2016. július 17., vasárnap

Ha a középkori egyház és a XIX. századi materialista tudomány egyesül, akkor a katolicizmus visszanyeri erejét?

Bornai Péter nevét én megmondom őszintén nem ismertem, míg el nem olvastam a könyvét. Mint ahogy a könyvéből kiderül a civil foglalkozása zenész, meggyőződésében pedig a populáris ezoterika magyarországi nagymesterének: Müller Péternek a követője, vagyis okkultista. Bornai Péter: A sors kvantumfizikája avagy a Bornai sejtés című könyvében a modern tudomány fokozott ezoterizálódásáról ír. Ez a XX. század elején kezdődött el, amikor megjelent a modern fizikát máig meghatározó két nagy fizikai elmélet, a relativitáselmélet és a kvantummechanika. Előtte, a XIX. században a tudomány tisztán materialista volt a szerző szerint, a mechanikai gondolkodás uralta a tudományt, amely az ember természetfeletti uralmának gépek által való megvalósításában csúcsosodott ki. A tudomány természet feletti hatalmának örök fejlődésében és előrehaladásában való hit jellemezte ezt a korszakot, és ezt dogmatikusan kezelték, igyekeztek rákényszeríteni az egész emberiségre.

A szerző szerint a XIX. század tudománya ebben hasonlított a középkori katolikus egyházra, amely szintén erőszakosan kényszerítette rá dogmáit az emberekre, hogy az egy igaz hit által uniformizálja őket. Ebben azonnal látható a szerző anarchista beállítottsága, hogy minden ellen lázad, ami dogmatikusan csak egyfajta igazságot akar rákényszeríteni az emberekre, és az emberi meggyőződések és életmódok egyfajta autonómiáját hirdeti, hogy mindenki kedve szerint rendezhesse be saját életét. Az egyik érdekes gondolata az, hogy a középkori egyház akkoriban a kibontakozó materialista tudományt is üldözte, amely később a középkori egyház mintájára szintén dogmatikusan rendezkedett be. Pedig ha akkoriban a középkori egyház szövetkezett volna a materialista tudománnyal, akkor még hosszú időre uralmat szerezhetett volna a lelkek felett. Így viszont óriási hatalomvesztést szenvedett el.

Visszatérve a XIX. századi tudomány XX. századi ezoterizálódásához, ezt ő üdvözli, mert megbontja a XIX. századi materialista tudomány dogmatikus építményét, és egy sokkal szellemibb, ezoterikusabb, az emberhez és a természethez közelebb álló tudományt hív életre. (Szerinte.) A relativitáselmélet is, de különösképpen a kvantummechanika, amely azt vallja, hogy az általunk érzékeinkkel tapasztalható anyagi világ mögött anyagtalan hullámjelenségek, kvantumfluktuációk rejlenek, amelyek szelleminek mondhatóak a nyers matériához képest. Ennek az új tudományos paradigmának az előretörése pedig a társadalmi jelenségekben is érezteti hatását, hiszen a XIX. századi környezetpusztításhoz képest manapság egyre nagyobb szerepet kap a környezetvédelem. Az akkori homogén nemzetállamokat kezdi egyre inkább felváltani a multikulturalizmus, ami sokkal jobban megfelel a szerző anarchista beállítottságának. Hiszen a multikulturalizmusban mindenki a saját maga igényei szerint rendezheti be saját életét, ahol az eltérő etnikumok befogadása is alapkövetelmény, hiszen azoknak az életmódja is egy a sok közül.

Tehát ez az újfajta ezoterikus tudomány, ami korunkban kezd kibontakozni üdvözlendő a szerző szerint, mert egyszerre rombolja le a középkori katolikus egyház és a XIX. századi materialista tudomány dogmatikus építményét, hogy megvalósítsa az általa megálmodott anarchista társadalmi rendet. Az lenne a kérdésem a katolikus emberekhez, hogy ha ez a nyilvánvalóan okkultista, gnosztikus és eretnek ember ilyeneket ír, hogy őneki a legfőbb félnivalója az, hogy a XIX. századi materialista tudomány és a katolikus egyház egyesíti erőit. Mert akkor a katolikus egyház esetleg visszanyeri erejét, és újra hatalmat nyer az emberek lelke felett, és megvalósul az új középkor, akkor miért nem mozdul el ebbe az irányba a katolikus egyház, amit én egyébként már régóta teljes erőből harsogok az internet minden csatornáján?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése