Prekariátus és zsidóság

A prekariátus egy XXI. századi társadalomtudományi szakkifejezés. Az angol precarious (bizonytalan), és a proletariat (proletariátus) szavak összeolvadásából származik. A jelenlegi kapitalista társadalom legalsó rétegeit jelöli, akik a munkásosztály viszonylagos létbiztonságával szemben sem hosszú távú, teljes munkaidős munkahellyel, sem állandó és a megélhetéshez elégséges jövedelemmel nem rendelkeznek. Megélhetéshez szükséges jövedelmüket csak bizonytalan forrásokból, állami segélyekből, alkalmi munkákból, vagy hulladékgyűjtésből tudják előállítani. Ide tartoznak a frissen diplomázott, vagy szakképesítést szerzett tartósan munkanélküli fiatalok, a részmunkaidőben, vagy határozott időre szólóan foglalkoztatottak. A csekély mértékű állami segélyeken élő rokkantak, és csökkent munkaképességűek. A munkaerőpiacról teljesen kiszorult, jövedelem nélküli hajléktalanok.

Ezek a rétegek nagy számban vannak a mai nyugati társadalomban. Jövedelmi helyzetük bizonytalansága és osztályhelyzetük fragmentáltsága éles ellentétben áll a munkásosztályéval, amely általában biztos jövedelemmel és egzisztenciával, továbbá erős kollektív közösségi tudattal rendelkezik. Engem ennek a társadalmi osztálynak a helyzete nagyon emlékeztet a középkori zsidóság osztályhelyzetéhez, akiket akkoriban megfosztottak az aránylag biztos jövedelemmel és egzisztenciával járó mezőgazdasági és kézműves foglalkozások űzésének lehetőségétől. Csak a bizonytalansággal járó kereskedelem és pénzügyi szektor maradt a számukra a középkorban.

Ez pedig, mint tudjuk, hihetetlen vállalkozói készséget fejlesztett ki bennük, ami a modern korban a tudományos és gazdasági élet csúcsaira röpítette őket. A nyugati nagyvállalkozók és Nobel díjas tudósok jelentős hányada zsidó származású. Ez pedig jórészt az egykori helyzetük bizonytalan voltából fakad, hiszen ha valakitől elveszik a biztos munkahely és jövedelem reményét az óriási merészséggel ruházza fel az illetőt, hogy vállalkozást alapítson. Ha ugyanis valakinek reménye sincs a biztos jövedelemre annak gyakorlatilag nincs veszteni valója, és ilyen körülmények között nagyon is megéri felvenni a banktól egy rahedli hitelt, és befektetni valamilyen jövőbeni vállalkozásba. Míg egy biztos egzisztenciával rendelkező embernél a hitelfelvétel könnyen azzal járhat, hogy mindenét elveszti.

Tehát akkor feltehetjük a kérdést, hogy a mai prekariátusból fognak kikerülni a jövő zsidói? Akik vesztenivaló hiányában nagyvállalkozásokba kezdenek, és meghódítják majd egykor a jövő gazdasági technológiai struktúráinak elitpozícióit? Ez szerintem érdekes elmélet. Azért nem vagyok biztos ebben, mert a zsidóság annak idejében egyfajta etnikai csoportosulásként került bizonytalan gazdasági körülmények közé. Így megvolt bennük egyfajta kollektív szellem, ami segítette a közösség tagjait, hogy a nagy bizonytalanság ellenére is belevágjanak egy-egy vállalkozásba. Ez a kollektív szellem a mai prekariátusból hiányzik, és véleményem szerint csak felülről, az állami beavatkozás eszközeivel lehetne kollektív közösséggé kovácsolni a prekariátust, hogy nagyobb sikerrel váljanak a jövő vállalkozó zsidóivá.