A Hitlerizmus mondhatjuk, hogy a XX. század legismertebb politikai ideológiája és megvalósult politikai gyakorlata volt. Azért nem nemzetiszocializmust írok, mert bár a nemzetiszocializmus fogalma a köztudatban összefonódott Adolf Hitler és Németország nevével, más országokban is voltak olyan politikai mozgalmak, amelyek nemzetiszocialistának vallották magukat, akár a Hitlerizmustól eltérő ideológiai elemekkel, mint például Hollandiában, ahol szintén létezett egy holland nemzetiszocialista párt, amely kezdetben Hitlerrel ellentétben nem vallott antiszemita nézeteket, sőt be akarta vonni a zsidókat a mozgalomba. Én most csak a hitleri nemzetiszocialista ideológiával akarok foglalkozni amit Hitlerizmusnak fogok nevezni.
Hitler a Mein Kampf című könyvében fejtette ki sajátos ideológiát, amit már rengetegen elemeztek, mindenki mást olvasva ki belőle, hogy mi is a hitleri nemzetiszocializmus lényege. Az én elemzésem teljesen szubjektív lesz, mindenki úgy kritizálja ahogyan akarja. A Hitlerizmus lényege véleményem szerint a következő pontokban foglalható össze: fanatikus antiszemitizmus, mindent átható szónokiasság és propagandatevékenység, monumentális építészeti és hadiipari projektekkel való kísérletezés, militarista világhódító tervek. A cikk első részében ezeknek az ideológiai elemeknek a hátterében fellelhető indíttatásokról, filozófiai nézetekről szeretnék írni, majd megvizsgálom ezeknek a kapcsolatát az anarchizmussal.
A középkori katolikus egyház egyenlőnek tekintette az emberiséget abban az értelemben, hogy mindenkinek egyenlő esélye van az üdvözülésre a túlvilágon, ha betartja az egyház törvényeit, viszont az egyenlőtlenség pártján állt az evilági létben ahol mindenkinek el kellett fogadnia azt a társadalmi osztályt, és anyagi körülményeket amibe született. Az evilági létben a középkorban így semmilyen lehetőség nem volt az üdvözülésre az alsóbb osztályok esetében, csak a kiválasztott feudális elit számára volt ez nyitott.
Az újkorban a kapitalizmus és a protestantizmus megjelenése fordulatot hozott ebben a kérdésben. A protestantizmus teológiájában immáron mind az evilági, mint pedig a túlvilági létben csakis az Isten által kiválasztott egyének üdvözülhetnek. Isten az emberi egyént születésétől fogva eleve elrendelte az üdvözülésre vagy a kárhozatra. Viszont ha valaki az evilági létben sikereket ér el a társadalmi életben, magasabbra emelkedik a gazdasági ranglétrán az mintegy előrevetíti túlvilági sorsát is, vagyis azt hogy ő Isten kiválasztottja, aki evilági sikerei tükrében a túlvilágon is üdvözülni fog.
Így a kapitalista rendszerben a protestáns hívek folyamatosan jelet kerestek az evilági létben arra nézve, hogy ők Isten kiválasztottjai, és ez fokozott evilági munkálkodásra késztette őket, hogy minél magasabbra emelkedjenek a kapitalizmus gazdasági ranglétráján. A kapitalizmusban így aki a túlvilágon üdvözül, aki Isten kiválasztottja, az már az evilágon is elnyeri az üdvösséget, ennek folytán a protestantizmus a túlvilági üdvözülés mellett meglebegtette az evilági üdvözülés lehetőségét is az emberiség előtt.
A marxizmus amit sokan nemcsak egy politikai mozgalomnak, hanem egy új vallásnak tekintenek a protestantizmus teológiájából is merített, azzal, hogy csak és kizárólag az evilági üdvözülésben hitt, de részben visszatért a középkori katolikus tanításokhoz is azzal, hogy kivétel nélkül mindenki előtt megcsillantotta az üdvözülés lehetőségét immáron az evilági létben. A marxizmus szerint a történelem osztályharcok története ahol a történelmi fejlődés során először a polgári tőkésosztály veszi át az osztályuralmat a feudális földbirtokos osztálytól, majd az emberiség legnagyobb részét magában foglaló munkásosztály veszi át az uralmat a tőkés polgári osztálytól, hogy ezután majd mindenki egyaránt élvezni tudja a modern gazdaság jótéteményeit, vagyis mindenki egyaránt üdvözülni fog az evilági létben, nemcsak a kiválasztottak ez pedig a protestáns és a katolikus gondolkodás egy sajátos ötvözete.
Az emberiség a marxizmus szerint az evilági térben fog üdvözülni, de az üdvözülés lehetősége mindenki számára nyitva áll. A marxizmus így nem más, mint a kiválasztottság elleni lázadás egyfajta új katolikus ideológiája. Lázadás az ellen, hogy a kapitalizmusban vannak olyanok akiket Isten kiválasztott. Egyszer olvastam is egy a Kádár rendszerben alkotott írót Mesterházi Lajost aki azt vallotta magáról, hogy ő egész életében katolikus módjára volt kommunista. Talán az egyik legjobb példa a kiválasztottság elleni lázadásra a katolikusnak született Adolf Hitler a nemzetiszocialista diktátor, akiben bécsi évei alatt alakult ki mély antiszemitizmusa, ahol elutasították a festőakadémiáról ahova jelentkezett, és lényegében hajléktalanként, a város épületeiről készült festményeinek alkalmi eladásából tengette életét.
Sokan feltették a kérdést, hogy tulajdonképpen miért is alakult ki Hitlerben az antiszemitizmus, amikor bécsi évei alatt a zsidók folyamatosan támogatták őt kisebb nagyobb pénzösszegekkel. Hiszen a festményeit főképp zsidók vásárolták, a hajléktalanszálló ahol meghúzta magát főként zsidók pénzéből épült. Nincs nagyon más magyarázat erre, mint a zsidók gazdasági sikerei miatti irigység, ami az addig totálisan sikertelen életű Hitlerben kialakult. Tudvalévő, hogy abban az időben a zsidók erősen felül voltak reprezentálva Bécsben a vezető gazdasági foglalkozásokban. Az értelmiségi, pénzügyi, kereskedelmi, ipari stb., pályákon. Így a hajléktalan Hitler számára a zsidók egyfajta kiválasztott elitként jelenhettek meg a kapitalista Bécs életében akik ellen lázadni kell. Lázadás az ellen, hogy vannak kiválasztottak. Sokan elemezték már Hitlernek a katolicizmushoz és a marxizmushoz való viszonyát, van aki szerint a Hitlerizmus egy az egyben egyenlő a marxizmussal, én nem osztom ezt a nézetet, de Hitler antiszemitizmusa egyértelműen kapcsolatba hozható a marxista osztályharcos elvekkel ez egy marxista elem Hitler ideológiájában.
Ami a többi ideológiai elemet illeti azoknál véleményem szerint inkább a hegeliánus alapelvek keze nyomát kell keresnünk. Hegel Marx materializmusával szemben a nyelvi logika elemeire vezeti vissza az abszolút világszellemet, ami a történelmet áthatja és irányítja, és szerinte az abszolút világszellem korlátlan. Tehát valamiféle összefüggést feltételez a nyelv és a korlátlanság között. Vajon miben rejlik ez az összefüggés? Ennek megértéséhez először is a végtelen fogalmában kell jobban elmélyednünk. A halmazelmélet tudományának mai állása szerint két halmaz elemeinek száma egyenlő, ha elemeiket egyértelműen meg tudjuk feleltetni egymásnak. Ez a halmazelmélet szerint igaz mind a véges, mind pedig a végtelen halmazokra. Csak azt kell bizonyítani, hogy ha két végtelen halmaz elemeit egymáshoz rendeljük az egy-egy egyértelmű leképezés. Így például könnyen bebizonyítható, hogy az a leképezés, amelynek során a természetes számokat kétszeresükhöz (vagy éppen minden természetes számot a feléhez) rendelünk, egy-egy egyértelmű leképezés.
1 → 2
2 → 4
3 → 6
4 → 8
5 → 10
6 → 12
7 → 14
8 → 16
És így tovább. Eszerint tehát éppen annyi páros szám van, mint amennyi természetes szám. Vagyis a természetes számok halmaza egyenlő számosságú egyik részhalmazával. Ugyanezzel a módszerrel könnyen bebizonyítható az is, hogy a természetes számok halmaza egyenlő számosságú a racionális számok halmazával. Kiszámítható, hogy melyik természetes számnak melyik racionális szám felel meg.
2 → 1/1
3 → 1/2
4 → 2/1
5 → 1/3
6 → 3/1
7 → 1/4
8 → 2/3
9 → 3/2
10 → 4/1
És így tovább. Cantor bizonyította be a matematikatudomány mai állása szerint, hogy a valós számok nagyobb számosságúak mint a természetes számok. Ezt a következő gondolatmenettel tette meg: „Vegyük a 0 és 1 közötti valós számokat, tizedesjegyekkel kifejezve (például: 0,47 936 421…) úgy, hogy a tizedesvessző után minden számnak végtelen sok számjegye van. Ha vége van a tizedesjegyeknek, akkor nullákkal folytatjuk. Tegyük fel, hogy a valós számokat sorba lehet állítani, és így kölcsönösen egyértelműen meg lehet feleltetni a természetes számokkal. Ekkor tehát minden valós számot ebben a formában lehetne leírni.
0, A1 A2 A3 A4 …
0, B1 B2 B3 B4 …
0, C1 C2 C3 C4 …
Most próbáljunk meg új számot létrehozni Az első számjegy más lesz, mint A1, a második számjegy más lesz, mint B2, a harmadik számjegy más lesz, mint C3 és így tovább. Így egy új, 0 és 1 közötti valós számhoz jutottunk, de oly módon, hogy az különbözik a teljesnek feltételezett valós számok listájának minden egyes tagjától. Tehát ellentmondáshoz jutottunk. Mindebből az következik, hogy lehetetlen felsorolni a valós számokat. Ebből a gondolatmenetből Cantor bizonyítottnak látta, hogy a valós számok nagyobb számosságúak a természetes számoknál. Cantor a valós számok nagyobb végtelen számosságát megszámlálhatatlanul végtelennek nevezte el. A természetes számok kisebb végtelen számosságát pedig megszámlálhatóan végtelennek. Ha jobban megnézzük az előbbi példát, ott a megszámlálhatatlanul végtelen számosság azért nagyobb, mert az amellett, hogy végtelenül nagy, az elemei végtelenül sok módon össze is kombinálhatóak egymással. Lényegében ugyanez igaz a nyelv szavait alkotó hangokra, vagy írott karakterekre is. A szavakat alkotó betűkből végtelenül sokat alkothatunk, és azokat a különféle szavakban, mondatokban, vagy hosszabb szövegekben végtelenül sok módon összekombinálhatjuk egymással.
A nyelv lehetőségei tehát megszámlálhatatlanul végtelenek, azaz mindent túlhaladnak, a végtelent is, így lényegében korlátlanok. A filozófiában azt az objektumot nevezzük korlátlannak, ami minden lehetőséget túlhalad, a végtelent is. A nyelv és a korlátlanság így függ össze egymással amit Hegel jól megsejtett, és a Hitlerizmus összes eleme, az antiszemitizmuson kívül, lényegében a korlátlanság utáni sóvárgásra vezethető vissza. A monumentális építészet iránti rajongás, az eget ostromló európai építészet ami alapján Oswald Spengler azt írta, hogy az európai lélek ősmintája a végtelen tér, és ami miatt Spenglert a nácik be is akarták venni a nemzetiszocialista pártba, de Spengler ezt visszautasította Hitler antiszemitizmusa miatt, nem tudta tolerálni, hogy valaki egy másik népcsoportra támad, csak mert azok sikeresebbek nála. Ez egyértelműen a korlátlanság iránti sóvárgás tükörképe.
Vagy a militarista világhódító tervek. Kiterjeszteni a hatalmat az egész mindenségre, ez is a korlátlanság utáni sóvárgás mintapéldája. De ide sorolható a tömegrendezvényeken mutatott szónoki tevékenység is, ahogy Hitler képes volt magával ragadni a tömeget, a szemtanúk szerint a beszédek nem voltak túlzottan intellektuálisak, de átható erejűek voltak, ez is a korlátlanság utáni vágy megnyilvánulása. A Hitlerizmus majdnem összes eleme tehát a hegeli filozófiára vezethető vissza, amely a korlátlanság utáni sóvárgás leképeződése, egy sajátosan gnosztikus filozófia. Az ókori gnózis volt az a vallási irányzat, amely az anyagi világból való kiszabadulás tanát hirdette, hogy a tanítás követői megtapasztalják a szellemi világ teljes korlátlanságát. Leginkább ezért furcsa Hitler antiszemitizmusa, hiszen ezek a tanok a zsidó vallásosságot is erősen áthatották, Hegelre például nagy hatást gyakorolt a zsidó kabbala, amely szintén az emberi nyelv elemeire alapozva épít fel egy misztikus, ezoterikus filozófiai rendszert.
Egyesek szerint Hitlert az egyik legismertebb gnosztikus szervezet a szabadkőművesség irányította. Én nem hiszem, hogy Hitler tagja lett volna bármilyen szabadkőműves szervezetnek, de irányultsága hasonlatos volt a szabadkőművesekéhez már csak az építészet iránti vonzódásában is, hiszen a szabadkőműves páholyok a középkori építészcéhekből nőttek ki, ahol az égbe törő középkori gótikus katedrálisok építésében nyilvánult meg a korlátlanság iránti sóvárgás. Meg kell említeni azt is, hogy tulajdonképpen Hitler hadiipari projektjeiből nőtt ki az amerikai holdra lépés megvalósulásának a lehetősége, amit Werner von Braun vitt véghez, aki azelőtt Hitler rakétakutatója volt, tehát az űrkutatás félig-meddig hitleri gyökerű tudományág, az űrkutatás pedig szintúgy az ember fizikai korlátlanság iránti vágyát fémjelzi, kitörni a Föld vonzáskörzetéből, és meghódítani az űr csábító messzeségeit.
Ahogy pedig Hitlernél a korlátlanság iránti sóvárgás az építészetben, és a militarista világhódító tervekben ölt testet, úgy a mai európai baloldal derékhadát alkotó anarchistáknál a korlátlan cselekvési szabadság iránti vágyódásban. A mai európai baloldal egyik ősideológusát Lukács Györgyöt Marx tanításaiból csak az elidegenedés gondolata fogta meg. Ahol szerinte a modern ipari-technikai civilizáció rabságba sodorta az emberiséget. A modern embernek éjt-nappallá téve kell robotolnia a modern ipari üzemekben, hogy aztán szabadidejében fogyasztói tevékenységével táplálja tovább ezt a lelketlen ipari gépezetet, elszakadva a természettől, megfosztva cselekvési szabadságától, ami Lukács szerint felháborító, ezért be kell hívni Európába a harmadik világ szegénységben élő, színes bőrű népeit, hadba kell állítani Európa szexuális kisebbségeit, és fel kell lázítani minden embert akit csak lehet, hogy lerombolják ezt a lelketlen ipari gépezetet, hogy az ember visszanyerje korlátlan cselekvési szabadságát, pénz gazdaság és állam nélkül éljen a természet lágy ölén. Ezt vallják korunk anarchistái, és azt a történelmi folyamatot amelyben ez megvalósul Lukács Hegel terminológiáját használva írta le a történelem és osztálytudat című könyvében. Tehát hegeliánus volt és gnosztikus akárcsak Hitler.
A Hitlerizmus és az anarchizmus, bár egymástól eltérő politikai gyakorlatot követnek, a mögöttük rejlő indíttatás ugyanaz, egyrészt az osztálygyűlölet, amely irányulhat a zsidók, vagy a kapitalista tőkét tápláló ipari-technikai civilizáció ellen, másrészt pedig a korlátlanság iránti sóvárgás, amely Hitlernél a monumentális építészetben, és a militarista világhódító tervekben, hadiipari projektekben öltött testet, az anarchistáknál pedig a korlátlan cselekvési szabadság utáni vágyakozásban. Nem csoda, hogy a skinhead mozgalom és a punk mozgalom között mindig is erős volt az átjárás, számtalan példa van az ifjúsági szubkultúrákban arra, hogy anarchista punkokból skinheadek lesznek és vissza. Vagy hogy anarchista punk fiatalok horogkeresztet rajzolnak a koncertjeiken a ruhájukra, hogy ezzel botránkoztassák meg a közönséget. Bár mind a Hitlerizmus, mind a lukácsista, újmarxista anarchizmus alapvetően technikaellenes ideológiák voltak, bizonyos területeken inspiráló hatással voltak a technika fejlődésére, mint például az űrkutatás terén a Hitlerizmus, illetve a lukácsista ellenkultúra is részt vett a XX. század végi számítástechnikai forradalomban. Hegel filozófiájában a korlátlan, tiszta szellem nem önmagában van, hanem áthatja az anyagot, kapcsolatba kerül az anyagi világgal, így ez a technikai civilizációra is hatással kell, hogy legyen valamilyen formában, még ha alapvetően technikaellenes ideológiákról van is szó.
2019. október 22., kedd
2019. október 20., vasárnap
Gondolatok a 2019-es önkormányzati választások eredményéről
A kormányoldalon gyakorlatilag mindenki mást mond most, hogy miért vesztették el a választásokat Pesten. Szerintem ez ügyben nem otthon a fotelban üldögélve különféle elméleteket kitalálva kellene semmilyen statisztikai adatokkal nem alátámasztott publicisztikákat írni. Hanem ki kellene küldeni a terepre néhány szociológust statisztikai felméréseket készíteni, hogy kik szavaztak a baloldalra, miért szavaztak a baloldalra stb. Aztán össze kellene eszkábálni egy tervet, hogy 2022-ig hogyan lehetne beintegrálni ezeket az embereket a polgári rendbe. Kampánystratégiailag is, gazdaságilag is, meg kulturálisan is, én ezt tenném a Fidesz helyében.
2019. október 16., szerda
Gondolatszösszenet a kommunizmusról
A kommunizmus célja nem lehet az, hogy elvágja az összes polgár torkát, és azután mindenki proletár sorban éljen, hanem csak az, hogy idővel mindenki polgár legyen. A szocializmusnak nem alul, hanem felül kell megvalósulnia a társadalomban. Értse meg ezt az ország baloldali fele!
2019. október 15., kedd
Az emberi gondolkodást lemásoló mesterséges intelligencia evoluciós gépi tanulással
Sok vastag filozófiakönyvet írtak már arról, hogy mi is az a gondolkodás, de ebben nincs konszenzus még ma sem a tudomány képviselői között. Pedig ha bele akarjuk ültetni a gépekbe az emberi gondolkodás folyamatait, akkor feltétlenül meg kell értenünk, hogy mi is az valójában. Ahhoz, hogy ezt megértsük először is a nyelvről kell értekeznünk, mint az emberi gondolkodás legfőbb tükörképéről.
Hegel Marx materializmusával szemben a nyelvi logika elemeire vezeti vissza az abszolút világszellemet, ami a történelmet áthatja és irányítja, és szerinte az abszolút világszellem korlátlan. Tehát valamiféle összefüggést feltételez a nyelv és a korlátlanság között. Vajon miben rejlik ez az összefüggés? Ennek megértéséhez először is a végtelen fogalmában kell jobban elmélyednünk. A halmazelmélet tudományának mai állása szerint két halmaz elemeinek száma egyenlő, ha elemeiket egyértelműen meg tudjuk feleltetni egymásnak. Ez a halmazelmélet szerint igaz mind a véges, mind pedig a végtelen halmazokra. Csak azt kell bizonyítani, hogy ha két végtelen halmaz elemeit egymáshoz rendeljük az egy-egy egyértelmű leképezés. Így például könnyen bebizonyítható, hogy az a leképezés, amelynek során a természetes számokat kétszeresükhöz (vagy éppen minden természetes számot a feléhez) rendelünk, egy-egy egyértelmű leképezés.
1 → 2
2 → 4
3 → 6
4 → 8
5 → 10
6 → 12
7 → 14
8 → 16
És így tovább. Eszerint tehát éppen annyi páros szám van, mint amennyi természetes szám. Vagyis a természetes számok halmaza egyenlő számosságú egyik részhalmazával. Ugyanezzel a módszerrel könnyen bebizonyítható az is, hogy a természetes számok halmaza egyenlő számosságú a racionális számok halmazával. Kiszámítható, hogy melyik természetes számnak melyik racionális szám felel meg.
2 → 1/1
3 → 1/2
4 → 2/1
5 → 1/3
6 → 3/1
7 → 1/4
8 → 2/3
9 → 3/2
10 → 4/1
És így tovább. Cantor bizonyította be a matematikatudomány mai állása szerint, hogy a valós számok nagyobb számosságúak mint a természetes számok. Ezt a következő gondalatmenettel tette meg: „Vegyük a 0 és 1 közötti valós számokat, tizedesjegyekkel kifejezve (például: 0,47 936 421…) úgy, hogy a tizedesvessző után minden számnak végtelen sok számjegye van. Ha vége van a tizedesjegyeknek, akkor nullákkal folytatjuk. Tegyük fel, hogy a valós számokat sorba lehet állítani, és így kölcsönösen egyértelműen meg lehet feleltetni a természetes számokkal. Ekkor tehát minden valós számot ebben a formában lehetne leírni.
0, A1 A2 A3 A4 …
0, B1 B2 B3 B4 …
0, C1 C2 C3 C4 …
Most próbáljunk meg új számot létrehozni Az első számjegy más lesz, mint A1, a második számjegy más lesz, mint B2, a harmadik számjegy más lesz, mint C3 és így tovább. Így egy új, 0 és 1 közötti valós számhoz jutottunk, de oly módon, hogy az különbözik a teljesnek feltételezett valós számok listájának minden egyes tagjától. Tehát ellentmondáshoz jutottunk. Mindebből az következik, hogy lehetetlen felsorolni a valós számokat. Ebből a gondolatmenetből Cantor bizonyítottnak látta, hogy a valós számok nagyobb számosságúak a természetes számoknál. Cantor a valós számok nagyobb végtelen számosságát megszámlálhatatlanul végtelennek nevezte el. A természetes számok kisebb végtelen számosságát pedig megszámlálhatóan végtelennek. Ha jobban megnézzük az előbbi példát, ott a megszámlálhatatlanul végtelen számosság azért nagyobb, mert az amellett, hogy végtelenül nagy, az elemei végtelenül sok módon össze is kombinálhatóak egymással. Lényegében ugyanez igaz a nyelv szavait alkotó hangokra, vagy írott karakterekre is. A szavakat alkotó betűkből végtelenül sokat alkothatunk, és azokat a különféle szavakban, mondatokban, vagy hosszabb szövegekben végtelenül sok módon összekombinálhatjuk egymással.
A nyelv lehetőségei tehát megszámlálhatatlanul végtelenek, azaz mindent túlhaladnak, a végtelent is, így lényegében korlátlanok. A filozófiában azt az objektumot nevezzük korlátlannak, ami minden lehetőséget túlhalad, a végtelent is. A nyelv és a korlátlanság így függ össze egymással amit Hegel jól megsejtett. Azt is meg kell azonban állapítanunk, hogy a nyelv elemei ugyan végtelenül sok módon kombinálhatóak egymással, de a számokkal ellentétben csak bizonyos szabályok szerint kombinálhatóak. Lényegében minden nyelv esetében más szabályok szerint. Ezeket a szabályokat pedig nem matematikai törvények szabályozzák, hanem a nyelv elemeinek, a beszédhangoknak, szótagoknak, szavaknak a milyensége, állaga.
Egy szótag jellege, mint például a "tek" szótagé eleve meghatározza, hogy milyen más szótagokhoz kapcsolódhat, milyen más szótagokat vonz magához. A "tek" szótaghoz például jól illik a "nős" szótag ezért jöhetett létre a magyar nyelvben a teknős szó. A nyelv mindig folyamatosan változik, fejlődik. Folyamatosan új nyelvi elemek képződnek benne. Mivel pedig egy nyelv elemkészlete, elemeinek összessége így eleve meghatározza, hogy milyen más nyelvi elemek milyen valószínűséggel kapcsolódhatnak hozzá a fejlődés során, azt mondhatjuk, hogy a nyelv elemei között valószínűségi kapcsolat van. Lényegében a nyelv összes eleme valószínűségi kapcsolattal bír az összes többivel szemben, és ez a valószínűség a nyelv fejlődése során is változik, az újonnan jött nyelvi elemekkel párhuzamosan. A nyelv elemei kölcsönösen meghatározzák egymást, hogy milyen valószínűséggel, és milyen számban lehetnek benne a nyelv egészében. Így a nyelv lényegében egy valószínűségi hálózatnak tekinthető, ahol az elemek egymással képzett valószínűségi viszonyait nem matematikai törvények, hanem a nyelv anyagának tulajdonságai határozzák meg, amelyek nem számszerűsíthetőek. Ezért nem lehet a nyelvet tisztán matematikai fogalmakkal leírni.
Ugyanez igaz a művészetre, vagy a tudomány és a technika információtömegére is. Azoknak az elemei is végtelenül sok módon kombinálhatóak egymással, de csak meghatározott szabályok szerint, és hogy az egyes elemek milyen más elemekkel, és milyen valószínűséggel kombinálódnak, azt csakis az elemek belső jellege határozza meg. Az impresszionista festészetben például meghatározott szabályok szerint formálódnak a festményeken az alakok színeinek arányai, hogy milyen színű alakokhoz milyen más színű alakok illenek esztétikusan. Amely szabályokat fel lehet rúgni, de akkor nem lesz esztétikus a kép. A művészet is, a nyelv is, és a tudományos, technikai információtömeg is nem más, mint a megszámlálhatatlanul végtelen korlátlanság, vagyis a tiszta szellem beáramlása az anyagba. Ha a tiszta szellem beáramlik az anyagba, akkor az tagolttá és végtelenül kombinálhatóvá válik, és megjelennek benne a valószínűségi hálózatok. Ha pedig a nyelv az emberi gondolkodás tükörképe, akkor ez az emberi gondolkodásról is elmondható. Mert mi is lényegében az emberi gondolkodás? Nyilvánvalóan valószínűségszámítás.
Az ember minden gondolati tevékenységében az élete során felhalmozott tapasztalatai alapján, a fejében tapasztalatokat összekombinálva, valószínűségi elemzést készít, hogy egy elkövetkezendő cselekedete milyen következményekkel járhat. Ha arra jut, hogy rá nézve jó következménnyel jár, akkor végrehajtja, ha nem akkor pedig nem. Ez ilyen egyszerű. Furcsa, hogy azok a filozófusok akik vastag könyveket írtak tele gondolatokkal, hogy mi is az a gondolkodás nem tudták belátni ezt a pofonegyszerű, egy mondatban elmondható, igazságot. A gondolkodás, vagyis a különféle egymástól elkülönülő elemek sikeres vagy sikertelen összekombinálása nem más, mint a valószínűségi elemzés tudománya.
A mesterséges intelligencia kutatók viszont részben már eljutottak eddig a gondolatig, és egy külön tudományágat is építettek rá, a gépi tanulás tudományát, amely egy másik technológiai trendre a Big Data-ra épül. A technológia területén manapság szinte minden az úgynevezett Big Data-ról szól. Ez az új tudományág a közelmúltban keletkezett, az informatika robbanásszerű fejlődésének köszönhetően, mivel nagyon nagy mennyiségű adat gyűlt össze szinte minden gazdasági és technológiai szektorban. Így a kereskedelemben, az orvostudományban, a távközlésben, a genetikában, a csillagászat területén stb.. Mint tudományág pedig arra jó, hogy ezekben a nagy mennyiségű adathalmazokban összefüggéseket és mintázatokat keressen különféle matematikai és statisztikai eszközökkel. A kereskedelem területét példaként véve egy olyan kereskedelmi adathalmazban, ahol az tartják nyilván, hogy a vevők miket vásároltak, lehet például összefüggéseket keresni az egymást kiegészítő termékek vásárlásának gyakoriságai között.
Így például elemezni lehet, hogy azok a vásárlók, akik gyakran vesznek kenyeret hány százalékban vásárolnak mellé tejet is. Ha pedig gyakran vásárolják ezt a két terméket együtt az hasznos információ a bolt számára, hiszen akkor érdemes a pékárukat, és a tejtermékeket egymás közelébe pakolni a boltban, hogy kényelmes legyen a vásárlás. A Big Data technológiája ma már a mesterséges intelligencia kutatásban is teret nyert, amiből egy külön tudományágat hasított ki magának. A gépi tanulás elméletét, ami azt jelenti, hogy ha egy Big Data alkalmazást, amely folyamatosan és automatikusan elemez egy ilyen nagy adathalmazt statisztikai eszközökkel, akkor az így kielemzett tények képessé tehetik ezt az alkalmazást arra, hogy bizonyos feladatokat jobban oldjon meg akár az embernél is.
Például az orvostudomány területén, ha egy ilyen Big Data alkalmazásba betáplálunk egy rakás képet melanómás daganatokról, továbbá adatként azt is, hogy melyik volt rosszindulatú és melyik volt jóindulatú. Akkor ez az alkalmazás statisztikai eszközökkel elemezni tudja, hogy a fényképeken a daganatokat milyen elváltozások jellemzik nagyobb százalékban, ha azok rosszindulatúak, vagy ha jóindulatúak, és ha legközelebb betáplálják neki egy új melanóma gyanús beteg fényképét, akkor arról meg tudja állapítani, hogy az a daganat rosszindulatú, vagy jóindulatú. Általában jobban is, mint egy bőrgyógyász, mert több daganat fényképe áll a rendelkezésére, mint amennyit életében egy bőrgyógyász láthatott, és így mesterséges intelligencia alapú orvosi diagnózisokat állíthatunk elő.
A gépi tanulásra alapozott mesterséges intelligencia alkalmazásokat ma már nagyon sok területen alkalmazzák, még a tudományos kutatás területén is. Létezik olyan Big Data alapú mesterséges intelligencia alkalmazás, ami a korunkra már óriási mennyiségűre növekedett orvosi publikációkat vizsgálja át és elemzi, amelyeket egy ember száz évig sem tudna elolvasni, hogy azokban új összefüggéseket fedezzen fel, amelyek új tudományos eredmények magvai lehetnek. A gépi tanulás tehát egy valóban létező mesterséges intelligencia alkalmazás, statisztikát, illetve valószínűségszámítást használ, de az emberi gondolkodást mégsem modellezi kellőkép. Ezzel a módszerrel ugyanis általában csak emberi foglalkozások rutinszerű részfeladatai modellezhetőek és végezhetők el, még ha hatékonyabban is, mint ahogy egy ember csinálná.
Az olyan tevékenységeket ugyanis, amelyek nem egy foglalkozás rutinszerű részfeladataiból állnak, hanem tudásszegmensek kreatív összekapcsolásából sokak szerint továbbra is emberek fogják végezni. Ugyanis csak az emberi gondolkodás képes egymástól eltérő jellegű információkat összekapcsolni, és ezzel új helyzetekre reagálni. Ha például egy ember tudomására jut, hogy kint eleredt az eső, és tudja, hogy a lakásában van esernyő, akkor képes ezt a két tudattartalmat összekapcsolni, és rájön, hogy magához kell vennie az esernyőt, ha ki akar menni az utcára. Viszont a melanómás daganatokat elemző Big Data alkalmazás ugyan jól ki tudja szűrni a melanómás daganatokat, mert arról rengeteg információ van a memóriájában, de ha egy ilyen melanómás betegnek valamilyen más betegsége is van, ami súlyosbítja az állapotát, arról már nem tud információt nyújtani az orvosnak, mert arról nem állnak rendelkezésre képek a memóriájában. Mint ahogy a kórházból sem tud kimenekülni, ha tűz üt ki ott, mert erről sem állnak a rendelkezésére elemezhető információk, hogy azt hogyan kell megtenni.
Ezekkel a Big Data alkalmazásokkal egyszerre csak egyfajta információtömeget lehet elemezni, és így csak egy területen lehet őket fejleszteni, de egymástól eltérő információk összekapcsolására nem képesek, ezért nem tudnak új helyzeteket kezelni, nem tudnak úgy működni, mint az emberi gondolkodás. Pedig az emberi gondolkodás egyik legfőbb jellemzője az egymástól elkülönülő elemek kreatív összekapcsolása. Ennek véleményem szerint az az oka, hogy a Big Data technológiája eddig csak az adatok térbeli dimenzióját vette figyelembe, és figyelmen kívül hagyta az adatok időbeli dimenzióját. A különféle képi, vagy szöveges adatok mint ahogy azt fent leírtam összeforrott, de egymástól elkülöníthető elemekből állnak, amelyek időbeli fejlődés folyamatában kapcsolódtak össze, és ezek az elemek egymással valószínűségi viszonyban állnak, valószínűségi hálózatokat alkotnak. Ahhoz hogy egy gépi tanulási eszközökkel felszerelt számítógép egymástól különálló adatokat tudjon összekombinálni, ezeket az adatokat elemeikre kellene bontani, a különféle adatelemeknek megfelelő valószínűségi súlyozást kellene adni, hogy milyen valószínűségi viszonyban állnak egymással.
Milyen számban vannak jelen az egyes adatelemek, és milyen valószínűséggel határozzák meg egymás jelenlétét az adathalmazban egymáshoz illőségük alapján. Lehetne ezt akár úgy is csinálni, hogy az adatelemek időbeli rétegeit is külön-külön kielemezzük, hogy az adathalmaz fejlődése során a mindig újonnan hozzákapcsolt adatelemek hogyan változtatták meg annak valószínűségét hogy az új, rájuk következő adatelemek milyen számban kapcsolódnak az adathalmazhoz. Majd így már valószínűségi elemzést lehetne készíteni arról, hogy egy másik ugyanígy elemeire bontott, és valószínűségekkel súlyozott adathalmaz elemei milyen valószínűséggel kapcsolhatók hozzá az eredeti adathalmazhoz úgy, hogy a hozzákapcsolás releváns eredményt adjon.
A jobb szemléltetés érdekében vegyük egy festészeti stílusirányzat, mondjuk az impresszionizmus összes elkészült festményét, mint adathalmazt. Tápláljuk be ezeket képfájlokként egy gépi tanulási eszközökkel felszerelt számítógép memóriájába. A festményeket bontsuk elemeire a számítógép számára érthető és feldolgozható módon a stílusirányzat művészi jellegének megfelelően, hogy ebben a stílusirányzatban milyen emblematikus alakok, formák, színviszonyok vannak az egyes festményeken, amelyek alapjaiban meghatározzák a stílusirányzat jellegének egészét. Adjunk valószínűségi súlyozást az elemeknek, hogy milyen számban vannak jelen a festményeken egymáshoz viszonyítva. Tegyük ezt meg időbeli rétegenként is, hogy a stílusirányzat fejlődése során a festményekhez újonnan kapcsolódó emblematikus festészeti elemek milyen mértékben változtatták meg annak valószínűségét, hogy a rájuk következő új elemek milyen számban kapcsolódnak majd az alkotásokhoz. Majd ezután már valószínűségi elemzést készíthetünk arról, hogy egy másik festészeti stílusirányzat, mondjuk a kubizmus ugyanígy elemeire bontott és valószínűségekkel súlyozott adathalmazának elemei milyen valószínűséggel illenek esztétikusan az impresszionista festészet adathalmazának elemeihez az alapján, hogy mennyire hasonlítanak azokhoz az elemekhez, amelyek eddig nagyobb valószínűséggel csatlakoztak az impresszionista festészet adathalmazának adatelemeihez annak fejlődése során.
Ha egy ilyen folyamat végén például a gép hozzákapcsol egy adatelemet egy kubista adathalmazból származó festményből egy impresszionista adathalmazban meglévő festményhez és az egy emberi szem számára esztétikus eredményt ad, akkor az új festményt hozzá lehet adni az eredeti adathalmazhoz, újra lehet számolni a valószínűségeket, majd előröl lehet kezdeni az folyamatot ugyanazzal vagy akár más adathalmazzal, adathalmazokkal egy önfejlődő struktúrát hozva létre. Mivel ez a fajta gépi tanulás az adatok időbeli fejlődésére épül, elnevezhetjük evolúciós gépi tanulásnak, és ez már modellezhetné az emberi gondolkodást, bár nyilván csak a gyakorlati alkalmazás mutathatná meg, hogy milyen sikerrel.
Hegel Marx materializmusával szemben a nyelvi logika elemeire vezeti vissza az abszolút világszellemet, ami a történelmet áthatja és irányítja, és szerinte az abszolút világszellem korlátlan. Tehát valamiféle összefüggést feltételez a nyelv és a korlátlanság között. Vajon miben rejlik ez az összefüggés? Ennek megértéséhez először is a végtelen fogalmában kell jobban elmélyednünk. A halmazelmélet tudományának mai állása szerint két halmaz elemeinek száma egyenlő, ha elemeiket egyértelműen meg tudjuk feleltetni egymásnak. Ez a halmazelmélet szerint igaz mind a véges, mind pedig a végtelen halmazokra. Csak azt kell bizonyítani, hogy ha két végtelen halmaz elemeit egymáshoz rendeljük az egy-egy egyértelmű leképezés. Így például könnyen bebizonyítható, hogy az a leképezés, amelynek során a természetes számokat kétszeresükhöz (vagy éppen minden természetes számot a feléhez) rendelünk, egy-egy egyértelmű leképezés.
1 → 2
2 → 4
3 → 6
4 → 8
5 → 10
6 → 12
7 → 14
8 → 16
És így tovább. Eszerint tehát éppen annyi páros szám van, mint amennyi természetes szám. Vagyis a természetes számok halmaza egyenlő számosságú egyik részhalmazával. Ugyanezzel a módszerrel könnyen bebizonyítható az is, hogy a természetes számok halmaza egyenlő számosságú a racionális számok halmazával. Kiszámítható, hogy melyik természetes számnak melyik racionális szám felel meg.
2 → 1/1
3 → 1/2
4 → 2/1
5 → 1/3
6 → 3/1
7 → 1/4
8 → 2/3
9 → 3/2
10 → 4/1
És így tovább. Cantor bizonyította be a matematikatudomány mai állása szerint, hogy a valós számok nagyobb számosságúak mint a természetes számok. Ezt a következő gondalatmenettel tette meg: „Vegyük a 0 és 1 közötti valós számokat, tizedesjegyekkel kifejezve (például: 0,47 936 421…) úgy, hogy a tizedesvessző után minden számnak végtelen sok számjegye van. Ha vége van a tizedesjegyeknek, akkor nullákkal folytatjuk. Tegyük fel, hogy a valós számokat sorba lehet állítani, és így kölcsönösen egyértelműen meg lehet feleltetni a természetes számokkal. Ekkor tehát minden valós számot ebben a formában lehetne leírni.
0, A1 A2 A3 A4 …
0, B1 B2 B3 B4 …
0, C1 C2 C3 C4 …
Most próbáljunk meg új számot létrehozni Az első számjegy más lesz, mint A1, a második számjegy más lesz, mint B2, a harmadik számjegy más lesz, mint C3 és így tovább. Így egy új, 0 és 1 közötti valós számhoz jutottunk, de oly módon, hogy az különbözik a teljesnek feltételezett valós számok listájának minden egyes tagjától. Tehát ellentmondáshoz jutottunk. Mindebből az következik, hogy lehetetlen felsorolni a valós számokat. Ebből a gondolatmenetből Cantor bizonyítottnak látta, hogy a valós számok nagyobb számosságúak a természetes számoknál. Cantor a valós számok nagyobb végtelen számosságát megszámlálhatatlanul végtelennek nevezte el. A természetes számok kisebb végtelen számosságát pedig megszámlálhatóan végtelennek. Ha jobban megnézzük az előbbi példát, ott a megszámlálhatatlanul végtelen számosság azért nagyobb, mert az amellett, hogy végtelenül nagy, az elemei végtelenül sok módon össze is kombinálhatóak egymással. Lényegében ugyanez igaz a nyelv szavait alkotó hangokra, vagy írott karakterekre is. A szavakat alkotó betűkből végtelenül sokat alkothatunk, és azokat a különféle szavakban, mondatokban, vagy hosszabb szövegekben végtelenül sok módon összekombinálhatjuk egymással.
A nyelv lehetőségei tehát megszámlálhatatlanul végtelenek, azaz mindent túlhaladnak, a végtelent is, így lényegében korlátlanok. A filozófiában azt az objektumot nevezzük korlátlannak, ami minden lehetőséget túlhalad, a végtelent is. A nyelv és a korlátlanság így függ össze egymással amit Hegel jól megsejtett. Azt is meg kell azonban állapítanunk, hogy a nyelv elemei ugyan végtelenül sok módon kombinálhatóak egymással, de a számokkal ellentétben csak bizonyos szabályok szerint kombinálhatóak. Lényegében minden nyelv esetében más szabályok szerint. Ezeket a szabályokat pedig nem matematikai törvények szabályozzák, hanem a nyelv elemeinek, a beszédhangoknak, szótagoknak, szavaknak a milyensége, állaga.
Egy szótag jellege, mint például a "tek" szótagé eleve meghatározza, hogy milyen más szótagokhoz kapcsolódhat, milyen más szótagokat vonz magához. A "tek" szótaghoz például jól illik a "nős" szótag ezért jöhetett létre a magyar nyelvben a teknős szó. A nyelv mindig folyamatosan változik, fejlődik. Folyamatosan új nyelvi elemek képződnek benne. Mivel pedig egy nyelv elemkészlete, elemeinek összessége így eleve meghatározza, hogy milyen más nyelvi elemek milyen valószínűséggel kapcsolódhatnak hozzá a fejlődés során, azt mondhatjuk, hogy a nyelv elemei között valószínűségi kapcsolat van. Lényegében a nyelv összes eleme valószínűségi kapcsolattal bír az összes többivel szemben, és ez a valószínűség a nyelv fejlődése során is változik, az újonnan jött nyelvi elemekkel párhuzamosan. A nyelv elemei kölcsönösen meghatározzák egymást, hogy milyen valószínűséggel, és milyen számban lehetnek benne a nyelv egészében. Így a nyelv lényegében egy valószínűségi hálózatnak tekinthető, ahol az elemek egymással képzett valószínűségi viszonyait nem matematikai törvények, hanem a nyelv anyagának tulajdonságai határozzák meg, amelyek nem számszerűsíthetőek. Ezért nem lehet a nyelvet tisztán matematikai fogalmakkal leírni.
Ugyanez igaz a művészetre, vagy a tudomány és a technika információtömegére is. Azoknak az elemei is végtelenül sok módon kombinálhatóak egymással, de csak meghatározott szabályok szerint, és hogy az egyes elemek milyen más elemekkel, és milyen valószínűséggel kombinálódnak, azt csakis az elemek belső jellege határozza meg. Az impresszionista festészetben például meghatározott szabályok szerint formálódnak a festményeken az alakok színeinek arányai, hogy milyen színű alakokhoz milyen más színű alakok illenek esztétikusan. Amely szabályokat fel lehet rúgni, de akkor nem lesz esztétikus a kép. A művészet is, a nyelv is, és a tudományos, technikai információtömeg is nem más, mint a megszámlálhatatlanul végtelen korlátlanság, vagyis a tiszta szellem beáramlása az anyagba. Ha a tiszta szellem beáramlik az anyagba, akkor az tagolttá és végtelenül kombinálhatóvá válik, és megjelennek benne a valószínűségi hálózatok. Ha pedig a nyelv az emberi gondolkodás tükörképe, akkor ez az emberi gondolkodásról is elmondható. Mert mi is lényegében az emberi gondolkodás? Nyilvánvalóan valószínűségszámítás.
Az ember minden gondolati tevékenységében az élete során felhalmozott tapasztalatai alapján, a fejében tapasztalatokat összekombinálva, valószínűségi elemzést készít, hogy egy elkövetkezendő cselekedete milyen következményekkel járhat. Ha arra jut, hogy rá nézve jó következménnyel jár, akkor végrehajtja, ha nem akkor pedig nem. Ez ilyen egyszerű. Furcsa, hogy azok a filozófusok akik vastag könyveket írtak tele gondolatokkal, hogy mi is az a gondolkodás nem tudták belátni ezt a pofonegyszerű, egy mondatban elmondható, igazságot. A gondolkodás, vagyis a különféle egymástól elkülönülő elemek sikeres vagy sikertelen összekombinálása nem más, mint a valószínűségi elemzés tudománya.
A mesterséges intelligencia kutatók viszont részben már eljutottak eddig a gondolatig, és egy külön tudományágat is építettek rá, a gépi tanulás tudományát, amely egy másik technológiai trendre a Big Data-ra épül. A technológia területén manapság szinte minden az úgynevezett Big Data-ról szól. Ez az új tudományág a közelmúltban keletkezett, az informatika robbanásszerű fejlődésének köszönhetően, mivel nagyon nagy mennyiségű adat gyűlt össze szinte minden gazdasági és technológiai szektorban. Így a kereskedelemben, az orvostudományban, a távközlésben, a genetikában, a csillagászat területén stb.. Mint tudományág pedig arra jó, hogy ezekben a nagy mennyiségű adathalmazokban összefüggéseket és mintázatokat keressen különféle matematikai és statisztikai eszközökkel. A kereskedelem területét példaként véve egy olyan kereskedelmi adathalmazban, ahol az tartják nyilván, hogy a vevők miket vásároltak, lehet például összefüggéseket keresni az egymást kiegészítő termékek vásárlásának gyakoriságai között.
Így például elemezni lehet, hogy azok a vásárlók, akik gyakran vesznek kenyeret hány százalékban vásárolnak mellé tejet is. Ha pedig gyakran vásárolják ezt a két terméket együtt az hasznos információ a bolt számára, hiszen akkor érdemes a pékárukat, és a tejtermékeket egymás közelébe pakolni a boltban, hogy kényelmes legyen a vásárlás. A Big Data technológiája ma már a mesterséges intelligencia kutatásban is teret nyert, amiből egy külön tudományágat hasított ki magának. A gépi tanulás elméletét, ami azt jelenti, hogy ha egy Big Data alkalmazást, amely folyamatosan és automatikusan elemez egy ilyen nagy adathalmazt statisztikai eszközökkel, akkor az így kielemzett tények képessé tehetik ezt az alkalmazást arra, hogy bizonyos feladatokat jobban oldjon meg akár az embernél is.
Például az orvostudomány területén, ha egy ilyen Big Data alkalmazásba betáplálunk egy rakás képet melanómás daganatokról, továbbá adatként azt is, hogy melyik volt rosszindulatú és melyik volt jóindulatú. Akkor ez az alkalmazás statisztikai eszközökkel elemezni tudja, hogy a fényképeken a daganatokat milyen elváltozások jellemzik nagyobb százalékban, ha azok rosszindulatúak, vagy ha jóindulatúak, és ha legközelebb betáplálják neki egy új melanóma gyanús beteg fényképét, akkor arról meg tudja állapítani, hogy az a daganat rosszindulatú, vagy jóindulatú. Általában jobban is, mint egy bőrgyógyász, mert több daganat fényképe áll a rendelkezésére, mint amennyit életében egy bőrgyógyász láthatott, és így mesterséges intelligencia alapú orvosi diagnózisokat állíthatunk elő.
A gépi tanulásra alapozott mesterséges intelligencia alkalmazásokat ma már nagyon sok területen alkalmazzák, még a tudományos kutatás területén is. Létezik olyan Big Data alapú mesterséges intelligencia alkalmazás, ami a korunkra már óriási mennyiségűre növekedett orvosi publikációkat vizsgálja át és elemzi, amelyeket egy ember száz évig sem tudna elolvasni, hogy azokban új összefüggéseket fedezzen fel, amelyek új tudományos eredmények magvai lehetnek. A gépi tanulás tehát egy valóban létező mesterséges intelligencia alkalmazás, statisztikát, illetve valószínűségszámítást használ, de az emberi gondolkodást mégsem modellezi kellőkép. Ezzel a módszerrel ugyanis általában csak emberi foglalkozások rutinszerű részfeladatai modellezhetőek és végezhetők el, még ha hatékonyabban is, mint ahogy egy ember csinálná.
Az olyan tevékenységeket ugyanis, amelyek nem egy foglalkozás rutinszerű részfeladataiból állnak, hanem tudásszegmensek kreatív összekapcsolásából sokak szerint továbbra is emberek fogják végezni. Ugyanis csak az emberi gondolkodás képes egymástól eltérő jellegű információkat összekapcsolni, és ezzel új helyzetekre reagálni. Ha például egy ember tudomására jut, hogy kint eleredt az eső, és tudja, hogy a lakásában van esernyő, akkor képes ezt a két tudattartalmat összekapcsolni, és rájön, hogy magához kell vennie az esernyőt, ha ki akar menni az utcára. Viszont a melanómás daganatokat elemző Big Data alkalmazás ugyan jól ki tudja szűrni a melanómás daganatokat, mert arról rengeteg információ van a memóriájában, de ha egy ilyen melanómás betegnek valamilyen más betegsége is van, ami súlyosbítja az állapotát, arról már nem tud információt nyújtani az orvosnak, mert arról nem állnak rendelkezésre képek a memóriájában. Mint ahogy a kórházból sem tud kimenekülni, ha tűz üt ki ott, mert erről sem állnak a rendelkezésére elemezhető információk, hogy azt hogyan kell megtenni.
Ezekkel a Big Data alkalmazásokkal egyszerre csak egyfajta információtömeget lehet elemezni, és így csak egy területen lehet őket fejleszteni, de egymástól eltérő információk összekapcsolására nem képesek, ezért nem tudnak új helyzeteket kezelni, nem tudnak úgy működni, mint az emberi gondolkodás. Pedig az emberi gondolkodás egyik legfőbb jellemzője az egymástól elkülönülő elemek kreatív összekapcsolása. Ennek véleményem szerint az az oka, hogy a Big Data technológiája eddig csak az adatok térbeli dimenzióját vette figyelembe, és figyelmen kívül hagyta az adatok időbeli dimenzióját. A különféle képi, vagy szöveges adatok mint ahogy azt fent leírtam összeforrott, de egymástól elkülöníthető elemekből állnak, amelyek időbeli fejlődés folyamatában kapcsolódtak össze, és ezek az elemek egymással valószínűségi viszonyban állnak, valószínűségi hálózatokat alkotnak. Ahhoz hogy egy gépi tanulási eszközökkel felszerelt számítógép egymástól különálló adatokat tudjon összekombinálni, ezeket az adatokat elemeikre kellene bontani, a különféle adatelemeknek megfelelő valószínűségi súlyozást kellene adni, hogy milyen valószínűségi viszonyban állnak egymással.
Milyen számban vannak jelen az egyes adatelemek, és milyen valószínűséggel határozzák meg egymás jelenlétét az adathalmazban egymáshoz illőségük alapján. Lehetne ezt akár úgy is csinálni, hogy az adatelemek időbeli rétegeit is külön-külön kielemezzük, hogy az adathalmaz fejlődése során a mindig újonnan hozzákapcsolt adatelemek hogyan változtatták meg annak valószínűségét hogy az új, rájuk következő adatelemek milyen számban kapcsolódnak az adathalmazhoz. Majd így már valószínűségi elemzést lehetne készíteni arról, hogy egy másik ugyanígy elemeire bontott, és valószínűségekkel súlyozott adathalmaz elemei milyen valószínűséggel kapcsolhatók hozzá az eredeti adathalmazhoz úgy, hogy a hozzákapcsolás releváns eredményt adjon.
A jobb szemléltetés érdekében vegyük egy festészeti stílusirányzat, mondjuk az impresszionizmus összes elkészült festményét, mint adathalmazt. Tápláljuk be ezeket képfájlokként egy gépi tanulási eszközökkel felszerelt számítógép memóriájába. A festményeket bontsuk elemeire a számítógép számára érthető és feldolgozható módon a stílusirányzat művészi jellegének megfelelően, hogy ebben a stílusirányzatban milyen emblematikus alakok, formák, színviszonyok vannak az egyes festményeken, amelyek alapjaiban meghatározzák a stílusirányzat jellegének egészét. Adjunk valószínűségi súlyozást az elemeknek, hogy milyen számban vannak jelen a festményeken egymáshoz viszonyítva. Tegyük ezt meg időbeli rétegenként is, hogy a stílusirányzat fejlődése során a festményekhez újonnan kapcsolódó emblematikus festészeti elemek milyen mértékben változtatták meg annak valószínűségét, hogy a rájuk következő új elemek milyen számban kapcsolódnak majd az alkotásokhoz. Majd ezután már valószínűségi elemzést készíthetünk arról, hogy egy másik festészeti stílusirányzat, mondjuk a kubizmus ugyanígy elemeire bontott és valószínűségekkel súlyozott adathalmazának elemei milyen valószínűséggel illenek esztétikusan az impresszionista festészet adathalmazának elemeihez az alapján, hogy mennyire hasonlítanak azokhoz az elemekhez, amelyek eddig nagyobb valószínűséggel csatlakoztak az impresszionista festészet adathalmazának adatelemeihez annak fejlődése során.
Ha egy ilyen folyamat végén például a gép hozzákapcsol egy adatelemet egy kubista adathalmazból származó festményből egy impresszionista adathalmazban meglévő festményhez és az egy emberi szem számára esztétikus eredményt ad, akkor az új festményt hozzá lehet adni az eredeti adathalmazhoz, újra lehet számolni a valószínűségeket, majd előröl lehet kezdeni az folyamatot ugyanazzal vagy akár más adathalmazzal, adathalmazokkal egy önfejlődő struktúrát hozva létre. Mivel ez a fajta gépi tanulás az adatok időbeli fejlődésére épül, elnevezhetjük evolúciós gépi tanulásnak, és ez már modellezhetné az emberi gondolkodást, bár nyilván csak a gyakorlati alkalmazás mutathatná meg, hogy milyen sikerrel.
2019. október 14., hétfő
A 2001 Űrodüsszeia című film hegeliánus vagy marxista, illetve a közeljövőben valósul meg a gnózis és a kereszténység szintézise?
A 2001 Űrodüsszeia című filmben annak lehetünk tanúi, ahogy egy űrben utazó űrhajós küzdelembe keveredik az űrhajót irányító mesterséges intelligenciával, majd megsemmisíti azt, hogy aztán ennek a győzelemnek a folytatásaként a film végén áthaladjon egy fekete lyukon és az út végén felsőbbrendű Istenemberré váljon. Amiről Nietzsche álmodott. Mintha azt sugallná a film, hogy az ember csak a mesterséges intelligencia legyőzésével nyerheti el az Istent megillető abszolút korlátlanságot. Mi az üzenete ennek a filmnek napjainkban? Egyáltalán milyen filozófushoz köthető ez az üzenet, Hegelhez vagy Marxhoz? Kezdjük az elemzést Marxal.
Az ószövetség, és azon belül a genezis könyve érdekes olvasmány mindenki számára. Különösen az első emberpár bűnbe eséséről szóló rész. A bibliai teremtő Isten a sumér és egyiptomi teremtésmítoszokkal szemben transzcendens marad a világgal szemben, mintegy kívülről teremti a világot egy időbeli periódus során hat nap alatt, amivel a történelmi idő formájával tölti meg a természetet. Az embert a természet urának teremti, amely uralkodik minden más lény felett. Először teremti meg a férfit, majd annak oldalbordájából a nőt. A természet ezután minden jóval ellátja az embert, de a kert közepén álló fáról a tudás fájáról Isten megtiltja, hogy az ember egyen.
A Sátán tanácsára és a nő közvetítésével azonban a férfi mégis eszik a tudás fájáról, így Isten megbünteti az első emberpárt. A paradicsomi gondatlanság ezután elvész, a férfinek kemény munkával kell majd megkeresnie kenyerét ahol a mezők tövist és bojtorjánt teremnek neki, vagyis a természet ezután nehezen kezelhetővé válik számára. A nővel együtt családban kell ezentúl élnie aki felett uralkodnia kell, és akinek gyermeket kell nemzenie, hogy biztosítsa önmaga továbbélését, mert halhatatlansága is elvész ezután. Porból lett és a porba tér vissza majd ezután minden ember miután meghalt.
Sokan a bűnbeesés előtti állapotokat az ősközösségi társadalom állapotával azonosítják, amikor az ember életében még nem voltak jelen azok a problémák, amelyekkel Isten a bibliában megbüntette az embert. Milyen is volt az ősközösségi társadalom. Az ember számára ebben a gazdálkodási formában még nem volt nehezen kezelhető a természet, mert csak annyit vett el a természetből amennyit vissza is tudott bele pótolni. Tehát nem volt környezetszennyezés, ökológiai válság, mint ma. Továbbá a munka nem volt az ember számára örömtelen, mert a halászat, vadászat és gyűjtögetés nem egy munkafolyamatra való szakosodást igényelt, mint ami a modern gazdaságban szükségeltetik, hanem több tudásterület összehangolását, mint például a fegyverkészítés, az időjáráselemzés, a megfelelő tájékozódás stb. Az ember nem arca verejtékével kereste kenyerét.
A család mai formája abban a világban nem létezett. A férfiak nem egy nővel élték le életüket, hanem a törzs több nőtagjának is gyermeket nemzettek életük során majd a nőket magukra hagyták, hogy egyedül neveljék fel a gyermekeiket, vagy csak a vadászat során megszerzett húsból vittek nekik néha valamennyit és lényegében ennyi volt a kapcsolatuk a családjukkal, a gyermeknevelés oroszlánrésze a nőre hárult. A halhatatlanság kérdésére később térek rá.
Sokféle dolgot hallottam már azzal kapcsolatban, hogy Karl Marx a marxista ideológia atyja miért ellenezte a magántulajdont. Így például azt is, hogy el akarta ezzel pusztítani az emberiséget, mert a magántulajdon az ember legtermészetesebb szükséglete, ami nélkül nem is maradhat életben. A valóság az, hogy azért ellenezte, mert szerinte egyoldalúvá teszi az embert. Ez egyébként bárki által belátható igazság aki vezetett például már egy saját tulajdonban lévő vállalkozást, mert az egész embert kíván. Tehát aki egy magántulajdonban lévő vállalkozást vezet, az csak arra tud koncentrálni, és azzal tud foglalkozni ami azzal a vállalkozással kapcsolatos. Másra egyszerűen nem marad ideje. Aki ezt nem hiszi az próbáljon meg menedzselni egy vállalkozást.
Marx ezzel szemben a proletariátus életmódját, vagyis a gyári munkás létet preferálta. Ahol nem vagy a magad ura, mint amikor egy vállalkozást vezetsz, mások mondják meg, hogy mit csinálj, mondhatni fogaskerék vagy egy gépezetben, viszont ha a munkanapodon a kiadott normát, amit elvárnak, időre megtermeled, akkor senki nem fog zargatni, hazamehetsz, és a nap többi részében már a magad ura vagy. Te döntöd el, hogy mit csinálj, hogy hogyan töltöd a szabadidődet, és az így kapott szabadidődben akár mindenre kiterjedően ki is művelheted magad. Olvashatsz könyveket, járhatsz kulturális rendezvényekre, és így tovább. Bár tudom, hogy a munkások többsége nem ezt teszi, de így akár széleskörűen ki is művelheted magad, és azért preferálta ezt az életformát Marx, mert az ő eszménye az univerzálisan, minden oldalról, vagy legalábbis a lehető legtöbb oldalról kiművelt embertípus volt. Nem az egyetlen szakterületre szakosodott ember.
Ezt pedig úgy látta megvalósíthatónak, hogy a történelemben végbemenő osztályharcok nyomán a munkásosztály, a proletariátus majd a történelem végén átveszi az uralmat a tőkésosztálytól, és az ő életformája érvényesül. Mennyire váltak be az ezzel kapcsolatos jóslatai? Nos korunkban több olyan új tudományterület is született, így a mesterséges intelligencia és a nanotechnológia, amelyek történelmi osztályharc nélkül abba az irányba mutatnak a távolabbi jövőben, hogy akkor már nem egy tárgyra szakosodott szakemberekre lesz szüksége a gazdaságnak, hanem inkább univerzálisan művelt emberekre.
A nanotechnológia tudománya arra irányul, hogy az anyagi világ atomi szintjeit manipulálva hozzunk létre újfajta, különleges tulajdonságú anyagokat, anyagi szerkezeteket akár gombnyomásra. Ez a tudomány pedig majd a távoli jövőben a remények szerint odáig fog fejlődni, hogy az emberek majd gombnyomásra létre tudnak hozni szinte a semmiből, vagy egy akármilyen részecskehalmazból bármilyen használati tárgyat, vagy műszaki eszközt.
Így megvalósulhat az, hogy gombnyomásra házak nőnek ki a Földből egy pillanat alatt, vagy akár egy egész űrhajó is kinőhet a földből egy gomb megnyomásával. Ezzel pedig lényegében nem lesz szükség többet ipari üzemekre, hogy megtermeljük a használati eszközeinket, hanem csak egy nanotechnológiát alkalmazó gépi eszközre lesz szükségünk és azzal bármit előállíthatunk magunknak. Tehát megvalósul az önellátás, amiről sok anarchista álmodik, de nem úgy, hogy visszatérünk a földműveléshez, hanem úgy, hogy olyan szintre fejlődik a nanotechnológia.
A másik ilyen tudományterület az a mesterséges intelligencia, amit gondolom többen ismernek, vagy szinte mindenki. Ez arra irányul, hogy a gépi intelligencia képes legyen olyan feladatokat megoldani, amiket eddig csak az emberi gondolkodás tudott. Így a tudományos kutatás, vagy a művészi alkotás, és a tudományos előrejelzések itt is azt mutatják, hogy a távoli jövőben a gépek képesek lesznek majd automatikusan új tudományos eredményeket kikutatni, vagy az emberi alkotómunka mintájára minőségi művészeti alkotásokat létrehozni.
Ha pedig ez a két tudományág arra a szintre jut, amit az előrejelzések mutatnak, akkor az ember akár egy gombnyomással elő tudja majd állítani az eszközöket amire szüksége van, tehát önellátó lesz, és nem kell majd dolgoznia. Továbbá a tudományos kutatáshoz nem kell majd elmélyednie egy-egy tudományterületben, hanem inkább csak felületes ismereteket kell szereznie több tudományterületről, hogy azokat kombinálva új ötleteket dolgozzon ki, hogy milyen új tudományos eredményt vagy új technikai eszközt hozzon létre. A többit pedig már a mesterséges intelligencia alkalmazás megoldja. Kikutatja az ember helyett az új tudományos eredményt, vagy új technikai eszközt amire az ember parancsot adott neki. Így majd bárkiből tudós lehet aki szabadidejében sokat olvas, és művelődik, hogy több tudományterületet felszínesen megismerjen, és azok eredményeit egy új szintézisben kombinálni tudja, hogy új ötletekkel álljon elő.
Szabadideje pedig lesz bőven, mert mindenki önellátó lesz, és nem kell majd dolgoznia. Egy olyan gazdaságban, amit egy ilyen technológiai rendszer működtet, amit a nanotechnológia és a mesterséges intelligencia fejlődése előrejelez már nem külön szakterületekben elmélyedt szakemberekre, hanem univerzálisan sok oldalról kiművelt emberfőkre van szükség, hogy a technológia tovább fejlődjön, ez pedig Marx álmának megvalósulását jelenti, de nem a történelmi osztályharc, hanem a technológiai fejlődés útján. Tehát Marx jóslata nem biztos, hogy bevált annyiban, hogy a történelem az osztályharcok története, viszont beválni látszik annyiban, hogy a történelem az univerzális ember létrejötte felé tart.
Tehát úgy tűnik, hogy korunkban az ember megszabadulni látszik az egyik átoktól amit Isten az ősbűn miatt rótt rá, vagyis kezd megszabadulni a szakosodás átkától ami miatt a munka verejtékes szenvedés számára, és ezt a marxizmus megjósolta. Lássuk még, hogy például a nanotechnológia fejlődése milyen áldásokkal fogja megajándékozni az embert. Például azzal, hogy megszűnik a környezetszennyezés, és a természet kezelhetővé válik. Ha gombnyomásra bármilyen molekulahalmazból bármilyen anyagot létre tudunk hozni, akkor megszűnik annak kényszere, hogy a természetet kibányászva és kizsákmányolva jussunk hozzá a szükségleteinket kielégítő anyagi termékekhez. A felhasznált anyagokat környezetbaráttá tehetjük, így megszűnik a környezetszennyezés, a természet kezelhetővé válik az ember számára, nem fog neki tövist és bojtorjánt teremni. Megszabadulunk a második bibliai átoktól is. A nanotechnológia eszközeivel a halhatatlanságra is szert tehetünk az előrejelzések szerint. Ma már rendszeresen kísérleteznek olyan mikroszkopikus nanorobotokkal amelyeket az emberi sejtekbe juttatva kijavíthatják az öregedés okozta hibákat az emberi sejtekben megfiatalítva az embert. Továbbá a nanotechnológiától várják azt is, hogy az összes betegséget gyógyítani tudják a testbe juttatott nanorobotokkal. Tehát a nanotechnológia által az ember visszanyerheti az ősbűnben elvesztett halhatatlanságot. Az ember ugyan nem élt örökké az ősközösségben, de a bibliai ember talán érezte, hogy az ősbűntől való megszabaduláskor az ember egyúttal halhatatlanná is válik.
Végül a családról kell szót ejtenünk, amely az ősközösség felbomlásával, a magántulajdon és a szakosodás megjelenésével jött létre, és a történelem folyamán mindig erősen kötődött a magántulajdonhoz és ahhoz a jelenséghez, hogy az egyetemes tudás szakterületekre, és ennek megfelelő szakmákra oszlik. Amit az is jelez, hogy a középkorban a céhek nem is engedték be tagjaik közé azokat, akik házasságon kívül, törvénytelenül jöttek a világra. A házasság és a szakosodás kéz a kézben járt együtt a történelem folyamán, ezt Marx is részletesen leírta. Ha a jövőben megszűnik a szakosodás, és az univerzális tudású ember lép a helyére, továbbá ha az ember megszűnik halandónak lenni, akkor valószínűleg meg fog szűnni az a gyakorlat is, hogy a férfi egy nőnek nemz csak gyermeket és vele él haláláig, hanem akkor visszatérünk majd ahhoz az ősközösségi gyakorlathoz, hogy a férfi sok nőnek, vagy ha örök életű lesz akkor végtelenül sok nőnek fog gyermeket nemzeni, és a felnevelésüket a nőre, vagy az államra hagyja, vagy esetleg mindkettőre egyszerre. Ezzel az utolsó ószövetségi átok is lehull a férfiról, nem kell majd családban élnie ahol a nőn uralkodik.
Tehát a technikai fejlődés jelenlegi trendjei szerint az ember a jövőben megszabadul a bibliában Isten által rá kiszabott büntetésektől, és visszatér az ősközösségi társadalom formájához csak az eredetinél magasabb szinten, a tudomány és a technika eredményeivel ötvözve. A jövő társadalma egy új ősközösségi társadalom lesz csak a réginél magasabbrendű ősközösségi társadalom, ahol a tudomány és a technika eredményei szolgáltatják az ember számára azokat az áldásokat amiket az ősközösségi társadalomban még élvezett a bűnbeesés előtt, csak most már a köztes időszakban lezajlott fejlődésnek köszönhetően, sokkal magasabb szinten. Ezt a társadalmat jósolta meg a marxizmus. Ez az úgynevezett kommunizmus: ősközösségi társadalom ötvözve a modern technika eredményeivel. Ez a marxista üdvtan végső célja, és ha Krisztus kereszthalála az ősbűntől szabadított meg minket, akkor tulajdonképpen a kereszténységé is. Amiből az következik, hogy a marxizmus tulajdonképpen nem más, mint szekularizált kereszténység, amit már sokan leírtak. A marxizmus, a genezis könyve, és a modern technika fejleményei így függenek össze egymással.
Folytassuk Hegellel! Hegel Marx materializmusával szemben a nyelvi logika elemeire vezeti vissza az abszolút világszellemet, ami a történelmet áthatja és irányítja, és szerinte az abszolút világszellem korlátlan. Tehát valamiféle összefüggést feltételez a nyelv és a korlátlanság között. Vajon miben rejlik ez az összefüggés? Ennek megértéséhez először is a végtelen fogalmában kell jobban elmélyednünk. A halmazelmélet tudományának mai állása szerint két halmaz elemeinek száma egyenlő, ha elemeiket egyértelműen meg tudjuk feleltetni egymásnak. Ez a halmazelmélet szerint igaz mind a véges, mind pedig a végtelen halmazokra. Csak azt kell bizonyítani, hogy ha két végtelen halmaz elemeit egymáshoz rendeljük az egy-egy egyértelmű leképezés. Így például könnyen bebizonyítható, hogy az a leképezés, amelynek során a természetes számokat kétszeresükhöz (vagy éppen minden természetes számot a feléhez) rendelünk, egy-egy egyértelmű leképezés.
1 → 2
2 → 4
3 → 6
4 → 8
5 → 10
6 → 12
7 → 14
8 → 16
És így tovább. Eszerint tehát éppen annyi páros szám van, mint amennyi természetes szám. Vagyis a természetes számok halmaza egyenlő számosságú egyik részhalmazával. Ugyanezzel a módszerrel könnyen bebizonyítható az is, hogy a természetes számok halmaza egyenlő számosságú a racionális számok halmazával. Kiszámítható, hogy melyik természetes számnak melyik racionális szám felel meg.
2 → 1/1
3 → 1/2
4 → 2/1
5 → 1/3
6 → 3/1
7 → 1/4
8 → 2/3
9 → 3/2
10 → 4/1
És így tovább. Cantor bizonyította be a matematikatudomány mai állása szerint, hogy a valós számok nagyobb számosságúak mint a természetes számok. Ezt a következő gondalatmenettel tette meg: „Vegyük a 0 és 1 közötti valós számokat, tizedesjegyekkel kifejezve (például: 0,47 936 421…) úgy, hogy a tizedesvessző után minden számnak végtelen sok számjegye van. Ha vége van a tizedesjegyeknek, akkor nullákkal folytatjuk. Tegyük fel, hogy a valós számokat sorba lehet állítani, és így kölcsönösen egyértelműen meg lehet feleltetni a természetes számokkal. Ekkor tehát minden valós számot ebben a formában lehetne leírni.
0, A1 A2 A3 A4 …
0, B1 B2 B3 B4 …
0, C1 C2 C3 C4 …
Most próbáljunk meg új számot létrehozni Az első számjegy más lesz, mint A1, a második számjegy más lesz, mint B2, a harmadik számjegy más lesz, mint C3 és így tovább. Így egy új, 0 és 1 közötti valós számhoz jutottunk, de oly módon, hogy az különbözik a teljesnek feltételezett valós számok listájának minden egyes tagjától. Tehát ellentmondáshoz jutottunk. Mindebből az következik, hogy lehetetlen felsorolni a valós számokat. Ebből a gondolatmenetből Cantor bizonyítottnak látta, hogy a valós számok nagyobb számosságúak a természetes számoknál. Cantor a valós számok nagyobb végtelen számosságát megszámlálhatatlanul végtelennek nevezte el. A természetes számok kisebb végtelen számosságát pedig megszámlálhatóan végtelennek. Ha jobban megnézzük az előbbi példát, ott a megszámlálhatatlanul végtelen számosság azért nagyobb, mert az amellett, hogy végtelenül nagy, az elemei végtelenül sok módon össze is kombinálhatóak egymással. Lényegében ugyanez igaz a nyelv szavait alkotó hangokra, vagy írott karakterekre is. A szavakat alkotó betűkből végtelenül sokat alkothatunk, és azokat a különféle szavakban, mondatokban, vagy hosszabb szövegekben végtelenül sok módon összekombinálhatjuk egymással.
A nyelv lehetőségei tehát megszámlálhatatlanul végtelenek, azaz mindent túlhaladnak, a végtelent is, így lényegében korlátlanok. A filozófiában azt az objektumot nevezzük korlátlannak, ami minden lehetőséget túlhalad, a végtelent is. A nyelv és a korlátlanság így függ össze egymással amit Hegel jól megsejtett. Ahogy azt fent leírtuk a 2001 Űrodüsszeia című film lényegében két technológiát állít szembe egymással. A mesterséges intelligenciát, és az űrhajózást, vagy űrkutatást. A mesterséges intelligencia mint ahogy azt fent leírtuk inkább a marxista dialektikus materializmushoz, és ezen keresztül a kereszténységhez köthető, míg az űrkutatás inkább az ember korlátlanság iránti vágyát tükrözi vissza. Kitörni a Föld vonzáskörzetéből, túlhaladni mindent, ez a vágya tükröződik vissza az űrkutatásban az embernek. Azaz az űrkutatás inkább hegeliánus tudomány, hiszen Hegel volt a korlátlanság filozőfusa. A korlátlanság iránti vágy egyben a gnosztikusok tulajdonsága is. Az ókori gnosztikusok vallási szektája volt az a mozgalom, akik ki akartak törni az anyagi világ börtönéből, hogy megtapasztalják a szellemi világ korlátlanságát. Míg a kereszténység csak a társadalmi korlátlanságot ígéri az ember számára a történelem végén azzal, hogy megszabadul a szakosodás nyűgétől, és a munkavégzés korlátlan szabadságot jelent majd a számára, és elnyeri az örök életet is az evilági létben, addig a gnózis konkrét fizikai szabadságot ígér az embernek, ahol a szellemi világban korlátlan helyváltoztatási képesség lesz a jutalma.
Érdekes összefüggésben van ez a bibliának Bábel tornyáról szóló részével, ahol az emberek egy korlátlanul végtelen, égig érő tornyot építenek Isten létszférájának a megostromlására, és erre Isten az emberi nyelv összezavarásával válaszol, ahol a nyelv szintén a fizikai korlátlanság tükörképe. Ez a bibliai motívum szintén azt sugallja, hogy a fizikai korlátlanság Isten privilégiuma, az ember számára csak a társadalmi korlátlanság lehetősége van fenntartva majd az üdvtörténet végén. Tehát a 2001 Űrodüsszeia című film alapvetően inkább hegeliánus és gnosztikus, mint mesterséges intelligencia ellenes és űrkutatásbarát film. Az utolsó kérdés, hogy hogyan kapcsolódik mindez a mai európai közélethez? Az űrkutatással erősen összefonódnak az úgynevezett zöld technológiák. A legtöbb környezetvédelmi technológia az űrkutatásból fejlődött ki, mint például a napelemek technológiája is. Az egyik legismertebb űrkutatási cég vezetőjének Elon Musknak van egy zöld autókat gyártó vállalkozása is, és a 2001 Űrodüsszeia című film szelleméhez hűen erős kritikával illeti a mesterséges intelligencia kutatásokat.
Az Európai Únióban pedig alapvetően két politikai mozgalom kezd erősödni, egyrészt a keresztény polgári jobboldal, másrészt pedig a zöld baloldal. Vagyis a kereszténység és a gnózis, a mesterséges intelligencia kutatás és az űrkutatás pártjai. Ez igaz Magyarországra is ahol a 2019-es önkormányzati választásokon a keresztény jobboldal egyrészt megszerezte a szavazatok abszolút többségét, növelve a megkapott szavazatok számát az előző választásokhoz képest, a budapesti főpolgármesteri széket viszont egy baloldali zöld politikusnak sikerült elhódítania. Vajon milyen jövő kerekedik ki majd a 2020-as években a polgári erők és a zöldek, vagyis a kereszténység és a gnózis eme küzdelméből? Talán a kereszténység és a gnózis valamiféle szintézise politika terén? A zöldek és a keresztények valamiféle kiegyezéséből megalakuló új politikai mozgalom? Vagy mondjuk mesterséges intelligenciával megtámogatott űrkutatás, vagy zöld technológia kutatás?
Az ószövetség, és azon belül a genezis könyve érdekes olvasmány mindenki számára. Különösen az első emberpár bűnbe eséséről szóló rész. A bibliai teremtő Isten a sumér és egyiptomi teremtésmítoszokkal szemben transzcendens marad a világgal szemben, mintegy kívülről teremti a világot egy időbeli periódus során hat nap alatt, amivel a történelmi idő formájával tölti meg a természetet. Az embert a természet urának teremti, amely uralkodik minden más lény felett. Először teremti meg a férfit, majd annak oldalbordájából a nőt. A természet ezután minden jóval ellátja az embert, de a kert közepén álló fáról a tudás fájáról Isten megtiltja, hogy az ember egyen.
A Sátán tanácsára és a nő közvetítésével azonban a férfi mégis eszik a tudás fájáról, így Isten megbünteti az első emberpárt. A paradicsomi gondatlanság ezután elvész, a férfinek kemény munkával kell majd megkeresnie kenyerét ahol a mezők tövist és bojtorjánt teremnek neki, vagyis a természet ezután nehezen kezelhetővé válik számára. A nővel együtt családban kell ezentúl élnie aki felett uralkodnia kell, és akinek gyermeket kell nemzenie, hogy biztosítsa önmaga továbbélését, mert halhatatlansága is elvész ezután. Porból lett és a porba tér vissza majd ezután minden ember miután meghalt.
Sokan a bűnbeesés előtti állapotokat az ősközösségi társadalom állapotával azonosítják, amikor az ember életében még nem voltak jelen azok a problémák, amelyekkel Isten a bibliában megbüntette az embert. Milyen is volt az ősközösségi társadalom. Az ember számára ebben a gazdálkodási formában még nem volt nehezen kezelhető a természet, mert csak annyit vett el a természetből amennyit vissza is tudott bele pótolni. Tehát nem volt környezetszennyezés, ökológiai válság, mint ma. Továbbá a munka nem volt az ember számára örömtelen, mert a halászat, vadászat és gyűjtögetés nem egy munkafolyamatra való szakosodást igényelt, mint ami a modern gazdaságban szükségeltetik, hanem több tudásterület összehangolását, mint például a fegyverkészítés, az időjáráselemzés, a megfelelő tájékozódás stb. Az ember nem arca verejtékével kereste kenyerét.
A család mai formája abban a világban nem létezett. A férfiak nem egy nővel élték le életüket, hanem a törzs több nőtagjának is gyermeket nemzettek életük során majd a nőket magukra hagyták, hogy egyedül neveljék fel a gyermekeiket, vagy csak a vadászat során megszerzett húsból vittek nekik néha valamennyit és lényegében ennyi volt a kapcsolatuk a családjukkal, a gyermeknevelés oroszlánrésze a nőre hárult. A halhatatlanság kérdésére később térek rá.
Sokféle dolgot hallottam már azzal kapcsolatban, hogy Karl Marx a marxista ideológia atyja miért ellenezte a magántulajdont. Így például azt is, hogy el akarta ezzel pusztítani az emberiséget, mert a magántulajdon az ember legtermészetesebb szükséglete, ami nélkül nem is maradhat életben. A valóság az, hogy azért ellenezte, mert szerinte egyoldalúvá teszi az embert. Ez egyébként bárki által belátható igazság aki vezetett például már egy saját tulajdonban lévő vállalkozást, mert az egész embert kíván. Tehát aki egy magántulajdonban lévő vállalkozást vezet, az csak arra tud koncentrálni, és azzal tud foglalkozni ami azzal a vállalkozással kapcsolatos. Másra egyszerűen nem marad ideje. Aki ezt nem hiszi az próbáljon meg menedzselni egy vállalkozást.
Marx ezzel szemben a proletariátus életmódját, vagyis a gyári munkás létet preferálta. Ahol nem vagy a magad ura, mint amikor egy vállalkozást vezetsz, mások mondják meg, hogy mit csinálj, mondhatni fogaskerék vagy egy gépezetben, viszont ha a munkanapodon a kiadott normát, amit elvárnak, időre megtermeled, akkor senki nem fog zargatni, hazamehetsz, és a nap többi részében már a magad ura vagy. Te döntöd el, hogy mit csinálj, hogy hogyan töltöd a szabadidődet, és az így kapott szabadidődben akár mindenre kiterjedően ki is művelheted magad. Olvashatsz könyveket, járhatsz kulturális rendezvényekre, és így tovább. Bár tudom, hogy a munkások többsége nem ezt teszi, de így akár széleskörűen ki is művelheted magad, és azért preferálta ezt az életformát Marx, mert az ő eszménye az univerzálisan, minden oldalról, vagy legalábbis a lehető legtöbb oldalról kiművelt embertípus volt. Nem az egyetlen szakterületre szakosodott ember.
Ezt pedig úgy látta megvalósíthatónak, hogy a történelemben végbemenő osztályharcok nyomán a munkásosztály, a proletariátus majd a történelem végén átveszi az uralmat a tőkésosztálytól, és az ő életformája érvényesül. Mennyire váltak be az ezzel kapcsolatos jóslatai? Nos korunkban több olyan új tudományterület is született, így a mesterséges intelligencia és a nanotechnológia, amelyek történelmi osztályharc nélkül abba az irányba mutatnak a távolabbi jövőben, hogy akkor már nem egy tárgyra szakosodott szakemberekre lesz szüksége a gazdaságnak, hanem inkább univerzálisan művelt emberekre.
A nanotechnológia tudománya arra irányul, hogy az anyagi világ atomi szintjeit manipulálva hozzunk létre újfajta, különleges tulajdonságú anyagokat, anyagi szerkezeteket akár gombnyomásra. Ez a tudomány pedig majd a távoli jövőben a remények szerint odáig fog fejlődni, hogy az emberek majd gombnyomásra létre tudnak hozni szinte a semmiből, vagy egy akármilyen részecskehalmazból bármilyen használati tárgyat, vagy műszaki eszközt.
Így megvalósulhat az, hogy gombnyomásra házak nőnek ki a Földből egy pillanat alatt, vagy akár egy egész űrhajó is kinőhet a földből egy gomb megnyomásával. Ezzel pedig lényegében nem lesz szükség többet ipari üzemekre, hogy megtermeljük a használati eszközeinket, hanem csak egy nanotechnológiát alkalmazó gépi eszközre lesz szükségünk és azzal bármit előállíthatunk magunknak. Tehát megvalósul az önellátás, amiről sok anarchista álmodik, de nem úgy, hogy visszatérünk a földműveléshez, hanem úgy, hogy olyan szintre fejlődik a nanotechnológia.
A másik ilyen tudományterület az a mesterséges intelligencia, amit gondolom többen ismernek, vagy szinte mindenki. Ez arra irányul, hogy a gépi intelligencia képes legyen olyan feladatokat megoldani, amiket eddig csak az emberi gondolkodás tudott. Így a tudományos kutatás, vagy a művészi alkotás, és a tudományos előrejelzések itt is azt mutatják, hogy a távoli jövőben a gépek képesek lesznek majd automatikusan új tudományos eredményeket kikutatni, vagy az emberi alkotómunka mintájára minőségi művészeti alkotásokat létrehozni.
Ha pedig ez a két tudományág arra a szintre jut, amit az előrejelzések mutatnak, akkor az ember akár egy gombnyomással elő tudja majd állítani az eszközöket amire szüksége van, tehát önellátó lesz, és nem kell majd dolgoznia. Továbbá a tudományos kutatáshoz nem kell majd elmélyednie egy-egy tudományterületben, hanem inkább csak felületes ismereteket kell szereznie több tudományterületről, hogy azokat kombinálva új ötleteket dolgozzon ki, hogy milyen új tudományos eredményt vagy új technikai eszközt hozzon létre. A többit pedig már a mesterséges intelligencia alkalmazás megoldja. Kikutatja az ember helyett az új tudományos eredményt, vagy új technikai eszközt amire az ember parancsot adott neki. Így majd bárkiből tudós lehet aki szabadidejében sokat olvas, és művelődik, hogy több tudományterületet felszínesen megismerjen, és azok eredményeit egy új szintézisben kombinálni tudja, hogy új ötletekkel álljon elő.
Szabadideje pedig lesz bőven, mert mindenki önellátó lesz, és nem kell majd dolgoznia. Egy olyan gazdaságban, amit egy ilyen technológiai rendszer működtet, amit a nanotechnológia és a mesterséges intelligencia fejlődése előrejelez már nem külön szakterületekben elmélyedt szakemberekre, hanem univerzálisan sok oldalról kiművelt emberfőkre van szükség, hogy a technológia tovább fejlődjön, ez pedig Marx álmának megvalósulását jelenti, de nem a történelmi osztályharc, hanem a technológiai fejlődés útján. Tehát Marx jóslata nem biztos, hogy bevált annyiban, hogy a történelem az osztályharcok története, viszont beválni látszik annyiban, hogy a történelem az univerzális ember létrejötte felé tart.
Tehát úgy tűnik, hogy korunkban az ember megszabadulni látszik az egyik átoktól amit Isten az ősbűn miatt rótt rá, vagyis kezd megszabadulni a szakosodás átkától ami miatt a munka verejtékes szenvedés számára, és ezt a marxizmus megjósolta. Lássuk még, hogy például a nanotechnológia fejlődése milyen áldásokkal fogja megajándékozni az embert. Például azzal, hogy megszűnik a környezetszennyezés, és a természet kezelhetővé válik. Ha gombnyomásra bármilyen molekulahalmazból bármilyen anyagot létre tudunk hozni, akkor megszűnik annak kényszere, hogy a természetet kibányászva és kizsákmányolva jussunk hozzá a szükségleteinket kielégítő anyagi termékekhez. A felhasznált anyagokat környezetbaráttá tehetjük, így megszűnik a környezetszennyezés, a természet kezelhetővé válik az ember számára, nem fog neki tövist és bojtorjánt teremni. Megszabadulunk a második bibliai átoktól is. A nanotechnológia eszközeivel a halhatatlanságra is szert tehetünk az előrejelzések szerint. Ma már rendszeresen kísérleteznek olyan mikroszkopikus nanorobotokkal amelyeket az emberi sejtekbe juttatva kijavíthatják az öregedés okozta hibákat az emberi sejtekben megfiatalítva az embert. Továbbá a nanotechnológiától várják azt is, hogy az összes betegséget gyógyítani tudják a testbe juttatott nanorobotokkal. Tehát a nanotechnológia által az ember visszanyerheti az ősbűnben elvesztett halhatatlanságot. Az ember ugyan nem élt örökké az ősközösségben, de a bibliai ember talán érezte, hogy az ősbűntől való megszabaduláskor az ember egyúttal halhatatlanná is válik.
Végül a családról kell szót ejtenünk, amely az ősközösség felbomlásával, a magántulajdon és a szakosodás megjelenésével jött létre, és a történelem folyamán mindig erősen kötődött a magántulajdonhoz és ahhoz a jelenséghez, hogy az egyetemes tudás szakterületekre, és ennek megfelelő szakmákra oszlik. Amit az is jelez, hogy a középkorban a céhek nem is engedték be tagjaik közé azokat, akik házasságon kívül, törvénytelenül jöttek a világra. A házasság és a szakosodás kéz a kézben járt együtt a történelem folyamán, ezt Marx is részletesen leírta. Ha a jövőben megszűnik a szakosodás, és az univerzális tudású ember lép a helyére, továbbá ha az ember megszűnik halandónak lenni, akkor valószínűleg meg fog szűnni az a gyakorlat is, hogy a férfi egy nőnek nemz csak gyermeket és vele él haláláig, hanem akkor visszatérünk majd ahhoz az ősközösségi gyakorlathoz, hogy a férfi sok nőnek, vagy ha örök életű lesz akkor végtelenül sok nőnek fog gyermeket nemzeni, és a felnevelésüket a nőre, vagy az államra hagyja, vagy esetleg mindkettőre egyszerre. Ezzel az utolsó ószövetségi átok is lehull a férfiról, nem kell majd családban élnie ahol a nőn uralkodik.
Tehát a technikai fejlődés jelenlegi trendjei szerint az ember a jövőben megszabadul a bibliában Isten által rá kiszabott büntetésektől, és visszatér az ősközösségi társadalom formájához csak az eredetinél magasabb szinten, a tudomány és a technika eredményeivel ötvözve. A jövő társadalma egy új ősközösségi társadalom lesz csak a réginél magasabbrendű ősközösségi társadalom, ahol a tudomány és a technika eredményei szolgáltatják az ember számára azokat az áldásokat amiket az ősközösségi társadalomban még élvezett a bűnbeesés előtt, csak most már a köztes időszakban lezajlott fejlődésnek köszönhetően, sokkal magasabb szinten. Ezt a társadalmat jósolta meg a marxizmus. Ez az úgynevezett kommunizmus: ősközösségi társadalom ötvözve a modern technika eredményeivel. Ez a marxista üdvtan végső célja, és ha Krisztus kereszthalála az ősbűntől szabadított meg minket, akkor tulajdonképpen a kereszténységé is. Amiből az következik, hogy a marxizmus tulajdonképpen nem más, mint szekularizált kereszténység, amit már sokan leírtak. A marxizmus, a genezis könyve, és a modern technika fejleményei így függenek össze egymással.
Folytassuk Hegellel! Hegel Marx materializmusával szemben a nyelvi logika elemeire vezeti vissza az abszolút világszellemet, ami a történelmet áthatja és irányítja, és szerinte az abszolút világszellem korlátlan. Tehát valamiféle összefüggést feltételez a nyelv és a korlátlanság között. Vajon miben rejlik ez az összefüggés? Ennek megértéséhez először is a végtelen fogalmában kell jobban elmélyednünk. A halmazelmélet tudományának mai állása szerint két halmaz elemeinek száma egyenlő, ha elemeiket egyértelműen meg tudjuk feleltetni egymásnak. Ez a halmazelmélet szerint igaz mind a véges, mind pedig a végtelen halmazokra. Csak azt kell bizonyítani, hogy ha két végtelen halmaz elemeit egymáshoz rendeljük az egy-egy egyértelmű leképezés. Így például könnyen bebizonyítható, hogy az a leképezés, amelynek során a természetes számokat kétszeresükhöz (vagy éppen minden természetes számot a feléhez) rendelünk, egy-egy egyértelmű leképezés.
1 → 2
2 → 4
3 → 6
4 → 8
5 → 10
6 → 12
7 → 14
8 → 16
És így tovább. Eszerint tehát éppen annyi páros szám van, mint amennyi természetes szám. Vagyis a természetes számok halmaza egyenlő számosságú egyik részhalmazával. Ugyanezzel a módszerrel könnyen bebizonyítható az is, hogy a természetes számok halmaza egyenlő számosságú a racionális számok halmazával. Kiszámítható, hogy melyik természetes számnak melyik racionális szám felel meg.
2 → 1/1
3 → 1/2
4 → 2/1
5 → 1/3
6 → 3/1
7 → 1/4
8 → 2/3
9 → 3/2
10 → 4/1
És így tovább. Cantor bizonyította be a matematikatudomány mai állása szerint, hogy a valós számok nagyobb számosságúak mint a természetes számok. Ezt a következő gondalatmenettel tette meg: „Vegyük a 0 és 1 közötti valós számokat, tizedesjegyekkel kifejezve (például: 0,47 936 421…) úgy, hogy a tizedesvessző után minden számnak végtelen sok számjegye van. Ha vége van a tizedesjegyeknek, akkor nullákkal folytatjuk. Tegyük fel, hogy a valós számokat sorba lehet állítani, és így kölcsönösen egyértelműen meg lehet feleltetni a természetes számokkal. Ekkor tehát minden valós számot ebben a formában lehetne leírni.
0, A1 A2 A3 A4 …
0, B1 B2 B3 B4 …
0, C1 C2 C3 C4 …
Most próbáljunk meg új számot létrehozni Az első számjegy más lesz, mint A1, a második számjegy más lesz, mint B2, a harmadik számjegy más lesz, mint C3 és így tovább. Így egy új, 0 és 1 közötti valós számhoz jutottunk, de oly módon, hogy az különbözik a teljesnek feltételezett valós számok listájának minden egyes tagjától. Tehát ellentmondáshoz jutottunk. Mindebből az következik, hogy lehetetlen felsorolni a valós számokat. Ebből a gondolatmenetből Cantor bizonyítottnak látta, hogy a valós számok nagyobb számosságúak a természetes számoknál. Cantor a valós számok nagyobb végtelen számosságát megszámlálhatatlanul végtelennek nevezte el. A természetes számok kisebb végtelen számosságát pedig megszámlálhatóan végtelennek. Ha jobban megnézzük az előbbi példát, ott a megszámlálhatatlanul végtelen számosság azért nagyobb, mert az amellett, hogy végtelenül nagy, az elemei végtelenül sok módon össze is kombinálhatóak egymással. Lényegében ugyanez igaz a nyelv szavait alkotó hangokra, vagy írott karakterekre is. A szavakat alkotó betűkből végtelenül sokat alkothatunk, és azokat a különféle szavakban, mondatokban, vagy hosszabb szövegekben végtelenül sok módon összekombinálhatjuk egymással.
A nyelv lehetőségei tehát megszámlálhatatlanul végtelenek, azaz mindent túlhaladnak, a végtelent is, így lényegében korlátlanok. A filozófiában azt az objektumot nevezzük korlátlannak, ami minden lehetőséget túlhalad, a végtelent is. A nyelv és a korlátlanság így függ össze egymással amit Hegel jól megsejtett. Ahogy azt fent leírtuk a 2001 Űrodüsszeia című film lényegében két technológiát állít szembe egymással. A mesterséges intelligenciát, és az űrhajózást, vagy űrkutatást. A mesterséges intelligencia mint ahogy azt fent leírtuk inkább a marxista dialektikus materializmushoz, és ezen keresztül a kereszténységhez köthető, míg az űrkutatás inkább az ember korlátlanság iránti vágyát tükrözi vissza. Kitörni a Föld vonzáskörzetéből, túlhaladni mindent, ez a vágya tükröződik vissza az űrkutatásban az embernek. Azaz az űrkutatás inkább hegeliánus tudomány, hiszen Hegel volt a korlátlanság filozőfusa. A korlátlanság iránti vágy egyben a gnosztikusok tulajdonsága is. Az ókori gnosztikusok vallási szektája volt az a mozgalom, akik ki akartak törni az anyagi világ börtönéből, hogy megtapasztalják a szellemi világ korlátlanságát. Míg a kereszténység csak a társadalmi korlátlanságot ígéri az ember számára a történelem végén azzal, hogy megszabadul a szakosodás nyűgétől, és a munkavégzés korlátlan szabadságot jelent majd a számára, és elnyeri az örök életet is az evilági létben, addig a gnózis konkrét fizikai szabadságot ígér az embernek, ahol a szellemi világban korlátlan helyváltoztatási képesség lesz a jutalma.
Érdekes összefüggésben van ez a bibliának Bábel tornyáról szóló részével, ahol az emberek egy korlátlanul végtelen, égig érő tornyot építenek Isten létszférájának a megostromlására, és erre Isten az emberi nyelv összezavarásával válaszol, ahol a nyelv szintén a fizikai korlátlanság tükörképe. Ez a bibliai motívum szintén azt sugallja, hogy a fizikai korlátlanság Isten privilégiuma, az ember számára csak a társadalmi korlátlanság lehetősége van fenntartva majd az üdvtörténet végén. Tehát a 2001 Űrodüsszeia című film alapvetően inkább hegeliánus és gnosztikus, mint mesterséges intelligencia ellenes és űrkutatásbarát film. Az utolsó kérdés, hogy hogyan kapcsolódik mindez a mai európai közélethez? Az űrkutatással erősen összefonódnak az úgynevezett zöld technológiák. A legtöbb környezetvédelmi technológia az űrkutatásból fejlődött ki, mint például a napelemek technológiája is. Az egyik legismertebb űrkutatási cég vezetőjének Elon Musknak van egy zöld autókat gyártó vállalkozása is, és a 2001 Űrodüsszeia című film szelleméhez hűen erős kritikával illeti a mesterséges intelligencia kutatásokat.
Az Európai Únióban pedig alapvetően két politikai mozgalom kezd erősödni, egyrészt a keresztény polgári jobboldal, másrészt pedig a zöld baloldal. Vagyis a kereszténység és a gnózis, a mesterséges intelligencia kutatás és az űrkutatás pártjai. Ez igaz Magyarországra is ahol a 2019-es önkormányzati választásokon a keresztény jobboldal egyrészt megszerezte a szavazatok abszolút többségét, növelve a megkapott szavazatok számát az előző választásokhoz képest, a budapesti főpolgármesteri széket viszont egy baloldali zöld politikusnak sikerült elhódítania. Vajon milyen jövő kerekedik ki majd a 2020-as években a polgári erők és a zöldek, vagyis a kereszténység és a gnózis eme küzdelméből? Talán a kereszténység és a gnózis valamiféle szintézise politika terén? A zöldek és a keresztények valamiféle kiegyezéséből megalakuló új politikai mozgalom? Vagy mondjuk mesterséges intelligenciával megtámogatott űrkutatás, vagy zöld technológia kutatás?
2019. október 5., szombat
Elkezdtem kávézni (énblog rovat)
Rászoktam a kávéivásra. A kávé polgári ital, a felvilágosodás itala. Élénkíti a tudatot és élesen tartja az elmét. A racionalizmus idejében terjedt el Európában, amikor a felvilágosodás tudományos eszméinek és gondolatainak kidolgozásához éles elmére volt szükségük a polgároknak. Mióta iszom azt veszem észre, hogy nem igénylem annyira, hogy szétszórjam magam, sok mindent csináljak egyszerre. Jobban tudok egy dologra koncentrálni és egy dolog mellett elkötelezni magam. Konkrétan a nyelvtanulás mellett. A pedagógia tudománya szerint a polgári életben elért sikerekhez éppen erre van szükség. Lehet hogy éppen a kávé fog felemelni a proletár létből a Fideszes polgárok soraiba.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)