Ernst Fischer: A nélkülözhetetlen művészet című könyvében többek között a nyelv kialakulásával is foglalkozik, amiben szerinte döntő szerepet játszott a szerszámkészítés kialakulása. Az ősember, akinél még nem alakult ki a szerszámkészítés tevékenysége, az állatokhoz hasonlóan egységesnek látta az őt körülvevő természetet. Képzelete nem különítette el annak részeit. Ez csak a szerszámkészítés megjelenésével történt meg, hiszen a szerszámok készítéséhez és megmunkálásához éppen arra van szükség, hogy az ősember képzelete elkülönítse a természet egy részét, mondjuk egy fadarabot, vagy egy követ, hogy azt ki tudja szakítani természeti összefüggéseiből, hogy saját céljaira fel tudja használni.
A szerző előtt már sok tudós felvetette, hogy a nyelv kialakulása összefüggésben van az emberi munka megjelenésével, hiszen az emberi közösségben az embereknek csak a munkavégzés által lesz mondanivalójuk egymásnak. Azonban a szerző szerint a nyelv nemcsak, mint információátvivő áll kapcsolatban a munkavégzéssel és a szerszámkészítéssel, hanem mint az ősember számára még egységes természeti világ egyes részeinek elkülönítője, hogy ezáltal lehetőség nyíljon az ősember számára, hogy ezeket az elkülönült részeket saját céljaira használja fel.
Azzal, hogy az ősember a természeti világ részeinek szavak formájában neveket adott, elkülönítette és kiszakította azokat természeti összefüggéseiből, hogy saját céljaira használhassa fel, és ha jobban meggondoljuk, akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy az emberi közösségen belül ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy a természet egyes részeit az ember saját céljaira használja fel. Ha a csoporton belül egy ember közölni akarja a másikkal, hogy adott közös munka elvégzéséhez a fehér festékkel megjelölt fát kell kivágnod az erdei ösvény szélén, ha arra jársz. Akkor a csoporton belül az embereknek rendelkezniük kell a fehér festékkel megjelölt fa fogalmával. Amely azt elkülöníti a természet többi részétől, hogy ezt egymással közölni tudják, hogy aztán később a fehér festékkel megjelölt fát a közös munka során saját céljaikra fel tudják használni.
A különféle tárgyak nyelvi jelekkel, szavakkal való megjelölése tulajdonképpen egyfajta általánosítást jelent. Hiszen például a kalapács, mint szerszám, végtelenül sokféle alakot felvehet attól függően, hogy hány barázda van a fából készült nyelén, milyen formára munkálták meg a fémből készült fejét stb. Azonban bizonyos határon túl nem térhetnek el egymástól a kalapácsok formái, vagyis hasonlóaknak kell lenniük egymáshoz, különben már nem nevezhetnénk őket kalapácsoknak. Így kijelenthetjük, hogy a tárgyaknak való névadás egyfajta általánosítást jelent. Végtelenül változatos formájú tárgyak egy csoportját néhány hasonló tulajdonságuk alapján azonos kategóriába soroljuk. Ez az eljárás tette lehetővé az ember számára a szerszámkészítést és a technikai civilizáció életre hívását, ami valamiféle természetfeletti, vagy mondjuk így: szellemi világot jelent, a szerző szerint, a természeti világgal szemben.
Ennek alapján kijelenthetjük, hogy a szerszámkészítés, és a technikai fejlődés a nyelv fejlődését az általános fogalmak, szavak, nyelvi jelek megjelenésének, vagy nevezzük így: a szimbólum alapú nyelv megjelenésének irányába viszi. Miért mondom ezt? Talán létezhet másfajta nyelv is? Kérdezhetné az olvasó. Az Arrival, vagyis Érkezés című nemrég megjelent sci-fi filmben arról van szó, hogy a hozzánk látogató földönkívüliek úgynevezett jelentésalapú nyelvvel kommunikálnak egymással, amely képes akár jelentésárnyalatok végtelen sorát, mint például a kalapácsok formáinak végtelen sorát egy szimbólummal kifejezni. A mi nyelvünkben ez nyilvánvalóan lehetetlen, hiszen ahhoz, hogy a kalapácsok formáinak végtelen sorát nyelvi jelekkel megjelöljük, végtelenül sok nyelvi szimbólumra lenne szükség. A filmben ezt a földönkívüliek által alkalmazott nyelvi szimbólumokon belüli matematikai összefüggések teszik lehetővé.
A szimbólum alapú nyelveken kívül tehát elméletben létezhetnek úgynevezett jelentésalapú nyelvek is, amelyek úgy teszik lehetővé a körülöttünk lévő világ megismerését, hogy annak részeit ne különítsük el egymástól, hanem azt egységben lássuk, akárcsak az ősember, hiszen egy olyan nyelv, amely képes jelentések és jelentésárnyalatok végtelen sorát egyetlen szimbólumban megjeleníteni az egyértelműen egységben láttatja a világot az emberrel. Így a jelentés alapú nyelv megjelenése valamiféle visszatérés lenne a természethez, hiszen a híres filozófus Spinoza is az egységben látta a természet lényegét, amikor azt mondta, hogy a természet egy Istennel.
A társadalomban egy másik civilizációs produktum igényli a leginkább a jelentés alapú nyelv megjelenését, mégpedig a művészet. A művészet a közösség, vagy az ember egyéni élményvilágát jeleníti meg az anyag különböző megjelenési formáiban, szobrokban, festményekben stb. Ezek az élmények pedig olyan üzeneteket, mondanivalókat közvetítenek, amelyeket a mi technikára szakosodott általános fogalmainkkal nehezen, vagy egyáltalán nem tudunk kifejezni. A különböző művészi élmény, vagy hangulatárnyalatokat csak olyan nyelvi eszközökkel lehetne szabatosan kifejezni, amelyek lehetővé teszik a kalapácsok végtelenül sokféle formáinak egy szimbólummal való leírását is. Tehát erre a jelentés alapú nyelvek lennének a legalkalmasabbak.
Ugyanakkor azt kell látnunk, hogy a technikai és társadalmi fejlődéssel párhuzamosan egyre több technikai eszköz áll a rendelkezésünkre, amelyek a természettől elkülönített tárgyi valóságot jelentenek, vagy másként természetfeletti világot. Ezzel együtt egyre több szakszó, általános fogalom keletkezik a nyelvben, amelyek a természettől elkülönített, természetfeletti tárgyi valóságot jelenítik meg, és ez egyértelműen a szimbólum alapú nyelv formái felé viszi a nyelv fejlődését. Másrészt viszont a technika fejlődésével párhuzamosan azt láthatjuk, hogy a művészet egyre inkább egyéniesedik. A gazdaságban a munkamegosztás kialakulásával, a különféle társadalmi osztályok elkülönülésével a művészi alkotómunka egyre inkább elkülönül az emberi közösség kollektív szellemétől, és egyéni alkotómunkává lényegül át, ami az egyéni, individuális élményvilág hangsúlyosabbá válását teszi lehetővé a művészi alkotásokban. Ez pedig azt jelenti, hogy a nyelvnek egyre több fajta művészi élményt kellene leírhatóvá tennie a különféle művészi alkotások tudományos elemzéséhez. Ami viszont egyértelműen a jelentés alapú nyelv formái felé tolja a nyelv fejlődését.
A társadalmi fejlődés tehát két egymással ellentétes irányba tolja a nyelv fejlődését, egyrészről a technikai fejlődés egyre több technikai eszköz létrejöttét segíti elő. Amely egyre több általánosított fogalom, nyelvi jel létrejöttét, vagyis a nyelvnek a szimbólum alapú nyelv irányába való fejlődését jelenti egyben. Viszont a technikai fejlődéssel párhuzamosan a művészi alkotómunka egyre inkább egyéniesedik és individualizálódik, és az így felhalmozódott egyre nagyobb mennyiségű művészi élményanyag leírása és tudományos elemzése a jelentés alapú nyelv formáinak megjelenését teszi szükségessé a nyelvben. A társadalmi fejlődés ilyenformán a nyelv szempontjából egyszerre jelent a természeti létállapottól való eltávolodást, és a természeti létállapotba való visszazuhanást. Ezt nevezem én a nyelv paradoxonának a technika és a művészet szempontjából. Jómagam a jövőben szorgalmaznám a nyelvészek számára ennek a két tendenciának a párhuzamos elemzését a nyelvben, hiszen talán ez tenné lehetővé a társadalmi fejlődés hatásának kielemzését a nyelvre vonatkozóan.
Felhasznált Irodalom:
Ernst Fischer: A nélkülözhetetlen művészet, Gondolat Kiadó, 1962.
Érkezés /Arrival/ amerikai sci-fi, 116 perc, 2016 http://port.hu/adatlap/film/mozi/erkezes-arrival/movie-178362
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése