szóhasználatában a közhiedelemmel ellentétben nem szent háborút jelent, hanem a jó és a rossz közötti harcot, amit az iszlám hitű egyfajta spirituális gyakorlatként él meg, és ahol létezik egyrészt a belső dzsihad ahol az iszlám hitű főként magában akarja legyőzni a rosszat a jó által, továbbá létezik a külső dzsihad, ahol egy külső ellenség ellen harcolnak, ami csak akkor történhet meg, ha valaki megtámadta őket. A belső dzsihad az iszlám hitű számára mindig fontosabb, mint a külső dzsihad. Később a radikális mozgalmak eltávolodtak ettől az értelmezéstől, és dzsihad alatt ténylegesen a hitetlenek elleni harcot értették.
Az előadó végül röviden kitért az iszlám helyzetére is az európai országokban, amit szerintem mindenki ismer, hogy a nyugati országokban jelentős számú muszlim lakosság él, akiknek a száma folyamatosan növekszik egyrészt a népszaporulat, másrészt a tovább folytatódó bevándorlás miatt. Hogy a muszlim hitű közösségek nem tudnak beintegrálódni az európai nyugati civilizáció társadalmi struktúráiba részben azért, mert nem is akarnak, vagy azért, mert a társadalmi környezet nem akarja, hogy integrálódjanak. Ezzel kapcsolatban bemutatott egy felmérést is, amelyet az őshonos európai, illetve a bevándorolt muszlim lakosság körében végeztek, ahol megkérdezték az őshonos európaiakat, hogy szerintük a muszlimok be akarnak e integrálódni a nyugati társadalomba és azt válaszolták, hogy szerintük nem, majd megkérdezték a muszlimokat is, hogy ők be akarnak e integrálódni a nyugati társadalomba, ők pedig azt válaszolták, hogy igen. Ez is jól mutatja az előadó szerint a két közösség egymásról kialakított képének eltéréseit. Az előadást emlékezetből írtam most le, ezért ha valamiben pontatlan voltam, akkor az előadó szíves elnézését kérem.
Felhasznált Irodalom:
Moses Hess: Róma és Jeruzsálem, 2011.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése