„A metafizikai tradicionalizmus társadalmi beágyazottsága Magyarországon” http://ujkozepkor.blogspot.hu/2012/06/metafizikai-tradicionalizmus-tarsadalmi.html című cikkemben az önellátó gazdálkodás és a politikai struktúra történelmi összefüggéseiről írtam Magyarországon. Most az önellátó gazdálkodás technológiai összefüggéseit szeretném elemezni a modern korban. Alvin Toffler: A harmadik hullám című könyvében arról ír, hogy korunk, vagyis a globalizáció korának, gazdasági, politikai és társadalmi válságainak a mélyén valójában egy új, és szerinte jobb világ kezd kibontakozni.
A történelmet három részre osztja: az első hullámra, ahol a gazdaság alapját a földművelés jelentette. A második hullámra, amikor az ipari társadalom kezdett kibontakozni. Végül a harmadik hullámra, vagyis az információs korra, amikor az információs gazdaság dominál, ami megegyezik a globalizáció korával, és ami Toffler szerint sok tekintetben visszatérést jelent az első hullámhoz. Az első hullám legfőbb jellemzője Toffler szerint az volt, hogy az akkori gazdaság egységei, vagyis a parasztgazdaságok főként önellátásra termeltek, és csak a felesleget vitték a piacra, egymással nem, vagy csak korlátozott mértékben voltak gazdasági összeköttetéseik.
Az első hullám gazdasága tehát egymástól elkülönülő, önellátásra épülő gazdasági egységére épült. Ennek a kornak a nagycsalád volt az uralkodó családformája, ahol több generáció élt egymás mellett a parasztgazdaságokban. A második hullám, vagyis az ipari forradalom eljövetelével viszont megszűnt az önellátó gazdálkodás, hiszen az ipar termékeit csak korlátozott mértékben lehet önellátásra termelni, a mezőgazdaság leépült, és az agrárrétegek az iparban kerestek munkát. Kialakult a kereskedelem, és Európa eddig különálló gazdasági egységei kapcsolatba léptek egymással, és kereskedelmi hálózatba szerveződtek. Így elvált egymástól a termelés, és a fogyasztás, az emberek már nem tudták ellátni magukat úgy, mint eddig és az ipari üzemek munkásaivá kellett válniuk, hogy onnan jövedelmet szerezve kielégíthessék szükségleteiket a piacról.
Jellemzői voltak ennek a kornak a nagy méretek, hiszen óriási gyármonstrumok épültek ekkor. A központi irányítás, hiszen ez volt a totalitárius diktatúrák korszaka: fasizmus, kommunizmus. Toffler szerint a nemzetek megjelenése, vagyis nacionalizmus felszínre törése is az iparisítás eredménye, mert a kereskedelem megjelenésével, a gazdaság egységeinek összekapcsolódásával szükség lett a közös nyelvre, és hagyományokra, hogy a gazdasági egységek hatékonyabban tudjanak egymással kommunikálni, és együttműködni. Így tehát az azonos nyelv, és hagyományok, vagyis a faji, etnikai egyneműség előnyös volt az iparosítás számára, és így született meg Európában a nacionalizmus.
A marxista ideológiát annak ellenére, hogy szocialista volt, és a kapitalista tőkésosztály ellen irányult, Toffler mégis a kapitalista ideológiával egy kalap alá véve indusztrializmusnak nevezi, hiszen Marx és Engels az eljövendő szocializmust kollektív ipari társadalomnak képzelte, ahogy a kapitalizmus alapja is az ipar, és a kapitalizmust a történelmi materializmus vonalán haladva a szocializmus negatív előjelű, de szükségszerű előfeltételének tekintette. Ekkor jelent meg az úgynevezett kiscsalád, ahol már nem több generációból, hanem csak két szülőből, és a gyerekeikből áll, ami szintén az önellátó gazdálkodás felbomlásának az eredménye.
Ennek a kornak, mint ahogy az a nacionalizmusban és a kollektivista szocializmusban is tetten érhető, egyik legfőbb jellemzője volt az egyéniségnek alárendelődése a közösséggel szemben, legyen az ipari konglomerátum által életre hívott nemzetközösség, vagy a szocialista kollektívum. Ekkor jelent meg a környezetszennyezés is, hiszen az iparnak a természetből kellett kinyernie a működéséhez szükséges nyersanyagot, ez pedig fokozott környezetszennyezéssel járt együtt.
A harmadik hullám az információ kora. Ekkor jelent meg a számítógép. A nyersanyagigényes nehézipart kezdte felváltani tudásigényes elektronikai ipar. A foszilis tüzelőanyagok iránti kereslet kezdett megcsappanni, és megjelent az új energiaforrások, mint a szél, vagy a napenergia iránti érdeklődés. Ez a nehézipar leépülésével párhuzamosan a környezetszennyezés mérséklődését vonta maga után. Az informatika megjelenése az ipar automatizálását vonta maga után, ez pedig a munkanélküliség megjelenésével járt együtt. Az iparban az új elektronikai és informatikai technológiák megjelenésével a tömeggyártást, ahol mindenből csak egyféle terméket állítanak elő, kezdte felváltani a különféle termékek széles skálájának egymással párhuzamosan való gyártása, vagyis megjelent az egyedi termékek gyártása.
Ez a különféle marketingmódszerek, mint például a telefonos értékesítés, vagy a személyes megkeresés és rábeszélés robbanásszerű elterjedését vonta maga után, hiszen a sok új termékféleséget el kellett adni valakinek. Ez pedig az individuum felértékelődését vonta maga után, hiszen azoknak a gazdasági szereplőknek, akik sokfajta terméket akarnak eladni színes, és egymástól eltérő egyéniségekből álló társadalomra van szükségük, hiszen a sokfajta terméket nem lehet eladni csak egyféle embertípusnak.
Ennek a jele a különféle ifjúsági szubkultúrák megjelenése, mint például punkok, rockerek, akik így akarják kinyilvánítani különbözőségüket, hiszen ebben a társadalom mindenki más akar lenni. Az individuum felértékelődése a családi élet átértékelődését vonta maga után, ami a válási statisztikák égbe szökését eredményezte, hiszen ott ahol mindenki más akar lenni, az emberek nehezen tudnak együtt élni. Így megjelent az elmagányosodás jelensége, egyrészt az ipar leépülése következtében fellépő munkanélküliség, másrészt az individuum felértékelődése következtében széteső családi élet miatt.
Bár a család nem szűnik meg teljesen ebben a korban sem, hiszen a válási arányok égbe szökésével párhuzamosan megjelentek a csonka családok, ahol a gyermek csak az egyik szülőjével él együtt. A hivatalos házassági szerződés nélküli élettársi viszony, a homoszexuális párkapcsolatok. Amerikában pedig, ahol a legelőrehaladottabb a harmadik hullám, megszaporodtak azok az esetek, amikor két csonka család gyerekestül összeköltözik. Megjelentek az egy nő, két férfi, vagy egy férfi két nő kapcsolatok. Ezek a jelenségek, már az első hullám nagycsaládmodelljére emlékeztetnek, mint például a két csonka család összeköltözése, csak annak eltorzult formájában. Toffler szerint tehát a harmadik hullámban sem szűnik meg a család intézménye a nagyarányú válási statisztikák ellenére, csak megszűnik annak tradicionális formája, ahol a családot egy nő és egy férfi házassági szerződéssel megpecsételt szövetsége alkotja.
Továbbá ebben a jelenségsorozatban vannak olyan elemek is, amelyek, ha eltorzult formában is, de az első hullám nagycsaládmodelljét idézik. Az individuum felértékelődése nemcsak az egymástól különböző egyéniségek sokaságában ölt testet, hanem felőrölte az etnikai egyneműséget is. Az ipari konglomerátum által etnikailag egyneművé tett európai nemzetközösségeket most Afrikából, és Ázsiából beáramló színesek árja lepi el. Az individualitás végső kibontakozásaként pedig Toffler szerint kezd felbomlani az ipari társadalom utolsó bástyája is, vagyis a fogyasztás és a termelés elkülönülése, és a gazdálkodás formája kezd visszatérni az önellátó gazdasághoz. Mivel az ipari társadalom már a Föld minden részét bevonta a világkereskedelem hálózatába a termékek mennyisége, és megjelenési formáinak száma a harmadik hullám előretörésével egyre csak növekszik, egyre nehezebb vevőt találni rájuk.
Az iparban pedig amúgy is megjelentek a tömegtermeléssel szemben az egyedi termékeket előállító gépek technológiája, ezért tervbe van véve, hogy az embereknek ezután majd nem termékeket gyártanak, hanem olyan gépeket adnak el, amelyekkel saját maguk testre szabhatják, és legyárthatják maguknak a szükséges termékeket. Például az emberek nemsokára olyan számítógéppel vezérelt gépeket vehetnek maguknak, amibe beprogramozhatják, hogy milyen ruhát szeretnének maguknak, és a gép minden további nélkül legyártja ezt nekik. Ez a jelenség még csak csírájában van meg a társadalomban, de ma is jól megfigyelhető, hogy például a bankok a számítógépes technológia megjelenésével mind arra ösztönzik a vásárlókat, hogy önállóan szolgálják ki magukat, így például, hogy kártyával vegyenek fel pénzt. A kereskedelemben is terjed az önkiszolgálás.
Az önellátás előretörése ezenkívül abban is megmutatkozik, hogy szaporodik azoknak a száma, akik kiköltöznek a városokból a falvakba, vagy egy tanyára. Az ipari korszakra jellemző munkahelyre való bejárást, és rögzített 8 órás munkaidőt kezdi felváltani a távmunka, és az otthonról való munkavégzés. Toffler éppen ettől várja a családi élet megjavulását, és bár torzított formában, de az első hullámra jellemző nagycsalád feltámadását, hiszen az emberek szerinte ezentúl majd többet lehetnek együtt. Ez mindenképpen az első hullám gazdasági modelljéhez való visszatérést jelent Toffler szerint, bár leszögezi, hogy nem teljes visszatérést, mert az emberek a modern technológiától nyilván ezután sem fognak megválni. Azokat a gépeket pedig, mind például az imént említett ruhagyártó gépet, amivel önállóan kielégíthetik az igényeiket nyilván továbbra is a piacról fogják beszerezni, mert ilyen gépeket lehetetlen önállóan előállítani.
A harmadik hullám tehát nem egyszerűen visszahozza az első hullámra jellemző önellátó gazdálkodást, hanem inkább ötvözi az önellátó gazdálkodás, és a második hullámra jellemző, a földet behálózó, kereskedelmi rendszer tulajdonságait. De ez mindenképpen visszalépést jelent az első hullám irányába. A harmadik hullámra jellemző még a pénzügyi válságok előretörése is. Toffler szerint ez is az információs társadalom előretörésének a következménye. A pénzügyi informatika megjelenése hálózatba kötötte a világ pénzügyi központjait: bankokat, tőzsdéket, ez pedig óriási kockázatokat jelent a pénzügyi világ számára.
Toffler szerint tehát a modern információs technológia azért tereli az önellátó gazdálkodás felé a világot, mert az ipari kor már az egész földet bevonta a világkereskedelembe, és nincs több ember a világon, akiknek még több terméket adhatnának el. Én nem egészen értek egyet ezzel a gondolattal. Véleményem szerint ennek a jelenségnek mélyebb okai vannak. Vegyük szemügyre először is, hogy mi a különbség az ipari korszak, és a földműves korszak technológiai struktúrája között. Az önellátásra épülő földműves korszak technikai struktúrája alapvetően egy homogén technológiai struktúra volt. Ez alatt az értem, hogy az agrárkorban a föld minden részén ugyanolyan, vagy hasonló technológiai módszereket alkalmaztak. Hiszen a búzát például nem lehet másképp termeszteni sem Európában sem Mezopotámiában, mint ahogy a szőlőt is csak ugyanúgy, vagy hasonlóképp, lehet metszeni mind az olasz tengerparton, mind pedig a Badacsony lankáin.
