Leírnám akkor, hogy mit láttam és hallottam Szombathelyen a rómaiak csillaghitéről szóló kiállításon. A rómaiak vallásossága szorosan összefüggött az égitestekkel, közelebbről a naprendszer bolygóival. A naprendszer bolygóit Isteneikkel hozták kapcsolatba. Nem lehet pontosan tudni, hogy a bolygókat nevezték el Isteneikről, vagy Isteneiket a bolygókról. Mindenki ismeri a római Istenneveket: Mars, Merkúr, Jupiter, Szaturnusz, Vénusz vagy éppen Sol, aki a nap Istene volt a rómaiaknál. Még a holdat is megistenítették. Akinek, mint kiderült a Lucifer, vagyis a fényhozó melléknevet adták.
Ezeket az eltérő istenségeket különféle tulajdonságokkal ruházták fel. Vénusznak például nőies tulajdonságokat adtak, Merkúr pedig a bolyongó vándorok Istene volt. Sol a nap pedig a birodalmat reprezentálta. Ami nagyon érdekes, hogy a római birodalom vége felé, amikor a keletről jött új vallások és kultuszok kezdték elárasztani a birodalmat, megjelent egy olyan kultusz is, amely magába olvasztotta, és egységesítette a rómaiaknak ezt az égitestekhez kötődő hitrendszerét. Ez volt a Mithrász kultusz. A Mithrász kultusz az egyik legnépszerűbb vallási forma volt a végóráit élő római birodalomban, főleg az európai területeken volt elterjedt.
A Mithrász Istennév állítólag perzsa, vagy indiai eredetű, de a tudomány mai állása szerint a vallás római megfelelője egész más volt, mint keleten, csak a nevet kölcsönözték keletről. A vallás központi eleme, mint sok más római kultusznak is, egy beavatási szertartás volt, amelynek hét szintje volt, és mind a hét szint egy a római vallásosságban meglévő bolygóistenséghez kötődött. Sorrendben: Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Hold, Nap, Szaturnusz. Ezt a hét szintet kellett végigjárnia a beavatottnak, hogy a csillagok világán keresztül a mennybe jusson. A beavatást egy barlangszerű vallási létesítményben (mithraneum) végezték, amelynek a felépítése, szakrális geográfiája is ezeket az asztrológiai jelképeket tükrözte. A Fertőrákosi mithraneum mennyezetét például csillagokkal díszítették.
Mivel pedig Mithrász útja a hét bolygószinten keresztül a mennybe vezetett, ez a kultusz olyan hatást gyakorolt a római hitéletre, hogy a túlvilág képzete, amely addig a Föld gyomrában, egy sötét és reményvesztett helyen foglalt helyet római hitrendszerben, kezdett átkerülni az égbe. Ami tulajdonképpen a szintén akkoriban megjelenő kereszténységgel rokonítja a Mithrász kultuszt, mint ahogy az is, hogy egyes legendák szerint Mithrász szűztől született, vagy a vérkeresztség motívuma is, konkrétan az a legenda, hogy Mithrász egy bika leölésével teremtette a világot, hogy késsel megszúrta a bikát, és kiömlő véréből lett a világ, vagy másként a tejút, ahol a bika kiömlő vére csillagászati jelleget vesz fel. A beavatottakat is egy bika vérével öntötték le, amely a vérkeresztség jellegzetes motívuma, és Krisztus kiömlő vérével van analógiában.
Hogy a túlvilág a birodalom vége felé kezdett átáramlani az égbe, és ezt csillagászati motívumok kísérték az is jelzi, hogy amikor Julius Ceasar Istenné avatta magát megjelent az égen egy üstökös, amit a római köznép úgy értelmezett, hogy a császár lelke az égbe költözött. A Mithrász kultusz az égbe jutást kínálta a rómaiaknak, és ez először csak és kizárólag a császárok privilégiuma volt akkoriban. Így a Mithrász kultusz úgy egységesítette a rómaiak égitestekhez kötődő vallási képzeteit, hogy a menny felé irányította őket. A mennyországot a csillagok közé helyezte. Egy jól ismert vallásfilozófus, Molnár Tamás szerint pedig a csillagászat keresztény tudomány, mert csak azáltal vált lehetővé a csillagos ég tudományos vizsgálata, hogy a kereszténység megtisztította a csillagokat a hozzájuk kapcsolódó pogány vallási képzetektől, démoni lényektől. Ahogy a Mithrász kultusz a csillagok közé helyezte a mennyországot, úgy a kereszténység a keresztény mennyország tiszta fényével sterilizálta a csillagos eget.
Így ha igazak a kiállítás tételei, akkor felmerül a kérdés, hogy valóban a legnagyobb ellenfele volt e a Mithrász kultusz a kereszténységnek, az ókori Rómában, ahogy azt a vallástörténészek állítják, vagy inkább az előkészítője?
Felhasznált Irodalom:
Mithrász: https://hu.wikipedia.org/wiki/Mithr%C3%A1sz
Molnár Tamás: A pogány kísértés, KAIROSZ KÖNYVKIADÓ KFT., 2000.
Mágia és csillaghit a rómaiaknál – időszaki kiállítás anyaga, Szombathely ISEUM SAVARIENSE, 2018.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése