A metafizikai tradicionalizmus társadalmi beágyazottsága Magyarországon

Egy nemrég a Kitartás.hu-n megjelent cikkben a metafizikai tradicionalizmusnak a kereszténységgel való összeegyeztethetetlenségét bizonyították. Én most ennek a mozgalomnak a magyarországi társadalmi és politikai életbe való beágyazottságát, a magyar helyzethez való viszonyát szeretném elemezni.

A metafizikai tradicionalizmus világnézeti elemzését a fent említett cikkben már részletesen elvégezték, de azért én is megpróbálom röviden bemutatni ezt a világnézeti rendszert. A metafizikai tradicionalizmus egy sajátos ezoterikus irányzat, aminek a létszemléleti alapja a szolipszizmus. Ez annyit jelent, hogy egyedül az emberi szubjektum, az én, vagy másként a tudat létezik, minden más, vagyis az egész tárgyi világ csak az emberi én, a szubjektum kivetülése, álma, ami a történelmi fejlődés során emanálódott, vagyis vetült ki az emberi énből.

A tradicionalista misztikus egyetlen célja pedig csak az lehet, hogy ebből az álomból felébredjen, megszabaduljon a tárgyi világ káprázatától, hogy így visszatérjen az aranykorba, amikor a lét, vagyis az emberi szubjektum, vagy másként a tudat és a tárgyi világ még nem vált ketté, hogy ezzel mintegy hatalmat szerezzen a tárgyi világ felett és Istenné válljon. Ebből a létszemléletből fakad a tradicionalisták sajátos történetszemlélete is, amely az egész emberi történelmet „involúcióként” visszafejlődésként, alászállásként értelmezi, hiszen az nem más, mint a tárgyi világ egyre fokozottabb uralomra jutása a tudat felett, ahol az ember egyre inkább beleragad a tárgyi világ káprázatába.

Tehát a történelem nem más, mint folyamatos tudati elhomályosulás, és szerintük ebből fakad minden szenvedés a történelemben. A szolipszizmus az, amivel egyben megkülönböztetik magukat a többi ezoterikus irányzattól. Azok ugyanis általában panteisták, akik szerint a világ nem annyira az emberi tudat, hanem inkább egyfajta személytelen ősszubsztanciának az emanációja, amit nevezhetünk Plotinosz szóhasználatával élve egynek, vagy a hinduizmus szóhasználatával élve brahmannak is.

Ők a panteizmustól határozottan elhatárolják magukat, szerintük a panteizmus ugyanúgy a tudati elhomályosulás terméke, mint a többi modern eszmerendszer, és szerintük a keleti vallások (buddhizmus, hinduizmus), amelyeket a többi ezoterikus irányzathoz hasonlóan ők is favorizálnak, eredeti formájukban sohasem voltak panteisták, hanem mindig is a szolipszizmus létszemléletét vallották. Ebből a létszemléletből fakad a királyság eszméje iránti elkötelezettségük is. Az Istenkirály az ő szemükben az a személy, aki a leginkább fel tudott ébredni a tárgyi világ káprázatából, és aki így a leginkább megvalósította önmagában az aranykori egység eszméjét.

Így a király minden korban a legalkalmasabb egy birodalom vezetésére, és az ő ellene való lázadás, a különféle európai forradalmak és szabadságharcok a legnagyobb bűnnek számítanak a szemükben, így az újkori magyarországi forradalmak és szabadságharcok is, kivéve 1956-ot, mert az ellenforradalom volt pozitív értelemben véve, hiszen a királyság eszméje ellen lázadó kommunista rendszer ellen lázadt. Magyarországon pedig a Habsburg ház az egyetlen legitim királyi család, és így az ő visszatérésükért küzdenek.

A többi ezoterikus irányzattal ellentétben, akik számára az önmegvalósítás legfőbb eszköze a általában a meditáció vagy a vegetáriánus életmód, ők a harcos életmód mellett szálnak síkra, ezért is szimpatizálnak a középkori keresztény lovagrendekkel, különösen a templomos lovagrenddel, mert ezek szerintük a keresztény szellemiség legmagasabbrendű megnyilvánulásai voltak. Ezt leszámítva viszont a kereszténységgel úgy általában ellenséges viszonyban vannak, mert az a tárgyi világon kívüli személyes teremtő Istenség eszméjét vallja ellentétben az Istenség és az emberi tudat egységével.

A metafizikai tradicionalizmus magyarországi elterjesztője Hamvas Béla volt, mai magyar vezéralakjai pedig László András és Baranyi Tibor Imre. Ha nyomon követjük a különféle magyar internetes politikai honlapok híreit, eseményeit, akkor láthatjuk, hogy a metafizikai tradicionalizmus leginkább a nemzeti radikális oldallal fonódott össze a magyar politikai palettán, ami azért meglepő, mert a nemzeti radikális oldal a kuruc eszmék legradikálisabb terjesztői Magyarországon, a kurucok pedig hagyományosan Habsburg ellenes irányvonalat képviselnek.

Ahhoz, hogy a metafizikai tradicionalizmus társadalmi beágyazottságát átláthassuk, először is korunk egyik legfőbb gazdasági, technológiai és tudományos áramlatát, vagyis a információs társadalom megjelenését kell elemeznünk. Alvin Toffler a modern információs társadalom legfőbb kutatója szerint korunk, vagyis a globalizáció korának, gazdasági, politikai és társadalmi válságainak a mélyén valójában egy új, és szerinte jobb világ kezd kibontakozni.

A történelmet három részre osztja: az első hullámra, ahol a gazdaság alapját a földművelés jelentette. A második hullámra, amikor az ipari társadalom kezdett kibontakozni. Végül a harmadik hullámra, vagyis az információs korra, amikor az információs gazdaság dominál, ami megegyezik a globalizáció korával, és ami Toffler szerint sok tekintetben visszatérést jelent az első hullámhoz. Az első hullám legfőbb jellemzője Toffler szerint az volt, hogy az akkori gazdaság egységei, vagyis a parasztgazdaságok főként önellátásra termeltek, és csak a felesleget vitték a piacra, egymással nem, vagy csak korlátozott mértékben voltak gazdasági összeköttetéseik.

Az első hullám gazdasága tehát egymástól elkülönülő, önellátásra épülő gazdasági egységére épült. Ennek a kornak a nagycsalád volt az uralkodó családformája, ahol több generáció élt egymás mellett a parasztgazdaságokban. A második hullám, vagyis az ipari forradalom eljövetelével viszont megszűnt az önellátó gazdálkodás, hiszen az ipar termékeit csak korlátozott mértékben lehet önellátásra termelni, a mezőgazdaság leépült, és az agrárrétegek az iparban kerestek munkát. Kialakult a kereskedelem, és Európa eddig különálló gazdasági egységei kapcsolatba léptek egymással, és kereskedelmi hálózatba szerveződtek. Így elvált egymástól a termelés, és a fogyasztás, az emberek már nem tudták ellátni magukat úgy, mint eddig és az ipari üzemek munkásaivá kellett válniuk, hogy onnan jövedelmet szerezve kielégíthessék szükségleteiket a piacról.

Jellemzői voltak ennek a kornak a nagy méretek, hiszen óriási gyármonstrumok épültek ekkor. A központi irányítás, hiszen ez volt a totalitárius diktatúrák korszaka: fasizmus, kommunizmus. Toffler szerint a nemzetek megjelenése, vagyis nacionalizmus felszínre törése is az iparisítás eredménye, mert a kereskedelem megjelenésével, a gazdaság egységeinek összekapcsolódásával szükség lett a közös nyelvre, és hagyományokra, hogy a gazdasági egységek hatékonyabban tudjanak egymással kommunikálni, és együttműködni. Így tehát az azonos nyelv, és hagyományok, vagyis a faji, etnikai egyneműség előnyös volt az iparosítás számára, és így született meg Európában a nacionalizmus.

A marxista ideológiát annak ellenére, hogy szocialista volt, és a kapitalista tőkésosztály ellen irányult, Toffler mégis a kapitalista ideológiával egy kalap alá véve indusztrializmusnak nevezi, hiszen Marx és Engels az eljövendő szocializmust kollektív ipari társadalomnak képzelte, ahogy a kapitalizmus alapja is az ipar, és a kapitalizmust a történelmi materializmus vonalán haladva a szocializmus negatív előjelű, de szükségszerű előfeltételének tekintette. Ekkor jelent meg az úgynevezett kiscsalád, ahol már nem több generációból, hanem csak két szülőből, és a gyerekeikből áll, ami szintén az önellátó gazdálkodás felbomlásának az eredménye.

Ennek a kornak, mint ahogy az a nacionalizmusban és a kollektivista szocializmusban is tetten érhető, egyik legfőbb jellemzője volt az egyéniségnek alárendelődése a közösséggel szemben, legyen az ipari konglomerátum által életre hívott nemzetközösség, vagy a szocialista kollektívum. Ekkor jelent meg a környezetszennyezés is, hiszen az iparnak a természetből kellett kinyernie a működéséhez szükséges nyersanyagot, ez pedig fokozott környezetszennyezéssel járt együtt.

A harmadik hullám az információ kora. Ekkor jelent meg a számítógép. A nyersanyagigényes nehézipart kezdte felváltani tudásigényes elektronikai ipar. A foszilis tüzelőanyagok iránti kereslet kezdett megcsappanni, és megjelent az új energiaforrások, mint a szél, vagy a napenergia iránti érdeklődés. Ez a nehézipar leépülésével párhuzamosan a környezetszennyezés mérséklődését vonta maga után. Az informatika megjelenése az ipar automatizálását vonta maga után, ez pedig a munkanélküliség megjelenésével járt együtt. Az iparban az új elektronikai és informatikai technológiák megjelenésével a tömeggyártást, ahol mindenből csak egyféle terméket állítanak elő, kezdte felváltani a különféle termékek széles skálájának egymással párhuzamosan való gyártása, vagyis megjelent az egyedi termékek gyártása.

Ez a különféle marketingmódszerek, mint például a telefonos értékesítés, vagy a személyes megkeresés és rábeszélés robbanásszerű elterjedését vonta maga után, hiszen a sok új termékféleséget el kellett adni valakinek. Ez pedig az individuum felértékelődését vonta maga után, hiszen azoknak a gazdasági szereplőknek, akik sokfajta terméket akarnak eladni színes, és egymástól eltérő egyéniségekből álló társadalomra van szükségük, hiszen a sokfajta terméket nem lehet eladni csak egyféle embertípusnak.
Ennek a jele a különféle ifjúsági szubkultúrák megjelenése, mint például punkok, rockerek, akik így akarják kinyilvánítani különbözőségüket, hiszen ebben a társadalom mindenki más akar lenni. Az individuum felértékelődése a családi élet átértékelődését vonta maga után, ami a válási statisztikák égbe szökését eredményezte, hiszen ott ahol mindenki más akar lenni, az emberek nehezen tudnak együtt élni. Így megjelent az elmagányosodás jelensége, egyrészt az ipar leépülése következtében fellépő munkanélküliség, másrészt az individuum felértékelődése következtében széteső családi élet miatt.

Bár a család nem szűnik meg teljesen ebben a korban sem, hiszen a válási arányok égbe szökésével párhuzamosan megjelentek a csonka családok, ahol a gyermek csak az egyik szülőjével él együtt. A hivatalos házassági szerződés nélküli élettársi viszony, a homoszexuális párkapcsolatok. Amerikában pedig, ahol a legelőrehaladottabb a harmadik hullám, megszaporodtak azok az esetek, amikor két csonka család gyerekestül összeköltözik. Megjelentek az egy nő, két férfi, vagy egy férfi két nő kapcsolatok. Ezek a jelenségek, már az első hullám nagycsaládmodelljére emlékeztetnek, mint például a két csonka család összeköltözése, csak annak eltorzult formájában. Troffler szerint tehát a harmadik hullámban sem szűnik meg a család intézménye a nagyarányú válási statisztikák ellenére, csak megszűnik annak tradicionális formája, ahol a családot egy nő és egy férfi házassági szerződéssel megpecsételt szövetsége alkotja.

Továbbá ebben a jelenségsorozatban vannak olyan elemek is, amelyek, ha eltorzult formában is, de az első hullám nagycsaládmodelljét idézik. Az individuum felértékelődése nemcsak az egymástól különböző egyéniségek sokaságában ölt testet, hanem felőrölte az etnikai egyneműséget is. Az ipari konglomerátum által etnikailag egyneművé tett európai nemzetközösségeket most Afrikából, és Ázsiából beáramló színesek árja lepi el. Az individualitás végső kibontakozásaként pedig Toffler szerint kezd felbomlani az ipari társadalom utolsó bástyája is, vagyis a fogyasztás és a termelés elkülönülése, és a gazdálkodás formája kezd visszatérni az önellátó gazdasághoz. Mivel az ipari társadalom már a Föld minden részét bevonta a világkereskedelem hálózatába a termékek mennyisége, és megjelenési formáinak száma a harmadik hullám előretörésével egyre csak növekszik, egyre nehezebb vevőt találni rájuk.

Az iparban pedig amúgy is megjelentek a tömegtermeléssel szemben az egyedi termékeket előállító gépek technológiája, ezért tervbe van véve, hogy az embereknek ezután majd nem termékeket gyártanak, hanem olyan gépeket adnak el, amelyekkel saját maguk testre szabhatják, és legyárthatják maguknak a szükséges termékeket. Például az emberek nemsokára olyan számítógéppel vezérelt gépeket vehetnek maguknak, amibe beprogramozhatják, hogy milyen ruhát szeretnének maguknak, és a gép minden további nélkül legyártja ezt nekik. Ez a jelenség még csak csírájában van meg a társadalomban, de ma is jól megfigyelhető, hogy például a bankok a számítógépes technológia megjelenésével mind arra ösztönzik a vásárlókat, hogy önállóan szolgálják ki magukat, így például, hogy kártyával vegyenek fel pénzt. A kereskedelemben is terjed az önkiszolgálás.

Az önellátás előretörése ezenkívül abban is megmutatkozik, hogy szaporodik azoknak a száma, akik kiköltöznek a városokból a falvakba, vagy egy tanyára. Az ipari korszakra jellemző munkahelyre való bejárást, és rögzített 8 órás munkaidőt kezdi felváltani a távmunka, és az otthonról való munkavégzés. Toffler éppen ettől várja a családi élet megjavulását, és bár torzított formában, de az első hullámra jellemző nagycsalád feltámadását, hiszen az emberek szerinte ezentúl majd többet lehetnek együtt.

Ez mindenképpen az első hullám gazdasági modelljéhez való visszatérést jelent Troffler szerint, bár leszögezi, hogy nem teljes visszatérést, mert az emberek a modern technológiától nyilván ezután sem fognak megválni. Azokat a gépeket pedig, mind például az imént említett ruhagyártó gépet, amivel önállóan kielégíthetik az igényeiket nyilván továbbra is a piacról fogják beszerezni, mert ilyen gépeket lehetetlen önállóan előállítani.
A harmadik hullám tehát nem egyszerűen visszahozza az első hullámra jellemző önellátó gazdálkodást, hanem inkább ötvözi az önellátó gazdálkodás, és a második hullámra jellemző, a földet behálózó, kereskedelmi rendszer tulajdonságait. De ez mindenképpen visszalépést jelent az első hullám irányába. A harmadik hullámra jellemző még a pénzügyi válságok előretörése is, ami a kurucoknak az egyik legfőbb vesszőparipája. Toffler szerint ez is az információs társadalom előretörésének a következménye. A pénzügyi informatika megjelenése hálózatba kötötte a világ pénzügyi központjait: bankokat, tőzsdéket, ez pedig óriási kockázatokat jelent a pénzügyi világ számára.

A modern információs társadalom tehát felszámolja a régi ipari társadalmat, ennek következtében sokaknak megszűnik a munkahelye, sokakat elmagányosít, széles társadalmi rétegek alól húzza ki a talajt. Érdemes ezzel kapcsolatban feleleveníteni még az egyik legismertebb magyar filozófusnak: Brandenstein Bélának két írását, amelyek még az ipari korban születtek.  Brandenstein Béla: Nietzsche kultúrakritikája és kultúránk jövő alakulása című cikkében. Végigelemzi Nietzsche kultúrakritikáját, majd a modern polgári liberális társadalmat elemzi, és keresztényellenességét leszámítva helyesnek találja Nietsche következtetéseit. A modern polgári társadalmat elemezve arra a megállapításra jut, hogy a modern társadalom rengeteg sok eszközt adott az ember kezébe, mind például: hihetetlenül fejlett technikát, demokráciát, szabadságjogokat.
Célokat viszont nem adott az ember kezébe, hogy ezeket az eszközöket mire használja. Pontosabban adott, de azok olyan célok, amelyek sohasem elégíthetik ki az embert. A modern liberális ideológia szószólói szerint például a haladás egyetlen célja az emberek jólétének, és kényelmének a lehető legmagasabb szintre való növelése. A kényelem, és az anyagi javak bősége, vagyis a jólét sohasem lehet cél, csak eszköz, mert az ember, ha dúskál is az anyagi javakban, de nincs cél, amelynek az érdekében használja őket, akkor csak a csömör és az unalom lesz az osztályrésze.

Immanuel Kant, azt írta, hogy az erkölcs gyakorlásának egyetlen értelme a kötelesség teljesítése, ami Brandenstein szerint olyan, mintha azt mondanánk, hogy a munka értelme egyedül maga a munka. Milyen cél elérésére használja tehát az ember az általa felhalmozott modern vívmányokat? Brandenstein szerint az európai ember sajátossága a végtelen felé való törekvés. A végtelen felé való törekvésnek pedig a folyamatos kultúrmunkában, a szépségnek, nagyságnak, erkölcsi erőnek folyamatos alakításában és alkotásában kell kiteljesednie.

Tehát követi Nietzsche-nek az emberfeletti ember eljövetelére vonatkozó nézeteit, a modern kapitalista polgárság sivár és konformista életével szemben, amely az ő értelmezésében a kultúra és értékteremtő, továbbá kultúra és értékteremtésében a végtelenbe törekvő ember megtestesítője. Azzal a megkötéssel, hogy elveti Nietzsche-nek azokat a nézeteit, miszerint az emberfeletti ember világát a görög emberideál életre hívásával kellene megvalósítani. Ő ehelyett a keresztény kultúra és értékteremtő eszmény talaján áll. Ennek megfelelően elutasítja mind a liberalizmust, amely az egyén túlzott szabadságát hangsúlyozza, megengedve, hogy minden emberi egyén külön utakon járjon ahelyett, hogy Európa nemzetei a közös célban egyesülnének.

Továbbá elutasítja az európai nacionalizmusokat, és nemzetiszocializmusokat, mint például Adolf Hitler rendszerét, amelyek a nemzeti és faji kollektívum alá akarják rendelni az embert, szintén elvetve a nemzetek és egyének közös célra irányultságát, és közös célban való egyesülését. Ugyanígy elutasítja természetesen a kommunista kollektivizmust is, amely pedig a munkaközösség alá akarja rendelni az embert. A kultúra és értékteremtő ember világának megvalósítását egymás mellett élő hivatásrendek, hivatáskörök életre hívásával akarja elérni Európa és a világ területén, amelyeknek mind küldetésük van a saját területükön a kultúra és értékteremtés terén. A hivatáskörök létesítése által pedig minden nemzet és faj bevonható, és a közös célban egyesíthető, a középkori keresztény Impérium Romanum mintájára. Ebben pedig Hitler, vagy Sztálin sivár szocialista rendszerei helyett Benito Mussolini fasiszta államát tekinti mintaképnek.

Kornis Gyula: Tudomány és társadalom című művében arról ír, hogy az olasz fasizmust gyakran egybemossák a szovjet kommunizmussal, pedig a szovjet kommunizmussal ellentétben nem volt materialista, hiszen míg a szovjet kommunizmus csak gazdasági fogalmakban tudott gondolkodni, addig az olasz fasizmust a szellem hatotta át. A heroikus erkölcsiség talaján állt, amely nem fogad el semmilyen henyélést vagy évhajhászást, hanem a magasabb rendű eszmékért való harcot és önfeláldozást hirdeti. Ezeknek a heroikus energiáknak pedig az állam erővonalain kell kiteljesedniük, hogy így éledjen újjá az ókori római állameszmény az impérium.

Tehát így adhatnánk célt azoknak az eszközöknek, amelyeket a modern kor létrehozott, ezek közül az eszközök közül pedig Brandenstein nagyon fontos szerepet tulajdonít a technikának. Technika és erkölcs című cikkében megjegyzi, hogy manapság a technikát sokan kárhoztatják, hiszen az iparban a gépek megjelenése kiiktatta az ember alkotó tevékenységét a munkafolyamatból, amely a régi kézműves korokban még megvolt, hiszen a modern iparban lényegében a gép dolgozik az ember helyett, és a gépsor puszta alkatrészévé tette az embert, örömtelenné téve ezzel a munkát. A technikai fejlődés pártolói pedig azt hangoztatják, hogy a technika egyre kényelmesebbé teszi az életünket, és az anyagi javak bőségével halmoz el minket. Mindkét nézet azt tükrözi, hogy az ember még szellemileg nem nőtt fel ahhoz, hogy a technikát a maga teljességében tudja hasznosítani.

Azok, akik csak a munkafolyamat elembertelenítőjét látják a technikában, nem tudják, akik meg csak a kényelmes élet elhozóját látják, a technikában nem akarják meglátni a technikában azt a szellemi erőt, amely az eljövendő új kultúrkorszakok kultúrateremtő eszközévé tehetné a technikát. Ehhez az kellene, hogy az ember szellemileg felnőjön az általa létrehozott technikához. Mivel a technika és erkölcs viszonylatában meg kell jegyezni, hogy a technika a modern munkafolyamatokban az utilitaristák nézeteivel ellentétben, akik csak a kényelemteremtés eszközét látják benne, rendkívüli fegyelmező erővel bír. A modern gépek kezelése és felügyelete, erősen igénybe veszi az ember figyelmét, és testi erejét, ami jól mutatja a technika fegyelmező erejét.

Ez pedig arra utal, hogy a technikában meg van az a lehetőség, hogy a modern gazdag léhűtők kényelemnövelő eszköze, vagy a modern elzüllött proletariátus munkájának elembertelenítő eszköze helyett a jövendő kultúrkorszakok fegyelmezett és öntudatos kultúra és értékteremtő, továbbá kultúra és értékteremtésében a végtelen felé törekvő emberének eszköze legyen. Az ipari korban tehát sokan a technikát kárhoztatták, mint a legfőbb elembertelenítő tényezőt, manapság pedig sokan az ipari társadalmat felszámoló információs társadalomban látják ugyanezt.

Abban a korban a konzervatív filozófusok és a fasiszták egy része, köztük Brandenstein Béla azt az orvosságot javasolta erre, hogy ahelyett, hogy elembertelenítő tényezőként tekintenénk a technikára, lássuk meg benne a fegyelmező, és magasba lendítő erőt. Mussolini a heroikus erkölcsiségnek az állam erővonalain való kibontakozását, Brandenstein a technika és a kultúra erővonalain való kibontakozását javasolta. Akkor tehát manapság mi más lenne erre az orvosság, mint hogy az információ, vagyis a semmi erővonalain bontakoztassuk ki önmagunkat, hiszen az ipar leépül, a közösségek szétbomlanak, így nem marad más, mint a lecsupaszított én, amiben az ember megkapaszkodhat.

Éppen ezt ajánlja a metafizikai tradicionalizmus, hiszen nem mást mutat kiútként számunkra, mint a tárgyi világ káprázatából való felébredést, hogy aztán a semmit meglátva hatalmat kapjunk a tárgyi világ fellett, vagyis a semmi erővonalain keresztül való felfelé irányulást, önmegvalósítást hirdeti, azután, hogy megláttuk a semmiben a felfelé lendítő erőt, ahol a semmit az információ testesíti meg. Ebben pedig valóban különbözik a többi ezoterikus irányzattól, hiszen míg azok a meditációt, a vegetáriánus életmódot, tehát a személytelen abszolútumban, a semmiben való teljes feloldódást hirdetik, addig a metafizikai tradicionalizmus a semmi erővonalain való felfelé irányulást, önmegvalósítást hirdeti. Így az ipari kor fasiszta eszméivel való analógiában akár információs fasizmusnak is nevezhetjük a metafizikai tradicionalizmust.

Ez tehát a metafizikai tradicionalizmus társadalomba való beágyazottságának első szintje, hogy az információt, amely alapvetően a baloldali, liberális társadalom építőköve a jobboldali beállítottságú ember számára elfogadhatóvá tegye. Itt pedig, bár én nem akarok összeesküvés elméleteket gyártani, de akár a baloldallal való összefonódásra is gyanakodhatunk, hogy mindezzel a metafizikai tradicionalizmus végeredményben azt idézze elő, hogy azok az emberek, akik a baloldal és az információs társadalom előretörése következtében elvesztették az állásukat, kicsúszott a lábuk alól a talaj, a metafizikai önmegvalósítás útján ezt egyfajta szabadságként éljék meg, és továbbra is a baloldalra szavazzanak.
Elemeznünk kell még a metafizikai tradicionalizmusnak a nemzeti radikális oldallal való összefonódását is. Ez, mint már említettem nagyon érdekes kérdés, mert a nemzeti radikalizmus, vagyis a kuruc mozgalom alapvetően Habsburg ellenes irányzat, a metafizikai tradicionalizmus pedig alapvetően Habsburg párti irányzat. Ehhez elemeznünk kell a nemzeti radikalizmusnak, a mai magyarországi baloldalnak, és a Habsburg háznak a vallási, politikai és társadalmi hátterét. A nemzeti radikális oldal, mint ahogy már leírtam a régi magyar kuruc mozgalomnak az örököse. A Habsburg ellenes kurucok főként a kelet-magyarországi, református magyarok közül kerültek ki.

Éppen ezért sokan a régi kuruc-Habsburg, vagy kuruc-labanc ellentétet egyszerűen protstáns-katolikus ellentétnek tekintették, hiszen a Habsburgok mindig is Magyarország rekatolizálására törekedtek. Ez sok tekintetben hibás álláspont. A kurucok nemcsak a katolicizmust, hanem úgy általában az egész nyugati társadalmat elutasították, legyen az katolikus, vagy protestáns.

Ennek a hátterében a magyar protestantizmusnak a nyugati protestantizmustól egészen eltérő belső jellegzetességei állnak. Max Weber írta, hogy a predesztináció tanítása szerint Isten eleve elrendeli az embereket mennyre vagy pokolra, de az ember evilági életének minősége mintegy jelzi, hogy ő van e kiválasztva az üdvözülésre, ennek következtében a protestánsok folyamatosan jeleket kerestek saját életükben, hogy ők vannak e kiválasztva az üdvözülésre, amit az evilági munkavégzésben elért sikereikben véltek megtalálni. Így vallásos életük állandó, és minél sikeresebb munkára késztette őket. Ez a vallásos szemlélet nyugaton a kapitalista fejlődéssel kéz a kézben járt együtt.


A predestináció tana a magyar kálvinizmusban is jelen volt, de nem járt együtt a kapitalista fejlődéssel. A magyar kálvinizmus földműves vallás volt, és maradt mindmáig. Ennek mélyre ható kulturális gyökerei vannak a magyar jellemben, amely az iszlámmal rokonítja a magyar kálvinizmust. A magyar jellemről részletesen „A történetiség és a plaszticitás egysége a magyar szellemben (egyben)” http://www.regivilagrend.eoldal.hu/cikkek/cikkek/a-tortenetiseg-es-a-plaszticitas-egysege-a-magyar-szellemben-_egyben_.html című cikkemben olvashatnak.

A predestináció azzal, hogy az emberi sors eleve elrendeltségét hirdeti az isteni kegyelem által, egyben Isten végtelen hatalmát is hirdeti az ember felett, vagyis az ember és az Isten távolságát hirdeti, amely a gnosztikus szemlélet átformált megjelenési módja. A gnosztikusok egy ókori keleti vallási csoportosulás voltak, akik az anyagi és a szellemi világ végletes ellentétét hirdették, ahol az anyagi világ jelenti a gonoszt, a szellemi világ pedig a jót, és az emberi lélek sajátos bukás eredményeképpen került a gonosz anyagi világba, ahol életének egyetlen célja csak az lehet, hogy radikális aszkézis útján visszakerüljön őshazájába, a szellemi világba.

Az európai kálvinizmusban, az iszlámban, és a zsidó vallásban az anyagi és a szellemi világ ellentéte az ember és az Isten távolságában, vagyis a predestinációban öltött testet. Azonban míg a zsidó vallásban és a nyugati protestantizmusban Isten tiszta szellemként van jelen, tehát a szellemet nem szennyezi be a természet, addig az iszlámban és a magyar kálvinizmusban jelen van a természet, hiszen mint ahogy már leírtam a magyar protestantizmus földműves vallás volt. A belőle kinövő további magyar újpogány szekták pedig egyenesen természetimádó jelleget öltenek. A keleti iszlám művészet külsőségei, és a túlvilágképük pedig szintén olyan érzékien burjánzó formát öltenek, amely csak a természetben van jelen.

Tehát a magyar kálvinizmusban a szellemet a természet hatja át, akárcsak az iszlámban, ezért van az, hogy a magyar kálvinisták gyűlölnek mindent, ami nyugati, legyen az katolikus, vagy protestáns, mert egész más kulturális tradíciót hordoznak, mint a nyugat, és egyetlen céljuk az, hogy a magyarságot visszavezessék keleti gyökereihez. Mai utódjaikat a nemzeti radikálisokat sokan szélsőjobboldali, vagy nemzetiszocialista pártnak tartják. Ez óriási tévedés. A nemzetiszocialisták a szocialista és indusztriális, vagyis ipari állam hívei voltak, nem a földműves államé. Ezt a gondolatkört követve voltak kapitalizmusellenesek. Tényleg faji alapelveket vallottak, és mindamellett nem voltak nyugatellenesek, éppen hogy a nyugati civilizáció megmentését tűzték ki célul.

A magyar nemzeti radikálisok viszont idegenkednek az ipari társadalomtól, és kapitalizmusellenességük alapvetően nyugatellenességből fakad, mint ahogy a zsidóellenességük is a nyugati civilizáció elvetésén alapul, és így az sem konkrétan faji alapú, mert zsidókat is befogadnak maguk közé, ha az ő nézeteiket vallja, mint ahogy cigányokat is. Tehát a nemzeti radikálisok sokban valóban hasonló retorikát folytatnak, mint a nemzetiszocialisták, így például kapitalizmus vagy zsidóellenes szólamaikban, de ezt egész más indokból kifolyólag teszik, mint a nemzetiszocialisták. Míg a nemzetiszocialisták például azért szidalmazták a kapitalizmust, mert a szocialista indusztrializmus hívei voltak, addig a nemzeti radikálisok azért szidalmazzák, mert az nyugati. Tehát náluk első a nyugatellenesség, és az összes többi ennek van alárendelve, így nem tekinthetőek a német nemzetiszocializmus örököseinek.

Át kell térnünk a Habsburg házra. A Habsburg, és általában az osztrák szellemiséget, mint ahogy általában a német gondolkodást, két, egymással sok tekintetben ellentétes elem alkotja, a katolicizmusban gyökeredző tekintélytisztelet egyfelől, másfelől pedig a liberalizmus. A Habsburg házat a legnagyobb európai katolikus dinasztiának tekintik. Ez a katolikus vallásosság azonban nem annyira a katolicizmus vallásos tartalmának szól, hanem inkább a benne rejlő dogmatizmusnak és tekintélyelvnek. A Habsburg házat sok tekintetben az a meggyőződés vezette a katolicizmus irányába, hogy kell lennie az emberi tömegek felett egy megfellebbezhetetlen igazságnak, amelyet mindenkinek követnie kell, hogy ezzel megfékezzék az emberi tömegek olykor felszínre törő alantas ösztöneit.

Hofbauer az osztrák jezsuita szerzetes dolgozta ki az osztrák katolikus szellemiség alapjait, és ez a szellemiség végigvonul szinte az egész osztrák és osztrák kötődésű értelmiségi vonalon. Hofbauertől egészen Hayekig az osztrák liberális gondolkodóig. A liberalizmus és a tekintélytisztelet kettőssége. Metternich osztrák kancellár is a tekintélyelvet dicsérte a katolicizmusban, amely megfékezi a tömegek alantas ösztöneit, és nem annyira annak vallási tartalmát. Friedrich August von Hayek pedig a liberalizmus, vagyis a parancsuralom ellentétének egyik leghűségesebb híve volt, gondolkodásában mégis a liberalizmus keretei között bontakozik ki valamiféle új rend. Tehát itt is a liberalizmus és a tekintélytisztelet szintéziséről van szó. Továbbá a mi Széchenyinkre is hatott az osztrák liberális szellemiség, hiszen ennek hatására került kapcsolatba az angol kapitalista polgári gondolkodással.

Ez a tény pedig érdekes fejleményeket indított el a magyar történelemben a magyar liberális gondolkodás és a kuruc mozgalom viszonylatában. Egészen a XX. század elejéig a kuruc mozgalom és a magyar liberalizmus között, amelyet a Magyarországra települt szabadkőművesség kezdett terjeszteni hazánkban szövetség volt abban a tekintetben, hogy a Habsburgokat el kell távolítani Magyarország éléről. A kurucok szakítani akartak végleg a nyugattal, hogy a magyarságot visszavezessék keleti gyökereikhez. A liberális szabadkőművességnek pedig nem tetszett a Habsburg ház katolikus tekintélytisztelete, ezért szövetség alakult ki közöttük. Akkoriban sok református is belépett a szabadkőműves páholyokba, köztük Ady Endre is.

A Habsburg ház trónfosztása után viszont ez a szövetség felbomlott, mert a szabadkőművesség további célja a Habsburg ház megdöntése után a liberális kapitalizmus kiépítése volt Magyarországon, amiben már nem találtak szövetségesre a református kurucokban, mert a magyar kálvinizmus megmaradt földműves vallásnak. Ekkor korábbi ellenségeik felé fordultak, és ha nem is kötöttek velük szövetséget, de sok szempontból az osztrák-Habsburg karakterből építették fel saját szellemiségüket, úgy hogy kidobták belőle a katolikus tekintélyelvet, és meghagyták a liberalizmust.

Hogy ez mennyire így van, ahhoz érdemes elolvasni a századelőn élt liberális és szabadkőműves, továbbá zsidó származású filozófus Jászi Oszkár: A monarchia jövője című művét. Ebben arról ír, hogy a monarchiát demokratizálni kell. Tehát meg kell szüntetni benne a feudalizmust, és érvényesíteni kell benne a polgári jogokat minden nemzetiség számára, hogy kultúrájukat, és gazdaságukat a kornak megfelelően fejleszthessék, de a monarchia kereteit meg kell őrizni. Tehát Jászi végeredményben nem akarja megszüntetni magát a Habsburg-monarchiát, csak meg akarja szüntetni benne a Habsburgok és a katolikus egyház szupremáciáját, és így lényegében egy liberális birodalmat akar létrehozni, ahol megmarad az osztrák liberalizmus a katolikus tekintélyelv nélkül.

A magyar liberalizmus osztrák gyökereit az is jól szemlélteti, hogy nemrég Gerő András a Habsburg Történeti Intézet vezetője, aki a liberális értelmiséghez tartozik a királyság visszaállítását szorgalmazta, igaz úgy hogy a király tényleges hatalmát nem állítja vissza, csak valamiféle köztársasági elnök félét csinál belőle. Ebből heves viták támadtak a különféle magyarországi monarchista honlapokon. Tehát a magyar liberalizmus, ha nem is szövetségese a Habsburg legitimizmusnak, de sok tekintetben belőle építkezik, a liberalizmus pedig régen szövetségese volt a kurucoknak. Kérdés, hogy újra helyre állt e a régi liberális-kuruc szövetség? Sok jel mutat arra, hogy igen. Most a Fidesz a közös ellenség. A kurucoknak azért, mert most az köti a magyarságot a nyugathoz, a liberálisoknak pedig azért, mert tradicionális elemekkel tölti meg az általában liberálisnak mondott polgári eszményt. Erről részletesen írtam az „Orbán Viktor: Egy az ország - Gyurcsány Ferenc: Útközben (összehasonlító elemzés)” http://www.regivilagrend.eoldal.hu/cikkek/cikkek/orban-viktor_-egy-az-orszag---gyurcsany-ferenc_-utkozben-_osszehasonlito-elemzes_.html című cikkemben. Nem véletlen, hogy a nemzeti radikálisok, vagyis a Jobbik, és a liberálisok, vagyis az MSZP nagyon gyakran együtt szavaznak a parlamentben.

A Habsburg szellemiség, vagyis a liberalizmus és a tekintélytisztelet kettőssége egyébként analógiát mutat a német reformátornak Luthernek tanaival. Ott is két egymással ellentétes szemlélet ötvözéséről van szó. Luther Márton száműzött szinte mindent a katolicizmusból, ami által az ember önerejéből üdvözülhet. A jócselekedeteket, a szentségeket stb. Viszont az Isteni kegyelem egyoldalú hangsúlyozása mellett meghagyta a hitet. Az ember a hit által megigazulhat, és megismerheti Isten szándékát az ő üdvözülésének szempontjából.

 A jócselekedetek, vagyis az erkölcsiség, mint az üdvözülés eszközének becsmérlésével, és a hit egyoldalú hangsúlyozásával az isteni kegyelem mellett, Luther lényegében a távol-keleti vallásokhoz tette hasonlatossá egyházának hitét, amiket a metafizikai tradicionalizmus is követ, amelyek szintén elutasítják a keresztény erkölcsiséget. Hiszen az önmagáért való, és náluk az erkölcs lényegében csak annyiban fontos, amennyiben az Istenség, pontosabban a személytelen spirituális szubsztancia felé emelik az embert, nincs önmagáért való értéke.

Ez Molnár Tamás: Pogány Kísértés című könyvében olvasható. A buddhistáknál az erkölcs nélküli meditáció Luthernél, pedig az erkölcs nélküli hit az, ami felfelé emel. Ez jól tükröződik a Lutherizmus társadalmi tanításaiban is, elutasították a katolikus egyház tekintélyét, de meghagyták a császári tekintély méltóságát. Ami tehát a Lutherizmusban az isteni kegyelem és a hit kettősségében ölt testet, azt a Habsburg szellemiségben a liberalizmus és a katolikus tekintélytisztelet kettőssége adja. Nem véletlen, hogy maga Hamvas Béla is eredetileg Lutheránus volt. Továbbá érdekes, hogy a kurucok és a metafizikai tradicionalisták által leginkább megvetett egyház a Hit Gyülekezete, ennek ellenére a Hit Gyülekezete tanításai is a Lutherizmussal, ezen keresztül pedig a metafizikai tradicionalisták által favorizált taoizmussal mutatnak rokonságot. Erről is részletesen írtam az „Újpogányság – Hit Gyülekezete – magyar baloldal – kelet barátság” http://www.regivilagrend.eoldal.hu/cikkek/cikkek/ujpoganysag-----hit-gyulekezete-----magyar-baloldal-----kelet-baratsag.html című cikkemben.

A liberalizmusnak pedig ahogy már a cikk elején kifejtettem a legfőbb építőköve az információs társadalom, amihez a jobboldali gondolkodású fiatalokat mi más viszi közel, ha nem az információs fasizmus, vagyis a metafizikai tradicionalizmus. Így hozta össze a történelem a Magyarországon a kurucokat, a liberálisokat, a monarchistákat, illetve a metafizikai tradicionalistákat. Sokan talán paradoxont látnak az információs társadalom és a kuruc, vagy másképp az iszlám szellem szövetségében. Ezzel kapcsolatban azt kell, hogy mondjam, hogy az iszlám szellem és az információs társadalom, vagy annak régi európai csírái mindig is ambivalens viszonyban voltak egymással, vagyis hol üldözték egymást, hol meg szövetségesek voltak.
Az igaz például, hogy a Habsburg ház küzdött a legerélyesebben a magyarországi rekatolizációért, ugyanakkor a kelet-magyarországi református területek túlnyomórészt elmaradott földműves struktúráihoz nem akartak hozzányúlni, hogy elindítsák a magyar polgárosodást. Ebben még a katolikus Széchényivel is szembe mentek. Az igaz, hogy korunkban az információs társadalom őshazája: Amerika indítja a legtöbb háborút az iszlám országok ellen, viszont az információs társadalom előretörése nélkül, amely megbontotta az ipari társadalom által életre hívott etnikailag homogén nemzetállamokat, és multikulturális társadalommal cserélte fel őket, az iszlám sohasem kezdhetett volna el terjeszkedni Európában.

Alvin Toffler könyvének ismertetésekor említettem, hogy az információs társadalom előretörése részben az első hullámhoz, vagyis a földműves kor önellátó gazdálkodásához való visszatérést jelent. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy jóformán nincs olyan párt Magyarországon, amely jobban ostorozná a globalizációt, mint a Jobbik, de ha Toffler könyvének téziseit igaznak vesszük, akkor ők lényegében ugyanazt a társadalmi modellt állítják elénk a globalizációval szemben példaként, ami felé az információs társadalom előretörésével maga a globalizáció is halad. Az önellátó parasztgazdaságok rendszerét és ökológiai alapon álló társadalmat. Ha tüzetesebben elolvassuk az ezzel kapcsolatos írásaikat, akkor láthatjuk, hogy tulajdonképpen nem is a globalizációt, mint olyat ócsárolják, hanem a pénzt, a kamatot. Ez az alfája és az omegája az írásaiknak. A pénzügyi válság csak egy részjelensége a globalizációnak, nem maga a globalizáció.

Érdekes ezzel kapcsolatban megemlíteni a norvég tömeggyilkos Anders Breivik esetét is, aki az iszlám elleni harc nevében tömegmészárlást hajtott végre norvég baloldali fiatalok körében. Templomos lovagnak nevezi magát, akiket a metafizikai tradicionalisták is favorizálnak. Elméletileg az iszlám ellen harcol, mégsem muszlim bevándorlókat gyilkolt meg, hanem őshonos norvég fiatalokat, akikből még bármi lehet. Az információs társadalom termékeiért való rajongása közismert. Számítógépes játékokkal játszva gyakorolta be a későbbi tettét. Techno zenét hallgat. Állítólag szabadkőműves volt, és a homoszexuálisok házassága mellett propagált.

Tehát olyan eszméket propagál, amelyek miatt tulajdonképpen az Európára zúduló iszlám bevándorlást is elszenvedjük. Még olyan hírek is keringtek, hogy Magyarországon is járt, és a Jobbikkal is szimpatizált, annak ellenére, hogy a Jobbik iszlám barát, és sokak szerint tulajdonképpen az egész tettével az iszlám malmára hajtja a vizet, mert mártírt csinál vele a baloldali emberi jogvédőkből. Nem véletlen talán, hogy László András a magyarországi metafizikai tradicionalizmus egyik vezéregyénisége több cikkében arról írt, hogy a középkori keresztes hadjáratok idején a templomos lovagok és a muszlim harcosok a végső harc napja előtt baráti beszélgetést folytattak egymással, hiszen ők nem egymást, hanem csak a másikban rejlő sötétséget akarták kiirtani. Ez tehát a metafizikai tradicionalizmus társadalmi beágyazottságának második szintje, a jobboldali beállítottságúak, a baloldali liberálisok, és a nemzeti radikális oldal közötti közvetítés.
A metafizikai tradicionalizmus társadalomba való beágyazottságának tehát két szintje van. Az első szintje abban áll, hogy az információt, amely alapvetően a baloldali, liberális társadalom építőköve a jobboldali beállítottságú ember számára elfogadhatóvá tegye, jobboldalivá konvertálja. A második szintje pedig, a jobboldali beállítottságúak, a baloldali liberálisok, és a nemzeti radikális oldal közötti közvetítés. Szerintem ez így van, de lehet, hogy tévedek. Ez esetben elnézést kérek.

Felhasznált Irodalom:

Molnár Tamás: A pogány kísértés, KAIROSZ KÖNYVKIADÓ KFT., 2000.
Alvin Toffler: A harmadik hullám, TYPOTEX ELEKTRONIKUS KIADÓ KFT., 2002.
Brandenstein Béla: Technika és Erkölcs, Atheneum, 1939.
Brandenstein Béla: Nietzsche kultúrakritikája és kultúránk jövő alakulása, Magyar kultúra, 1933.
Az osztrák emberkép: Konzervatív elmélet Hofbauertól Hayekig http://www.hunfi.hu/nyiri/Europa_szelen_Hofbauer-Hayek.pdf
Jászi Oszkár: A monarchia jövője, Budapest, 1988.
Mihály Krisztián: Metafizikai tradíció és kereszténység http://kitartas.mozgalom.org/orokervenyu/metafizikai-tradicio-es-keresztenyseg
László András: A LOVAGI ÚT http://www.tradicio.org/kvintesszencia/trad99laszlolovagiut.htm
Raffay Ernő: Szabadkőművesek Trianon előtt, Kárpátia Stúdió Kft., 2010.
Francis Fukuyama: A nagy szétbomlás, Európa K., 2000.
Gerő András királyságot akar http://monarchista.blogspot.hu/2009/10/gero-andras-kiralysagot-akar.html
Breivik számítógépes játékokkal készült a mészárlásra http://hirek.msn.mainap.hu/kulfold/breivik-szamitogepes-jatekokkal-keszult-a-meszarlasra-13357/
Dögösnek tartja a magyar lányokat a norvég mészáros http://www.nlcafe.hu/ezvan/20110725/dogosnek_tartja_a_magyar_lanyokat_a_norveg_meszaros/
Anders Behring Breivik http://hu.metapedia.org/wiki/Anders_Behring_Breivik
Magyar barátja volt a norvég mészárosnak http://hvg.hu/vilag/20110724_anders_behring_breivik_magyar_kapcsolata
G. W. F. Hegel: Előadások a világtörténet filozófiájáról Akadémiai Kiadó, 1979.