Az ipari korszak viszont egy alapvetően differenciált technológiai struktúrát hozott magával. Sokféle ipar alakult ki ebben a korszakban, mint például faipar, építőipar, fémipar stb. Ezek pedig nagyon is eltérő technikai eljárásokat alkalmaztak, és általában az egyes iparágak csak olyan helyre tudtak települni, ahol ehhez a természeti feltételek rendelkezésre álltak. A kohászat például csak oda, ahol bányák vannak, a faipar csak oda, ahol erdő van. Mivel pedig ezek az egyes iparágak számára kedvező természeti feltételek eltérő földrajzi helyeken voltak fellelhetők. Az egyes iparágak pedig egymásra voltak utalva, hiszen a faiparnak csak a fémipar szolgáltathatja az alkatrészeket a termelő berendezéseihez, ahogyan a kohászat számára csak a bányászat szolgáltathatja a nyersanyagot, az ipari struktúrák egymásra utaltsága miatt az önellátó gazdálkodás megszűnt, és létrejöttek a kollektivista társadalmi rendszerek lásd: nacionalizmus, kommunizmus.
Az információs kor technológiai struktúrája viszont megint homogén jegyeket mutat, hiszen a számítógépekben, vagy a különféle távközlési eszközökben: televíziókban, mobiltelefonokban nagyjából hasonló alkatrészek vannak, és hasonlóképpen épülnek fel. Ez pedig oda vezet, hogy az információs ipar nehezen tud tartósan olyan sokféle tömegcikket gyártani, amelyeket folyamatosan és korlátlan mennyiségben lehet értékesíteni a fogyasztóknak. Hiszen például számítógépekből és mobiltelefonokból nagyon sokfajta létezik, de ezek nagyjából mégis hasonlóképpen működnek, és a századik mobiltelefon típus még lehet, hogy sikert fog aratni a vásárlók körében, de a milliomodik már senkit sem fog érdekelni, mert ezek nagyjából úgyis mind ugyanazt tudják.
Az információs technológiáknak így az egyetlen lehetősége arra, hogy a jövőben is olyan tömegcikkeket gyártson, amelyeket folyamatosan és tartósan lehet értékesíteni az emberek számára, ha összekapcsolja magát a heterogén struktúrával rendelkező régi ipari technológiával, és olyan informatikai technológiával vezérelt ipari eszközöket gyárt, amelyeket egy magánszemély is használhat, és így tömegcikként is értékesíthetőek. Ez pedig értelemszerűen az önellátó gazdálkodás felé tereli a világgazdaságot, hiszen ezekkel az ipari eszközökkel az emberek saját igényeiket elégítheti ki önállóan, ahogy azt Toffler is leírta. A földműves korszakban tehát homogén volt a technológiai struktúra, és ez az önellátó gazdálkodás felé terelte az embereket. Az ipari korban heterogén volt a technológiai struktúra, ami a kollektivista gazdálkodás felé terelte az embereket, az információs korban pedig megint homogén lett a technológiai struktúra, ami ismét az önellátó gazdálkodás felé tereli a világgazdaságot.
Így tehát kimondhatjuk, hogy a homogén technológiai struktúra mindig az önellátó gazdálkodás felé tereli a gazdaságot, a heterogén technológiai struktúra pedig mindig a kollektivista gazdálkodás felé tereli a világgazdaságot. A cél csakis az lehet, hogy megtaláljuk a homogén, és a heterogén technológiai struktúra szintézisét. Erre tettem kísérletet az „Új ipari forradalom 3D nyomtatóval (egy hír margójára)” http://ujkozepkor.blogspot.hu/2011/09/uj-ipari-forradalom-3d-nyomtatoval-egy.html című cikkemben. Azonban tudom, hogy ez a kísérlet csak félsikerrel járt, úgyhogy még folytatom a kutatást.
Felhasznált irodalom:
Alvin Toffler: A harmadik hullám, TYPOTEX ELEKTRONIKUS KIADÓ KFT., 2002.
MTA Jövőkutatási Bizottsága: A jövő technológiai és társadalmi összefüggései, Budapest, 1988 id/ A technológiai fejlődés tér-időbeli terjedésének nagy távlatú vetületei 483-489. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése