Robosztus alakod
fölémagasodik
A vézna gót
Templomnak és a
Zömök barokk
Háznak városom
Főterén, ahogy
nemes lovadon
Bevonulsz oda.
Akár a mitológikus
Dallam, mely
Kerényi Károly
Titáni szinfóniájaként
Oldja fel magában
A házak falára vésett
Gót homályba
Öltözött karakterisztikus
Vízköpő arcokat,
Akár Boccacio
Borának reneszánsz
Szőlőfürtjeit, zengő
Zongoradallamként
Perdül végig
Óriás szellemképed
A barokk házakkal
Tűzdelt, kanyargós
Utcákon, míg
Végül nyílként
Csúcsosodik a
Hegyi pálos kolostor
Magas tornyán,
Ahol a lendület
Az örökkévalóságba
Emelkedik, és mégis
A földön marad
Szép birodalmad
Képében, akár a
Történelem és a
Plasztikusság, mert
A szépség a formák
Örökkévalóságjellege,
Ahogy Fülep Lajos
Mondta az emlékezés
Homályán,
Az öröklétben,
Hol emléked mindig
Mutatni fogja
A magyar birodalom
Nagyságát.
A vers Mátyás király trónra kerülésének 550. évfordulója alkalmából készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése