Oswald Spengler: A nyugat alkonya című könyvében a kultúrkörök elméletét fejti ki, miszerint minden kultúrának van egy ősszimbóluma, amely meghatározza az adott kultúra jellegét. A kultúra születésekor, és virágkorában ez az ősszimbólum az organikus formák teljességében határozza meg a kultúrkör elemeit és formáit. Ez a kultúra organikus kora. A kultúrák hanyatló korszakában azonban az adott kultúrának saját ősszimbóluma által meghatározott formái kiüresednek, elvallástalanodnak, mechanikussá válnak. Ez képezi minden kultúrában a racionalista, mechanizált, nagyvárosi korszakot, amelyet korunkban is láthatunk magunk körül.
A kultúrák ősszimbólumának tekintetében több kultúrát is tárgyal, de részletesen csak két kultúrát hasonlít össze. Az antik görög-római kultúrát, és a nyugati kultúrát. Az antik görög és római kultúra, amit más szóval apollóinak nevez, ősszimbóluma a lehatárolt felülettel rendelkező plasztikus testiség formája. Ezt jelzi például az is, hogy a görög matematika csak a természetes számokkal foglalkozott, amelyek természetszerűleg az egységes egészet reprezentálják, és amelyek ebből kifolyólag, a lehatárolt plasztikus testiség megjelenési formái. Ez az ősszimbólum jelenik meg a görög szobrászaton is, amely a csupasz test megjelenítésével foglalkozott, de ez jelenik meg Spengler szerint a görög építészet formáin is.
A nyugati kultúra, amit Spengler más szóval Faustinak nevezett, ősszimbóluma viszont a végtelen tér. Ez jelenik meg a nyugati matematikában is, amelyben megjelennek a végtelenbe nyúló irracionális, és egyéb más számok, az infinitezimálisok stb. De ez jelenik meg például a gótikus katedrálisok égbetörő csúcsaiban, amelyek a végtelen utáni vágyat testesítik meg. Vagy a keresztes hadjáratok szellemisége is, amely a távoli Földekre, a végtelenbe való zarándoklatot testesíti meg, ahol harcolhatnak Krisztusért. Illetve a barokk zene végtelenbe törekvő szólamai is.
A nyugati kultúra válságát, amit ma is tapasztalhatunk, Spengler szerint az okozza, hogy a nyugati kultúra ősszimbóluma által meghatározott kulturális formák kiüresedtek, elvallástalanodtak, mechanikussá váltak. Ez jelenti a hanyatló korszakot, amit Spengler szerint minden kultúra megél egyszer.
Oswald Spengler ebben a monumentális művében sok értékes és használható gondolatot fejt ki, ugyanakkor vannak nyilvánvaló tévedései is. Az egyik ilyen egyértelmű tévedés az, hogy a különféle kultúrkörök, mint például a görög-római vagy a nyugati kultúrkör hanyatlásának legfőbb tünete a nagyváriasodás megjelenése, és a művészet organikus formáinak eltűnése, hogy felváltsák azokat a nagyvárosi indusztriális társadalom mechanikus és puritán formái.
A nagyvárosiasodás általában valóban a kultúrkörök hanyatlásának a kezdetét szokta jelölni, de nem azért, mert ez az oka a kultúrkörök hanyatlásának, hanem mert ekkor érik el fejlődésük teljességének legfelső fokát, amin túl már nem tudnak újat alkotni, új dolgokat kihozni magukból, és ekkor elkezdődik a hanyatlásuk, ami éppen hogy azok felé az organikus formák felé való visszafejlődést jelent, amiket Spengler idealizál. Ekkor jelennek meg ismét a nagyvárosi élet letisztult, puritán formái helyett a pogány, archaikus természetvallásokat imitáló keleti kultuszok, az ezoterizmus stb., amelyek a művészet területén is erősen naturalista, vagy ha úgy tetszik: organikus formákat eeredményeznek.
A nagyvárosiasodás az nem a hanyatlás kezdete, hanem a virágkor kiteljesedése. A hanyatlást az fémjelzi, ami ezután következik: a keleti kultuszok megjelenése, a nyugati, puritán erkölcsök hanyatlása, az érzékiség elharapózása, amit Spengler fogalomhasználatával méltán nevezhetünk organikus, vagy inkább orgiaisztikus korszaknak. Ez a korszak nem a nagyvárosiasodás korszaka, hanem éppen hogy a nyugati, nagyvárosi élet leépülésének a korszaka, amikor a hagyományos nyugati munkaerkölcs leépül, megjelenik a hedonista érzékiség és a különféle keleti eredetű szekták uralma, amit manapság is tapasztalhatunk nyugaton.
A nyugati kultúrkör nem azért hanyatlik, mert nagyvárosias környezetéből kirekesztette a természetet, hanem éppen ellenkezőleg azért, mert felhagyott a nagyvárosi civilizáció további építésével, és beengedte maga köré a pogány természetkultuszokat. Mindezt csak azért írom le, mert manapság egyes jobboldali gondolkodóknál is azt tapasztalom, hogy a nyugati civilizáció mai válságát Spengler frazeológiájával próbálják körülírni, ami oda vezethet, hogy majd tévesen azzal próbálják gyógyítani a nyugati civilizációt, ami azt valójában rombolja.
Oswald Spengler: A Nyugat alkonya I-II. Európa Könyvkiadó, 1995.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése