A 2001 Űrodüsszeia című filmben annak lehetünk tanúi, ahogy egy űrben utazó űrhajós küzdelembe keveredik az űrhajót irányító mesterséges intelligenciával, majd megsemmisíti azt, hogy aztán ennek a győzelemnek a folytatásaként a film végén áthaladjon egy fekete lyukon és az út végén felsőbbrendű Istenemberré váljon. Amiről Nietzsche álmodott. Mintha azt sugallná a film, hogy az ember csak a mesterséges intelligencia legyőzésével nyerheti el az Istent megillető abszolút korlátlanságot. Mi az üzenete ennek a filmnek napjainkban? Egyáltalán milyen filozófushoz köthető ez az üzenet, Hegelhez vagy Marxhoz? Kezdjük az elemzést Marxal.
Az ószövetség, és azon belül a genezis könyve érdekes olvasmány mindenki számára. Különösen az első emberpár bűnbe eséséről szóló rész. A bibliai teremtő Isten a sumér és egyiptomi teremtésmítoszokkal szemben transzcendens marad a világgal szemben, mintegy kívülről teremti a világot egy időbeli periódus során hat nap alatt, amivel a történelmi idő formájával tölti meg a természetet. Az embert a természet urának teremti, amely uralkodik minden más lény felett. Először teremti meg a férfit, majd annak oldalbordájából a nőt. A természet ezután minden jóval ellátja az embert, de a kert közepén álló fáról a tudás fájáról Isten megtiltja, hogy az ember egyen.
A Sátán tanácsára és a nő közvetítésével azonban a férfi mégis eszik a tudás fájáról, így Isten megbünteti az első emberpárt. A paradicsomi gondatlanság ezután elvész, a férfinek kemény munkával kell majd megkeresnie kenyerét ahol a mezők tövist és bojtorjánt teremnek neki, vagyis a természet ezután nehezen kezelhetővé válik számára. A nővel együtt családban kell ezentúl élnie aki felett uralkodnia kell, és akinek gyermeket kell nemzenie, hogy biztosítsa önmaga továbbélését, mert halhatatlansága is elvész ezután. Porból lett és a porba tér vissza majd ezután minden ember miután meghalt.
Sokan a bűnbeesés előtti állapotokat az ősközösségi társadalom állapotával azonosítják, amikor az ember életében még nem voltak jelen azok a problémák, amelyekkel Isten a bibliában megbüntette az embert. Milyen is volt az ősközösségi társadalom. Az ember számára ebben a gazdálkodási formában még nem volt nehezen kezelhető a természet, mert csak annyit vett el a természetből amennyit vissza is tudott bele pótolni. Tehát nem volt környezetszennyezés, ökológiai válság, mint ma. Továbbá a munka nem volt az ember számára örömtelen, mert a halászat, vadászat és gyűjtögetés nem egy munkafolyamatra való szakosodást igényelt, mint ami a modern gazdaságban szükségeltetik, hanem több tudásterület összehangolását, mint például a fegyverkészítés, az időjáráselemzés, a megfelelő tájékozódás stb. Az ember nem arca verejtékével kereste kenyerét.
A család mai formája abban a világban nem létezett. A férfiak nem egy nővel élték le életüket, hanem a törzs több nőtagjának is gyermeket nemzettek életük során majd a nőket magukra hagyták, hogy egyedül neveljék fel a gyermekeiket, vagy csak a vadászat során megszerzett húsból vittek nekik néha valamennyit és lényegében ennyi volt a kapcsolatuk a családjukkal, a gyermeknevelés oroszlánrésze a nőre hárult. A halhatatlanság kérdésére később térek rá.
Sokféle dolgot hallottam már azzal kapcsolatban, hogy Karl Marx a marxista ideológia atyja miért ellenezte a magántulajdont. Így például azt is, hogy el akarta ezzel pusztítani az emberiséget, mert a magántulajdon az ember legtermészetesebb szükséglete, ami nélkül nem is maradhat életben. A valóság az, hogy azért ellenezte, mert szerinte egyoldalúvá teszi az embert. Ez egyébként bárki által belátható igazság aki vezetett például már egy saját tulajdonban lévő vállalkozást, mert az egész embert kíván. Tehát aki egy magántulajdonban lévő vállalkozást vezet, az csak arra tud koncentrálni, és azzal tud foglalkozni ami azzal a vállalkozással kapcsolatos. Másra egyszerűen nem marad ideje. Aki ezt nem hiszi az próbáljon meg menedzselni egy vállalkozást.
Marx ezzel szemben a proletariátus életmódját, vagyis a gyári munkás létet preferálta. Ahol nem vagy a magad ura, mint amikor egy vállalkozást vezetsz, mások mondják meg, hogy mit csinálj, mondhatni fogaskerék vagy egy gépezetben, viszont ha a munkanapodon a kiadott normát, amit elvárnak, időre megtermeled, akkor senki nem fog zargatni, hazamehetsz, és a nap többi részében már a magad ura vagy. Te döntöd el, hogy mit csinálj, hogy hogyan töltöd a szabadidődet, és az így kapott szabadidődben akár mindenre kiterjedően ki is művelheted magad. Olvashatsz könyveket, járhatsz kulturális rendezvényekre, és így tovább. Bár tudom, hogy a munkások többsége nem ezt teszi, de így akár széleskörűen ki is művelheted magad, és azért preferálta ezt az életformát Marx, mert az ő eszménye az univerzálisan, minden oldalról, vagy legalábbis a lehető legtöbb oldalról kiművelt embertípus volt. Nem az egyetlen szakterületre szakosodott ember.
Ezt pedig úgy látta megvalósíthatónak, hogy a történelemben végbemenő osztályharcok nyomán a munkásosztály, a proletariátus majd a történelem végén átveszi az uralmat a tőkésosztálytól, és az ő életformája érvényesül. Mennyire váltak be az ezzel kapcsolatos jóslatai? Nos korunkban több olyan új tudományterület is született, így a mesterséges intelligencia és a nanotechnológia, amelyek történelmi osztályharc nélkül abba az irányba mutatnak a távolabbi jövőben, hogy akkor már nem egy tárgyra szakosodott szakemberekre lesz szüksége a gazdaságnak, hanem inkább univerzálisan művelt emberekre.
A nanotechnológia tudománya arra irányul, hogy az anyagi világ atomi szintjeit manipulálva hozzunk létre újfajta, különleges tulajdonságú anyagokat, anyagi szerkezeteket akár gombnyomásra. Ez a tudomány pedig majd a távoli jövőben a remények szerint odáig fog fejlődni, hogy az emberek majd gombnyomásra létre tudnak hozni szinte a semmiből, vagy egy akármilyen részecskehalmazból bármilyen használati tárgyat, vagy műszaki eszközt.
Így megvalósulhat az, hogy gombnyomásra házak nőnek ki a Földből egy pillanat alatt, vagy akár egy egész űrhajó is kinőhet a földből egy gomb megnyomásával. Ezzel pedig lényegében nem lesz szükség többet ipari üzemekre, hogy megtermeljük a használati eszközeinket, hanem csak egy nanotechnológiát alkalmazó gépi eszközre lesz szükségünk és azzal bármit előállíthatunk magunknak. Tehát megvalósul az önellátás, amiről sok anarchista álmodik, de nem úgy, hogy visszatérünk a földműveléshez, hanem úgy, hogy olyan szintre fejlődik a nanotechnológia.
A másik ilyen tudományterület az a mesterséges intelligencia, amit gondolom többen ismernek, vagy szinte mindenki. Ez arra irányul, hogy a gépi intelligencia képes legyen olyan feladatokat megoldani, amiket eddig csak az emberi gondolkodás tudott. Így a tudományos kutatás, vagy a művészi alkotás, és a tudományos előrejelzések itt is azt mutatják, hogy a távoli jövőben a gépek képesek lesznek majd automatikusan új tudományos eredményeket kikutatni, vagy az emberi alkotómunka mintájára minőségi művészeti alkotásokat létrehozni.
Ha pedig ez a két tudományág arra a szintre jut, amit az előrejelzések mutatnak, akkor az ember akár egy gombnyomással elő tudja majd állítani az eszközöket amire szüksége van, tehát önellátó lesz, és nem kell majd dolgoznia. Továbbá a tudományos kutatáshoz nem kell majd elmélyednie egy-egy tudományterületben, hanem inkább csak felületes ismereteket kell szereznie több tudományterületről, hogy azokat kombinálva új ötleteket dolgozzon ki, hogy milyen új tudományos eredményt vagy új technikai eszközt hozzon létre. A többit pedig már a mesterséges intelligencia alkalmazás megoldja. Kikutatja az ember helyett az új tudományos eredményt, vagy új technikai eszközt amire az ember parancsot adott neki. Így majd bárkiből tudós lehet aki szabadidejében sokat olvas, és művelődik, hogy több tudományterületet felszínesen megismerjen, és azok eredményeit egy új szintézisben kombinálni tudja, hogy új ötletekkel álljon elő.
Szabadideje pedig lesz bőven, mert mindenki önellátó lesz, és nem kell majd dolgoznia. Egy olyan gazdaságban, amit egy ilyen technológiai rendszer működtet, amit a nanotechnológia és a mesterséges intelligencia fejlődése előrejelez már nem külön szakterületekben elmélyedt szakemberekre, hanem univerzálisan sok oldalról kiművelt emberfőkre van szükség, hogy a technológia tovább fejlődjön, ez pedig Marx álmának megvalósulását jelenti, de nem a történelmi osztályharc, hanem a technológiai fejlődés útján. Tehát Marx jóslata nem biztos, hogy bevált annyiban, hogy a történelem az osztályharcok története, viszont beválni látszik annyiban, hogy a történelem az univerzális ember létrejötte felé tart.
Tehát úgy tűnik, hogy korunkban az ember megszabadulni látszik az egyik átoktól amit Isten az ősbűn miatt rótt rá, vagyis kezd megszabadulni a szakosodás átkától ami miatt a munka verejtékes szenvedés számára, és ezt a marxizmus megjósolta. Lássuk még, hogy például a nanotechnológia fejlődése milyen áldásokkal fogja megajándékozni az embert. Például azzal, hogy megszűnik a környezetszennyezés, és a természet kezelhetővé válik. Ha gombnyomásra bármilyen molekulahalmazból bármilyen anyagot létre tudunk hozni, akkor megszűnik annak kényszere, hogy a természetet kibányászva és kizsákmányolva jussunk hozzá a szükségleteinket kielégítő anyagi termékekhez. A felhasznált anyagokat környezetbaráttá tehetjük, így megszűnik a környezetszennyezés, a természet kezelhetővé válik az ember számára, nem fog neki tövist és bojtorjánt teremni. Megszabadulunk a második bibliai átoktól is. A nanotechnológia eszközeivel a halhatatlanságra is szert tehetünk az előrejelzések szerint. Ma már rendszeresen kísérleteznek olyan mikroszkopikus nanorobotokkal amelyeket az emberi sejtekbe juttatva kijavíthatják az öregedés okozta hibákat az emberi sejtekben megfiatalítva az embert. Továbbá a nanotechnológiától várják azt is, hogy az összes betegséget gyógyítani tudják a testbe juttatott nanorobotokkal. Tehát a nanotechnológia által az ember visszanyerheti az ősbűnben elvesztett halhatatlanságot. Az ember ugyan nem élt örökké az ősközösségben, de a bibliai ember talán érezte, hogy az ősbűntől való megszabaduláskor az ember egyúttal halhatatlanná is válik.
Végül a családról kell szót ejtenünk, amely az ősközösség felbomlásával, a magántulajdon és a szakosodás megjelenésével jött létre, és a történelem folyamán mindig erősen kötődött a magántulajdonhoz és ahhoz a jelenséghez, hogy az egyetemes tudás szakterületekre, és ennek megfelelő szakmákra oszlik. Amit az is jelez, hogy a középkorban a céhek nem is engedték be tagjaik közé azokat, akik házasságon kívül, törvénytelenül jöttek a világra. A házasság és a szakosodás kéz a kézben járt együtt a történelem folyamán, ezt Marx is részletesen leírta. Ha a jövőben megszűnik a szakosodás, és az univerzális tudású ember lép a helyére, továbbá ha az ember megszűnik halandónak lenni, akkor valószínűleg meg fog szűnni az a gyakorlat is, hogy a férfi egy nőnek nemz csak gyermeket és vele él haláláig, hanem akkor visszatérünk majd ahhoz az ősközösségi gyakorlathoz, hogy a férfi sok nőnek, vagy ha örök életű lesz akkor végtelenül sok nőnek fog gyermeket nemzeni, és a felnevelésüket a nőre, vagy az államra hagyja, vagy esetleg mindkettőre egyszerre. Ezzel az utolsó ószövetségi átok is lehull a férfiról, nem kell majd családban élnie ahol a nőn uralkodik.
Tehát a technikai fejlődés jelenlegi trendjei szerint az ember a jövőben megszabadul a bibliában Isten által rá kiszabott büntetésektől, és visszatér az ősközösségi társadalom formájához csak az eredetinél magasabb szinten, a tudomány és a technika eredményeivel ötvözve. A jövő társadalma egy új ősközösségi társadalom lesz csak a réginél magasabbrendű ősközösségi társadalom, ahol a tudomány és a technika eredményei szolgáltatják az ember számára azokat az áldásokat amiket az ősközösségi társadalomban még élvezett a bűnbeesés előtt, csak most már a köztes időszakban lezajlott fejlődésnek köszönhetően, sokkal magasabb szinten. Ezt a társadalmat jósolta meg a marxizmus. Ez az úgynevezett kommunizmus: ősközösségi társadalom ötvözve a modern technika eredményeivel. Ez a marxista üdvtan végső célja, és ha Krisztus kereszthalála az ősbűntől szabadított meg minket, akkor tulajdonképpen a kereszténységé is. Amiből az következik, hogy a marxizmus tulajdonképpen nem más, mint szekularizált kereszténység, amit már sokan leírtak. A marxizmus, a genezis könyve, és a modern technika fejleményei így függenek össze egymással.
Folytassuk Hegellel! Hegel Marx materializmusával szemben a nyelvi logika elemeire vezeti vissza az abszolút világszellemet, ami a történelmet áthatja és irányítja, és szerinte az abszolút világszellem korlátlan. Tehát valamiféle összefüggést feltételez a nyelv és a korlátlanság között. Vajon miben rejlik ez az összefüggés? Ennek megértéséhez először is a végtelen fogalmában kell jobban elmélyednünk. A halmazelmélet tudományának mai állása szerint két halmaz elemeinek száma egyenlő, ha elemeiket egyértelműen meg tudjuk feleltetni egymásnak. Ez a halmazelmélet szerint igaz mind a véges, mind pedig a végtelen halmazokra. Csak azt kell bizonyítani, hogy ha két végtelen halmaz elemeit egymáshoz rendeljük az egy-egy egyértelmű leképezés. Így például könnyen bebizonyítható, hogy az a leképezés, amelynek során a természetes számokat kétszeresükhöz (vagy éppen minden természetes számot a feléhez) rendelünk, egy-egy egyértelmű leképezés.
1 → 2
2 → 4
3 → 6
4 → 8
5 → 10
6 → 12
7 → 14
8 → 16
És így tovább. Eszerint tehát éppen annyi páros szám van, mint amennyi természetes szám. Vagyis a természetes számok halmaza egyenlő számosságú egyik részhalmazával. Ugyanezzel a módszerrel könnyen bebizonyítható az is, hogy a természetes számok halmaza egyenlő számosságú a racionális számok halmazával. Kiszámítható, hogy melyik természetes számnak melyik racionális szám felel meg.
2 → 1/1
3 → 1/2
4 → 2/1
5 → 1/3
6 → 3/1
7 → 1/4
8 → 2/3
9 → 3/2
10 → 4/1
És így tovább. Cantor bizonyította be a matematikatudomány mai állása szerint, hogy a valós számok nagyobb számosságúak mint a természetes számok. Ezt a következő gondalatmenettel tette meg: „Vegyük a 0 és 1 közötti valós számokat, tizedesjegyekkel kifejezve (például: 0,47 936 421…) úgy, hogy a tizedesvessző után minden számnak végtelen sok számjegye van. Ha vége van a tizedesjegyeknek, akkor nullákkal folytatjuk. Tegyük fel, hogy a valós számokat sorba lehet állítani, és így kölcsönösen egyértelműen meg lehet feleltetni a természetes számokkal. Ekkor tehát minden valós számot ebben a formában lehetne leírni.
0, A1 A2 A3 A4 …
0, B1 B2 B3 B4 …
0, C1 C2 C3 C4 …
Most próbáljunk meg új számot létrehozni Az első számjegy más lesz, mint A1, a második számjegy más lesz, mint B2, a harmadik számjegy más lesz, mint C3 és így tovább. Így egy új, 0 és 1 közötti valós számhoz jutottunk, de oly módon, hogy az különbözik a teljesnek feltételezett valós számok listájának minden egyes tagjától. Tehát ellentmondáshoz jutottunk. Mindebből az következik, hogy lehetetlen felsorolni a valós számokat. Ebből a gondolatmenetből Cantor bizonyítottnak látta, hogy a valós számok nagyobb számosságúak a természetes számoknál. Cantor a valós számok nagyobb végtelen számosságát megszámlálhatatlanul végtelennek nevezte el. A természetes számok kisebb végtelen számosságát pedig megszámlálhatóan végtelennek. Ha jobban megnézzük az előbbi példát, ott a megszámlálhatatlanul végtelen számosság azért nagyobb, mert az amellett, hogy végtelenül nagy, az elemei végtelenül sok módon össze is kombinálhatóak egymással. Lényegében ugyanez igaz a nyelv szavait alkotó hangokra, vagy írott karakterekre is. A szavakat alkotó betűkből végtelenül sokat alkothatunk, és azokat a különféle szavakban, mondatokban, vagy hosszabb szövegekben végtelenül sok módon összekombinálhatjuk egymással.
A nyelv lehetőségei tehát megszámlálhatatlanul végtelenek, azaz mindent túlhaladnak, a végtelent is, így lényegében korlátlanok. A filozófiában azt az objektumot nevezzük korlátlannak, ami minden lehetőséget túlhalad, a végtelent is. A nyelv és a korlátlanság így függ össze egymással amit Hegel jól megsejtett. Ahogy azt fent leírtuk a 2001 Űrodüsszeia című film lényegében két technológiát állít szembe egymással. A mesterséges intelligenciát, és az űrhajózást, vagy űrkutatást. A mesterséges intelligencia mint ahogy azt fent leírtuk inkább a marxista dialektikus materializmushoz, és ezen keresztül a kereszténységhez köthető, míg az űrkutatás inkább az ember korlátlanság iránti vágyát tükrözi vissza. Kitörni a Föld vonzáskörzetéből, túlhaladni mindent, ez a vágya tükröződik vissza az űrkutatásban az embernek. Azaz az űrkutatás inkább hegeliánus tudomány, hiszen Hegel volt a korlátlanság filozőfusa. A korlátlanság iránti vágy egyben a gnosztikusok tulajdonsága is. Az ókori gnosztikusok vallási szektája volt az a mozgalom, akik ki akartak törni az anyagi világ börtönéből, hogy megtapasztalják a szellemi világ korlátlanságát. Míg a kereszténység csak a társadalmi korlátlanságot ígéri az ember számára a történelem végén azzal, hogy megszabadul a szakosodás nyűgétől, és a munkavégzés korlátlan szabadságot jelent majd a számára, és elnyeri az örök életet is az evilági létben, addig a gnózis konkrét fizikai szabadságot ígér az embernek, ahol a szellemi világban korlátlan helyváltoztatási képesség lesz a jutalma.
Érdekes összefüggésben van ez a bibliának Bábel tornyáról szóló részével, ahol az emberek egy korlátlanul végtelen, égig érő tornyot építenek Isten létszférájának a megostromlására, és erre Isten az emberi nyelv összezavarásával válaszol, ahol a nyelv szintén a fizikai korlátlanság tükörképe. Ez a bibliai motívum szintén azt sugallja, hogy a fizikai korlátlanság Isten privilégiuma, az ember számára csak a társadalmi korlátlanság lehetősége van fenntartva majd az üdvtörténet végén. Tehát a 2001 Űrodüsszeia című film alapvetően inkább hegeliánus és gnosztikus, mint mesterséges intelligencia ellenes és űrkutatásbarát film. Az utolsó kérdés, hogy hogyan kapcsolódik mindez a mai európai közélethez? Az űrkutatással erősen összefonódnak az úgynevezett zöld technológiák. A legtöbb környezetvédelmi technológia az űrkutatásból fejlődött ki, mint például a napelemek technológiája is. Az egyik legismertebb űrkutatási cég vezetőjének Elon Musknak van egy zöld autókat gyártó vállalkozása is, és a 2001 Űrodüsszeia című film szelleméhez hűen erős kritikával illeti a mesterséges intelligencia kutatásokat.
Az Európai Únióban pedig alapvetően két politikai mozgalom kezd erősödni, egyrészt a keresztény polgári jobboldal, másrészt pedig a zöld baloldal. Vagyis a kereszténység és a gnózis, a mesterséges intelligencia kutatás és az űrkutatás pártjai. Ez igaz Magyarországra is ahol a 2019-es önkormányzati választásokon a keresztény jobboldal egyrészt megszerezte a szavazatok abszolút többségét, növelve a megkapott szavazatok számát az előző választásokhoz képest, a budapesti főpolgármesteri széket viszont egy baloldali zöld politikusnak sikerült elhódítania. Vajon milyen jövő kerekedik ki majd a 2020-as években a polgári erők és a zöldek, vagyis a kereszténység és a gnózis eme küzdelméből? Talán a kereszténység és a gnózis valamiféle szintézise politika terén? A zöldek és a keresztények valamiféle kiegyezéséből megalakuló új politikai mozgalom? Vagy mondjuk mesterséges intelligenciával megtámogatott űrkutatás, vagy zöld technológia kutatás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése