Pierre Francastel: Művészet és társadalom című könyvéről szólva művészetszociológiai válogatott tanulmánygyűjteményről van szó az egyik legismertebb francia művészettörténésztől. A könyv nagy hatással volt nálunk Magyarországon a kádár-rendszer kultúrpolitikai gondolkodására. A tanulmányok középpontjában a modern művészet és a társadalom kapcsolata áll. Ezen belül is lényeges helyet foglal el a modern technika és a művészet kapcsolatának témája.
Francastel a modern művészet és a technika kapcsolatát a különböző művészettörténeti korok egymást követő térszemléletéből vezeti le. A középkor térszemléletét objektív-projektív térszemléletnek nevezi, ami azt jelent, hogy ez mentes volt a természet festőiségétől, ahol az alkotást felépítő elemek egymáshoz való viszonyainak kidomborítása és matematikai eszközökkel való prezentálása dominál, és egyedül a keresztény Isteneszme közvetítése volt a fő cél.
A reneszánsz térszemléletében már dominálni kezdett a természet festőiségének jelenvalósága, hiszen a reneszánsz művészetben a művészeti alkotások különféle elemei között különféle matematikai viszonyokat, kapcsolatokat fedezhetünk fel. Ez pedig Francastel szerint mintegy alapot adott a modern technika kialakulásának a művészet terén, ahol a különféle műszaki építmények, és szerkezetek elemei között a technika sajátos jellegéből adódóan matematikai viszonyoknak kell jelen lenniük.
A modern művészet pedig a reneszánsz továbbfejlesztésének tekinthető Francastel szerint, ahol megjelent a pluralitás, vagyis a többszempontú megközelítés, és a szimultán jelleg. A fő kérdés, ami Francastelt érdekli, és amit a modernelméleti irodalom is minduntalan feltesz, hogy a modern technika fejlődésével háttérbe szorítja e a hasznosság kritériuma, amely a modern technikai eszközök legfőbb ismérve, a szépség esztétikai kritériumát, ami viszont a művészeti alkotások legfőbb követelménye.
Francastel válasza az, hogy nem. A modern technikai eszközök esetében a hasznosság és az esztétikai jelleg ma is ugyanúgy egymásba van ágyazva, és egymástól elválaszthatatlanok, mint a reneszánsz korában, és az azt megelőző archaikus művészeti korokban a középkor kivételével. Ez jól látható például a modern autók felépítésén, ahol a karosszériába mindig beépítenek olyan technikai elemeket, amelyek az ülőtér komfortos berendezését teszik lehetővé, ami a művészi tervezéshez kapcsolódik. Ha ezeket nem építenék bele, akkor az autó egy semmire sem jó ócskavas lenne, hiába tudna nagy sebességgel haladni az utakon.
Ugyanígy, ha filmezés és annak technikai kivitelezése csak és egyedül a mozgókép rögzítéséről szólna, és nem venne benne részt benne a képzelet és a fantázia, amely minél jobb képminőségű, és minél több egyéb más technikai elemekkel ellátott kamerák kivitelezésére ösztökéli a mérnököket, akkor a technikai fejlődés egyszerűen megállna ezen a területen. Tehát a technika hasznossága és a művészet esztétikussága egymásba van ágyazva, és elválaszthatatlan egymástól. A kettő nem létezhetne egymás nélkül manapság ugyanúgy, ahogy a reneszánsz korában.
A könyvről nekem megint csak a 2001 Űrodüsszeia című film jutott az eszembe, amiről már sokszor írtam különféle egyéb más írásaimban. A film az űrhajózásról szól, és a technika dicséretét zengi grafikailag jól kivitelezett képeken keresztül, amelyek a jövő űrhajóit mutatják be. Véleményem szerint ennek a filmnek a képei ötvözik leginkább a Francastel által leírt középkori térszemléletet a reneszánsz térszemlélettel. A középkori katedrálisok égbetörő csúcsaiban, mint ahogy a szerző leírta nincs technológiai hasznosságigény, csak a keresztény Isteneszme közvetítését szolgálják.
A reneszánsz térszemléletben viszont a természet festőiségének megjelenésével, a műalkotások elemeinek egymással való matematikai viszonyában a hasznosság mintegy összekapcsolódik a művészeti esztétikummal. A 2001 Űrodüsszeia című film monumentális űrhajóiban pedig egységben van a kettő, vagyis a technológiai hasznosságba ágyazott esztétikum és a középkori építészet monumentalitása.
Ezért is mondhatjuk, hogy a 2001 Űrodüsszeia című film grafikai stílusa egy új barokk kor szellemi fuvallatát vetíti elénk, hiszen a régi barokk művészeti stílus is tulajdonképpen a reneszánsz és a középkor szintézisének tekinthető. Hogyan kapcsolható ez a számvitelhez? Ennek részletes kifejtése egy számviteli tapasztalattal rendelkező szakembert igényelne, ami én nem vagyok, ezért most egyenlőre, csak néhány aspektust szeretnék megvilágítani ezzel kapcsolatban.
Ahogy azt Francastel kifejtette a művészet és a technika kapcsolatában technikai hasznosság nincs esztétikum nélkül, hiszen esztétikum nélkül a technikai innováció fejlődésképtelenné válna. Azonban a technikai innovációnak az a része, amely a hasznossághoz, vagyis a fogyasztói igények minél jobb kielégítéséhez kapcsolódik a technikai fejlettség jelenlegi szintjén, mint például egy jobb minőségű porszívó kifejlesztése, inkább a reneszánsz esztétikumhoz köthető. A Francastel által bemutatott középkori térszemléletet pedig inkább véleményem szerint a tudományos-technikai fejlettség magasabb szintre emeléséhez, vagy új tudományágak kifejlesztéséhez lehetne kötni.
Hiszen a 2001 Űrodüsszeában is az űrkutatás az a tudományág, amellyel kapcsolatban megjelenik a középkori térszemlélet, és ami korunkban még fejletlen, további fejlődése pedig nem csak a fogyasztói igények jobb kielégítését, hanem a tudomány és a technika magasabb szintre emelkedését jelentené. Az űrkutatás maga pedig az ember térbeli terjeszkedését, kiteljesedését segíti elő, tehát mindenképpen a térhez köthető. Viszont említhetnénk korunk másik tudományágát, vagyis a biotechnológiát is, amivel kapcsolatban az emberi intelligencia mesterséges növelését is szokták emlegetni, ez is az emberi képességek magasabb szintre emelését, tehát a térbeli terjeszkedést, és egyben a tudomány magasabb szintre emelkedését jelenti. Tehát mondhatjuk, hogy a középkori térszemlélet mindig a technika magasabb szintre emelkedéséhez köthető.
Az innováció könyvelésekor először is ketté kell választani az új termék műszaki tervezésekor alkalmazott esztétikai kritériumokat a műszaki tervezés többi fázisától. Ez az első lépés. Ennek alapján elemezni lehetne a kettő egymásra hatását a technikai innováció műszaki tervezés számvitelének folyamatában. Így például, hogy az esztétikai szempontok fokozottabb figyelembe vétele milyen hatással volt a műszaki tervezés végkifejletére, vagyis milyen mértékű technológiai fejlődést, és ezzel együtt, értéknövekedést hívott életre a műszaki tervezés egészében. Itt érdemes statisztikai összehasonlítást végezni a technológiai innováció korábbi folyamataival, hogy például az esztétikai szempontok fokozottabb igénybevétele mennyiben növelte vagy csökkentette az értékesítési arányszámokat, vagy a végtermék konkrét értékét a korábbi technikai innovációkhoz mérten, amikor még nem vettük annyira figyelembe az esztétikai szempontokat.
Ha már rendelkezünk ilyen statisztikai adatokkal, az segíthet minket a vállalat befektetési döntéseinek meghozatalában, hiszen meghatározhatjuk az esztétikai szempontok fokozottabb figyelembe vételének kockázati prémiumát, vagyis hogy a jövőben milyen nyereségek, vagy veszteségek remélhetők attól, ha fokozottabban figyelembe vesszük az esztétikai szempontokat. Ez pedig azért fontos, mert a jelenlegi befektetés-értékelési technikák, mint például „a diszkontált cash-flow (DCF), a megtérülési idő, vagy az EPS (egy részvényre jutó nyereség) - nem ösztönöznek a hosszú távú szempontok figyelembe vételére”. A megoldás talán az lenne, ha a diszkontlábat módosítanánk az esztétikai kockázati prémium hozzáadásával.
Az esztétika technikai hatásainak számvitelében nagyon fontos a társadalmi hatásvizsgálat, tehát az esztétikai auditálás. Az esztétikai auditálás két részre bontható: egyrészt a szociális auditálásra, ami azt vizsgálja, hogy az esztétikai szempontok fokozottabb figyelembe vétele az innováció során milyen mértékben segítette, vagy rontotta a fogyasztók műveltségi szintjét, egészségi állapotát, illetve milyen mértékben járult hozzá a munkaerő újratermeléséhez, ami elengedhetetlen a gazdaság zavartalan működésének szempontjából.
A másik rész pedig nem más, mint a környezeti számvitellel összekapcsolt esztétikai auditálás, ami azt vizsgálja, hogy az esztétikai szempontok alkalmazása a terméktervezésben milyen hatással volt a cég környezetvédelmi politikájára. Így például lehetne elemezni azt, hogy az esztétikai szempontok figyelembevételének hatására a cég mennyivel kevesebb, vagy több inputot: energiát, nyersanyagot stb., használt fel a külső környezetből. Illetve, hogy az esztétikai szempontok figyelembevételének hatására mennyivel több vagy kevesebb a környezetre káros outputot: szennyező anyagot, zajt stb., bocsátott ki a cég. Az esztétikai szempontok figyelembevételének elemzése így felhasználható az ökológiai mérleg készítésekor, ami pontosan ezt vizsgálja.
Ennek vizsgálatakor érdemes alkalmazni az úgynevezett életciklus-elemzést, amely a tervezési és gyártási folyamat egymástól elkülönülő fázisai szerint vizsgálja, hogy az egyes fázisokban az esztétikai szempontok alkalmazása milyen hatással volt a különféle szennyező outputok kibocsátására. Így például táblázatos formában lehetne elemezni, hogy külön a gyártás előtti nyersanyag-kitermelés, a gyártás-termelés, az elosztás-csomagolás stb. mennyivel több vagy kevesebb szennyező output: szennyező anyag, zaj stb., kibocsátásával járt az esztétikai szempontok figyelembevételének hatására.
Mindezt fel lehetne használni az „általános életszínvonal egy adott országban meglévő
szintjének mérésére”, hiszen az e célra használt hagyományos mutatók, mint például a GDP sokak szerint nem alkalmasak erre a célra. Mivel az a gazdasági jólét szintjét egyedül a gazdaságban megtermelt áruk értékének összegével azonosítják, és nem veszik figyelembe a jólét nem-gazdasági aspektusait: így a környezet tisztaságát, vagy az emberek műveltségét sem.
Az esztétikai számvitel felhasználható a marketing költségek elemzésében is, hogy mennyiben sikerült az esztétika szempontoknak az innovációban való figyelembevételével csökkenteni vagy növelni a marketingköltségeket, illetve, hogy mennyiben segítette ez az új fogyasztói célcsoportok megtalálását a marketingtervezés során. A felvázolt elemzések az esztétika és hasznosság viszonylatában, ami, mint ahogy már leírtuk, a reneszánsz térszemlélethez köthető, rövid-távra kell, hogy szóljanak.
Mivel a fogyasztói igények magasabb szinten való kielégítése általában rövid távú fejlesztéseket igényelnek. Az esztétika és a technikai fejlettség magasabb szintre emelésének viszonylatában pedig, ami, mint ahogy már leírtuk, a középkori térszemlélethez köthető hosszú távra kell, hogy szóljanak. Mivel a technika magasabb szintre való emelését célzó fejlesztések értelemszerűen hosszú távra szólnak.
Pierre Francastel: Művészet és társadalom, Gondolat Kiadó, 1972.
Gaál Dezső: A környezeti számvitel, PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI FŐISKOLA, BUDAPEST, 1998. (Szakdolgozat) http://mek.oszk.hu/01400/01453/01453.pdf
Miklya Anna: Stanley Kubrick: 2001 Űrodüsszeia A monolit gyermekei (Mindennapi film) http://film.mindennapi.hu/cikk/kritika/stanley-kubrick-2001-urodusszeia/2011-08-24/6515
Dr. Kovács Géza: A jövő kritikus elágazási pontjai, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1975.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése