Jonah Goldberg a zsidó származású neokonzervatív gondolkodó „Liberálfasizmus” című könyvében az amerikai baloldal, vagyis a liberális demokraták szellemi gyökereit igyekszik feltárni, és azt állítja, hogy az Mussolini, illetve Hitler időszakáig nyúlik vissza. Tehát az amerikai liberalizmusnak valójában szélsőjobboldali, fasiszta gyökerei vannak annak ellenére, hogy mostanság éppen ellenfelüket az amerikai neokonzervatív, republikánusokat vádolják fasizmussal. Az amerikai baloldal ugyanis rendszeresen fasizmussal vádolja az amerikai neokonzervatívokat.
A könyv megértéséhez tudnunk kell, hogy amerika politikai rendszerét két politikai mozgalom uralja: a liberális demokraták, és a neokonzervatív repuklikánusok. A neokonzervatívok a gazdaságpolitikában liberális elveket vallanak, mert nem támogatják a gazdaság működésébe való állami beavatkozást. Szerintük, ha az állam segíti embereket, az hátráltatja az őket az önállósulásban, tehát rontja az erkölcseiket. A konzervatívok erősen Izraelbarát politikát folytatnak. A liberális demokraták támogatják a gazdaság működésébe való állami beavatkozást, mert ők az elesett, hátrányos helyzetű rétegek pártjának tartják magukat, színes bőrűek, fogyatékosok, szexuális kissebségek stb. Ők Izrael irányába kevésbé barátságosak.
A könyv első részében azt vizsgálja, hogy mi is az a fasizmus. Arra a következtetésre jut, hogy a fasizmuszta mozgalmaknak nagyon kevés közös tulajdonságát lehet kimutatni. Így Hitler nemzetiszocialista mozgalma például fajelméletet, illetve antiszemita, és keresztényellenes eszméket hirdetett, míg Mussolini fasiszta pártja ótszkodott az antiszemitizmustól, és a fajelmélettől. A román vasgárda pedig kereszténnyé stilizálta magát.
A kevés közös vonást az individualizmus elutasításában, tehát a totalitarizmusban, az állam istenítésében találja meg, vagyis abban a hegeli gondolatban, hogy a társadalomban meglévő konfliktusok és ellentmondások csak a totalitárius állam keretei között békíthetők ki egymással. Továbbá a szélsőséges militarizmusban, a háború öncélú magasztalásában és istenítésében, ami minden szélsőjobboldali mozgalomra jellemző volt.
Részletesen ír még a fasisztáknak a környezetvédelemhez való vonzódásáról is. Így például, hogy Hitler fanatikusan szerette az állatokat, és kötelezővé tette a német népnek a biotermékek fogyasztását. Egyszóval a fasizmust alkalmazott biológiaként definiálja, hiszen minden jellemzőjére alkalmazható a biológiai hasonlat (organikus állameszmény, fanatikus környezetvédő mánia stb.) A neokonzervatív gondolkodás hagyományaihoz hűen ő is igyekszik egyenlőségjelet tenni a fasizmus és a kommunizmus közé. Leírja, hogy a kommunistákhoz hasonlóan Mussolinit és Hitlert is az munkásrétegek támogatták.
Mindketten hajlamosak voltak a papi hierarchia és az egyházi tekintély elleni lázadásra, bár Mussolini végül kiegyezett a római egyházzal. Mindketten sokat merítettek Marx műveiből. A nemzetiszocialista és a kommunista elvek között például az egyetlen különbséget abban látja, hogy a nemzetiszocialisták nacionalistáknak mondták magukat, míg a kommunisták nem, bár szerinte ez is vitatható, hiszen Sztálin is antiszemita volt, és élete végén ugyanazt akarta megtenni a zsidósággal, mint Hitler. Sőt Marx is antiszemita elveket hirdetett annak ellenére, hogy maga is zsidó volt.
Goldberg ugyanilyen hévvel igyekszik a kommunizmust és a nemzetiszocializmust összemosni az iszlámmal. Az iszlámra szerinte éppúgy a szélsőséges kollektivizmus, és a mindennel szemben álló militarizmus a jellemző, mint az európai fasiszta mozgalmakra. Több utalást is tett a könyvben, hogy szerinte a fasiszta mozgalmak és az iszlám országok jó viszonyban álltak egymással.
Ezután rátér az amerikai baloldal történetének az ismertetésére. Véleménye szerint a második világháború előtti amerikai baloldal nagyon jó viszonyban állt az európai szélsőjobboldali mozgalmakkal. Az amerikai liberálisok vezető politikusai rendszeresen szimpátiájukat fejezték ki Mussolini és Hitler rendszere iránt, és hatalomrajutásuk alkalmával több módszert is átvettek tőlük, amiket maguk is gyakoroltak. Mind a demokrata Wilson, mind pedig a demokrata Kennedy elnökségére jellemző volt a totalitárius eszközök alkalmazása, az egyéni szabadságjogok elnyomása, és a militarizmushoz való vonzódás. Roosewelt New Deal-je pedig az abszolút szocialista gazdaságpolitika megtestesítője volt.
A korai demokraták ugyanilyen hévvel vonzódtak az eugenikához és a fajelmélethez is. A demokratákhoz kapcsolódik Goldberg szerint az amerikai eugenikai mozgalom életre hívása, amely meg akarta tisztítani a fehér fajt a beteg, selejtes egyedektől, hogy minél egészségesebbé tegye a fehéreket. Ennek nevében rendszeres volt Amerikában a bűnöző és fogyatékos fehérek sterilizálása, és elmegyógyintézetbe zárása. Állítása szerint a korai demokraták közül sokan voltak tagjai a klu-klux klánnak is. Az amerikai liberalizmus ideológiájában az úgynevezett kulturális marxizmus megjelenése hozott döntő változást. A kulturális marxizmus ideológiája többek között Lukács György, Herbert Marcuse, Theodor Adorno, Eric Fromm nevéhez fűződik. Ez a mozgalom igyekezett ötvözni a marxista osztályharc elvét a Freund pszichoanalízisével, és az ósztályharcot már nem gazdasági kategóriákban gondolták el, ahol a munkásosztály harcol az őket kizsákmányoló tőkésosztály ellen, hanem a burzsuázia az ő szemükben európa keresztény kulturális elitjét jelentette. Ők lettek az új tőkésosztály akiket meg kellett dönteni.
Ennek jegyében tehát az európai keresztény kultúrát akarták lerombolni, amibe beletartozott a kapitalizmus, a patriarchális családmodell, a kereszténység. Az európai keresztény kultúrát Freund pszichoanalitikus filozófiáját követve a szabad szexualitás, a feminizmus, a matriarchátus terjesztésével, a faji és szexuális kissebbségek: pedofilok, homoszexuálisok, színes bőrűek érdekeinek a többség érdekeivel szemben való támogatásával akarták elérni.
Ez a politikai irányzat nagy hatással volt az amerikai liberálisokra, és a Goldberg szóhasználatával élve: „atyai” vagy férfias fasizmusról, amely a fehér faj rasszizmusát, katonás tekintélyuralmat, és szélsőséges militarizmust jelentett, áttértek az „anyai”, vagy nőies fasizmusra, amely a színesek: köztük négerek, arabok támogatását kezdte el preferálni. Olyan mértékben, hogy manapság már fehér helyett fekete rasszizmusról beszélhetünk, amely a fehérek és a zsidók ellen irányul. Szerinte a mai fekete amerikaiak nagy része ősi afrikai pogány gyökereit kutatja úgy, ahogy régen Hitler akart visszatérni az árja faj pogány gyökereihez, és a fekete faj felsőbbrendűségét kezdik el hirdetni, akár csak a régi nácik.
A nőies fasizmus a totalitárius tekintélyállam helyett anyai gondokodáshoz hasonlítható szociális államot hirdet, aminek legfőbb megtestesítője a Hillary Clinton nevével fémjelzett „Social Gospel” mozgalom. Ennek a szociális államnak a legfőbb jellegzetességei a segélyek osztogatása a szegény, színesbőrű rétegek számára. A hátrányos helyzetű rétegek preferálása a munkahelyi, és az egyetemi felvételiknél. A családon kívüli nevelésnek ovodák, bölcsödék létesítésének, és a szélsőséges gyermekkultusznak a támogatása.
Ez a politika Goldberg szerint akadályozza a hátrányos helyzetű rétegeket az önállósulásban, tehát végeredményben hátrányos hatással van rájuk. Meg is nevezi a kétféle fasizmus világirodalmi előzöngéjét. A férfias fasizmust George Orwell: 1984 című írásában rajzolta meg, ahol atyai szogorral, megfélemlítéssel, totális rendőrállammal uralkodnak az emberek felett. A anyai fasizmus világirodalmi megjelenítője viszont Aldous Huxley: Szép új világ című regénye volt, ahol a degenerált, kasztokba sorolt emberek hormonrágógumit rágnak, a Freund-i pszichoanalitikus gondolkodás mintájára gyermekkoruktól fogva buja szexuális játékokat játszanak egymással és narkotikumokkal kábítják magukat a róluk mindenben gondoskodó állam keretei között.
A legérdekesebb gondolata az, hogy a nemzetiszocialista fajelmélet, amely teljesen fajtiszta árja közösséget akart létrehozni, és a mai amerikai baloldal sok fajt egységbe olvasztani akaró multikultúrális eszmerendszere nincs ellentmondásban egymással, sőt a kettő között kontinuitás fedezhető fel, mert mind a kettő a Hegeli egységgondolaton alapszik. Hegel német történelemfilozófus szerint a világtörténelem fejlődésének végcélja a teljes emberi szabadság, ami akkor fog megvalósulni, amikor a jövőbeni eszményi állam keretei között megoldódnak a társadalomban meglévő ellentmondások, így faji és osztálykonfliktusok stb. A fajtisztaságra alapuló, osztálykonfliktusokat kibékítő állami egység, és a több egymástól eltérő fajt integráló társadalmi egység Goldberg szerint ugyanannak a hegeli egységgondolatnak más irányból való megközelítése, így alapvetően ugyanabból a filozófiai hagyományból táplálkozik mind a kettő.
Tehát Goldberg szerint a fasizmus nem európai jelenség, mert amerikában is megjelent, csak ott jobban hasonult az amerikai hagyományokhoz, és sajátosan nőies jelleget mutat. Anyai fasizmusként lett életre hívva. Érdemes lenne a Goldberg által felvázolt amerikai viszonyokat a magyar viszonyokkal összehasonlítani. Magyarországon a baloldal több pártból áll, így például MSZP, LMP stb. Bár sokan vitatják, hogy valóban az e Magyarországon az igazi baloldal, akiket annak neveznek, mert ők alapvetően neoliberális gazdaságpolitikát folytatnak. Nem támogatják az állami beavatkozást a gazdaság működésébe, akárcsak az amerikai neokonzervatívok. A kulturális nézetrendszerük viszont a kulturális marxistákéval mutat rokonságot. Támogatják a faji, és szexuális kisebbségeket, így cigányokat, homoszexuálisokat stb. Ez viszont az amerikai liberális demokratákra jellemző. Az a párt, akiket Magyarországon jobboldaliaknak neveznek támogatják a gazdaság működésébe való fokozott állami beavatkozást, ami amerikában a demokratákra jellemző, de éppen abból a célból, amiért az amerikai republikánusok nem támogatják azt, vagyis, hogy javítsák az emberek polgári erkölcseit.
Magyarországon éppen hogy az álllami beavatkozástól várják például a cigányság munkára szoktatását, ahol az állami beavatkozásban olyan elvek jelennek meg, hogy az állam segít rajtad, de ehhez neked is hozzá kell tenned valamit, vagyis el kell vállalnod azt a munkát, amit az állam biztosít neked. A kultúra területén pedig a magyar jobboldal, vagy legalábbis azok, akiket így azonosítanak az amerikai konzervatívokhoz hasonlóan szemben állnak a kulturális marxistákkal, és kulturális konzervatív elveket vallanak, vagyis támogatják az európai keresztény kultúrát. Legalábbis szóhasználatukban és gesztusaikban.
Ami a szélsőjobboldal iszlámbarátságát illeti, Magyarországon azok akiket szélsőjobboldaliként azonosítanak be: névszerint a Jobbik nevű párt valóban iszlámbarát elveket vall, de ők maguk elhatárolják magukat az európai szélsőjobboldali mozgalmaktól, elsősorban a nyugati szélsőjobboldali mozgalmak indusztrializmusa, tehát az ipari struktúrákhoz való kötődése miatt, mert ők tiszta földműves államot akarnak. Magukat nem is vallják szélsőjobboldalinak. Az a politikai mozgalom pedig akik Magyarországon egyedüliként vállalnak közösséget a II. világháború előtti magyar szélsőjobboldallal név szerint a Pax Hungarica mozgalom http://kitartas.mozgalom.org/ határozottan iszlám és multikulturalizmus ellenes eszméket vallanak, és fanatikusan hisznek a katolikus dogmákban akárcsak a középkori inkvizítorok. Sőt szerintük valójában maga Hitler is katolikus volt, nem pogány, azt csak a zsidók terjesztik róla.
A magyarországi monarchista közösség pedig, http://monarchista.blogspot.hu/ akiknek elvei rokoníthatóak az amerikai neokonzervatívokéval láthatóan közeli kapcsolatban áll az iszlámbarát Jobbikkal, és az úgynevezett metafizikai tradicionalistákkal is, akiknek a nézetei a katolikus dogmatika szempontjából erősen vitatható. Tehát a magyarországi viszonyok, hogy úgy mondjam éppen ellentétei az amerikai viszonyoknak, de a népek közötti kulturális különbségeket tekintve ez talán nem meglepő. Goldberg nézetei egyébként erős hasonlóságot mutatnak Anders Breivik Norvég iszlámellenes terrorista politikai nézeteivel akiről a következő cikkemben írtam: http://ujkozepkor.blogspot.hu/2012/11/a-technokrata-utopia-mint-anders.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése