Régi korok
Letűnt katedrálisai,
Ott álltok
Mementóként,
Őrizve magatokban
Mély állhatatossággal
A szépség isteni
Lángját, árván,
Küzdve az idővel,
Hősi korok árján,
Mint egy álomban
Hol ott látlak
Téged is,
Ahogy fölénk magasodsz,
És magasztos, vigyázó
Tekinteteddel
Őrzöl engem is.
Tisztán, elérhetetlenül
Mint egykor volt
Délibábja fennkölt
Eszményeinknek melytől
Már nem is akarok semmit
Csak menekülni óvó
Tekinteted alá.
És e fenséges álomban
Feltámadnak a holt kövek
Régi idők hamvaiból
Szállva letűnt korszakok
Emlékművei felett,
Mintha már
Nem is léteznénk,
Vagy mintha már
Örök nyugalomra
Tért volna vigyázó
Szemed világa
A sötét éjben.
A vers Francis Poulenc: Gloria For Soprano, Mixed Chorus And Orchestra: Concerto For Organ, Strings And Timpani In G Minor; Concert Champetre For Harpsichord And Orchestra, Gloria 3. Domine Deus című zeneművének hatására készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése