Soros György tényleg maga a fenevad lenne a bibliából?

A világ nyelvei ma mind kivétel nélkül szimbólumalapú nyelvnek tekinthetőek, ahol egy-egy tárgyat, fogalmat vagy egyéb más konkrét vagy elvont formában létező dolgot egy-egy nyelvi szimbólum jelöl. Nyelvi karakterekből összerakott szó, vagy a képírás időszakában még grafikai elemekből összerakott képi jel. Miért mondom ezt? Talán létezhet másfajta nyelv is? Kérdezhetné az olvasó. Az Arrival, vagyis Érkezés című nemrég megjelent sci-fi filmben arról van szó, hogy a hozzánk látogató földönkívüliek úgynevezett jelentésalapú nyelvvel kommunikálnak egymással, amely képes tárgyak, fogalmak, jelentések és jelentésárnyalatok végtelen sorát, mint például a kalapács lehetséges formáinak végtelen sorát egyetlen szimbólummal kifejezni. Tehát nem egy szimbólum jelöl egy dolgot, hanem egy szimbólum akár végtelenül sok dolgot is jelölhet a jelentésalapú nyelvek esetében. A filmben ezt a földönkívüliek által alkalmazott nyelvi szimbólumokon belüli matematikai összefüggések teszik lehetővé.
A kérdés az, hogy létezhet e olyan mesterséges, vagy természetes forma, illetve szimbólum, amiben megvannak azok a matematikai összefüggések, amelyek lehetővé teszik, hogy bennük jelentések és jelentésárnyalatok végtelen sorát eltároljuk? Ennek megválaszolásához először is a káoszelmélet tudományát kell közelebbről szemügyre vennünk. A káoszelmélet olyan bonyolult, többkomponensű nemlineáris dinamikai rendszerekkel foglalkozik, amelyeknek viselkedése az őket leíró determinisztikus törvények ellenére sem jelezhető előre hosszú távon. Az ilyen rendszerek nagyon érzékenyek a kezdőfeltételekre. Tehát ha a rendszer viselkedését meghatározó kezdőfeltételekben akár a legkisebb eltérés, vagy valamilyen új külső behatás lép életbe az a rendszer hosszú távú viselkedését nagymértékben eltérítheti annak előre determinált menetétől. Az időjárás például egy többkomponensű rendszer, nagyon sok tényező, kezdőfeltétel határozza meg, hogy valahol éppen vihar van e, vagy süt a nap.
Ha ezekben az időjárást meghatározó kezdőfeltételekben valahol egy kismértékű külső behatás avatkozik bele, például, ha valahol a Föld felszínén meglebbenti a szárnyát egy pillangó, akkor ez nagy kihatással van az időjárás további menetére. Így a pillangó szárnycsapása vihart eredményezhet valahol a Föld másik részén, ahol egyébként sütne a nap. Ezt nevezik pillangóhatásnak, ami tömören azt jelenti, hogy a kezdőfeltételekben való kismértékű eltérés nagy hatással van a rendszer további működésére. Az időjáráshoz hasonló komplex rendszerek még a gazdaság, vagy a lemeztektonika stb. is, amelyek szintén érzékenyek a kezdőfeltételekre. A káoszelméletnek a geometriára is nagy hatása volt. Hatására jött létre a fraktálgeometria, ahol a fraktálok a sima felületekkel szemben végtelenül gyűrött és érdes felületeket jelölnek, amelyekben alapvető jellemző az önhasonlóság. Mit például a földi kontinensek partvidékei esetében, ahol a partvidék vonala korántsem sima, hanem végtelenül szabdalt és göcsörtös. Ha megnézzük a partvidék egy tízméteres részét, akkor bemélyedésekkel, kiszögellésekkel tarkított sziklákat láthat mindenki. Ha pedig megvizsgáljuk kis nagyítású mikroszkóppal a sziklák felszínét, akkor láthatjuk, hogy az sem sima, hanem szintén göcsörtös, sűrűn kiálló részek vannak a felületén. Ha nagyobb nagyítású mikroszkóppal vizsgáljuk meg, akkor ezeknek a kiálló részeknek a felületén is találhatunk újabb kiálló részeket, és így tovább a végtelenségig.
Ezt a végtelenül szabdalt és göcsörtös felületet nevezzük fraktálmintázatnak, amely önhasonló is egyben, hiszen a kisebb méretekben látható göcsörtösség nagyjából ugyanolyan mintázatokat követ, mint a nagyobb méretekben látható göcsörtösség. A szikla felületén mikroszkóppal megvizsgált szabálytalan felület nagyjából ugyanolyan, mint a tíz méter hosszban látható sziklás partvidék. Ez az önhasonlóság az, ami rokonítja a fraktálokat a káoszelmélet rendszereinek nonlinearitásával, vagyis a kezdeti feltételekre való érzékenységével, hiszen a pillangóhatás értelmében a kaotikus rendszerek egyszerre determinisztikusak és véletlen jellegűek. Viselkedésük előre jelezhető bizonyos mértékben, de nem teljesen. Csak azt tudhatjuk róluk előre, hogy hosszú távon a rendszer egyes időszakokban mért viselkedése hasonlítani fog a többi időszakokban mért viselkedésére, de nem lesz teljesen olyan, mint ahogy a fraktál mintázatok is csak hasonlítanak önmagukra az egyes mérettartományokban, de nem teljesen ugyanolyanok. Erre mondják, hogy a kaotikus rendszerek viselkedése csak statisztikai jelleggel jelezhető előre, de nem teljes pontossággal.

A következő kérdés, hogy létezhet e olyan kaotikus rendszer, ahol a pillangóhatások nem egymástól függetlenül nyilvánulnak meg az egyes esetekben, mint az időjárás esetében, hanem összefüggő rendszert alkotnak. A válasz igen. Ez pedig a tőzsde. Soros György a híres tőzsdén meggazdagodott milliárdos pénzügyi nézeteinek az alapja a visszahatás elmélete. Soros szerint a tőzsdén a befektetők gondolatai és várakozásai a részvények jövőbeni állapotát illetően általában tévesek. Ugyanis a tőzsdén az emberek várakozásai, és az ebből kialakuló cselekedetek hatással vannak a részvények árára, de a részvények így kialakuló ára aztán visszahat a befektetők gondolataira és cselekedeteire. Méghozzá úgy, hogy ha megfelelt a befektetők várakozásainak, akkor megerősíti őket, ha pedig nem akkor módosítja őket, hogy az így megerősödött vagy módosult vélemény ismét hatással legyen az árakra és így tovább a végtelenségig. Tehát a szerző szerint a tőzsdei áringadozások sohasem állapodhatnak, és nem is állapodnak meg, semmilyen egyensúlyi szinten, mert az árak és a befektetők nézetei között örökösen ismétlődő oda-visszahatás van akárcsak egy pingpong játékban. Az mindenképpen alátámasztja a szerző nézeteit, hogy a tőzsdén sohasem áll meg az áringadozás.
Soros rendszerében tehát a tőzsdei spekulánsok várakozásai, illetve a tőzsdei árak pillangóhatásként hatnak egymásra oda vissza. A spekulánsok várakozásainak kismértékű módosulása nagy hatással van a tőzsdei árakra, illetve a tőzsdei árak kismértékű változásai nagy hatással vannak a spekulánsok várakozásaira, és így a tőzsdei spekulációban és a tőzsdei árak alakulásában a pillangóhatások nem egymástól függetlenül megnyilvánuló tényezők, hanem összefüggő rendszert alkotnak. Ha pedig jobban belegondolunk abba, hogy milyennek is kell lennie annak a szimbólumnak, amelyben a matematikai összefüggések akár végtelenszámú jelentést, vagy jelentésárnyalatot is le tudnak tárolni, akkor azt kell mondanunk, hogy olyannak, amely bármilyen struktúrájú információt le tud tapogatni és önmagában eltárolni. Hiszen az információ, mint például egy bármilyen hosszúságú könyv, vagy folyóirat szövege lényegében bármilyen struktúrájú lehet végtelen sokfajta módon meg lehet írni egy könyvet, vagy egy folyóirat cikket.
Erre a normál fraktál nyilvánvalóan nem alkalmas, hiszen az csak olyan típusú információt tud eltárolni, aminek a szerkezete önhasonló. Olyan fraktálra van szükség, amely bármilyen struktúrájú információt le tud kódolni és le tud tárolni. Ez pedig nyilvánvalóan csak egy olyan fraktál lehet, ami nem az egymástól független nonlinearitást, tehát a kezdeti feltételekre való érzékenységet és az ebből eredő determinizmus és véletlenség kettősséget, hanem a nonlinearitások, vagyis véletlenség és determinizmus kettősségek összefüggő rendszerét jeleníti meg. Tehát ami a Soros által felvázolt tőzsdei mozgásokat jelenítik meg, ahol a pillangóhatások pingpong játékot játszanak egymással, mert csak egy ilyen rendszer tud letapogatni bármilyen struktúrájú információkat. Ahol a rendszer az információ letapogatásakor mindig másképp változó struktúrákkal szembesül, amelyek módosítják az ő viselkedését, hogy tudjon alkalmazkodni a struktúra újabb részeinek megváltozott állapotához visszahatva a struktúrára, hogy aztán a struktúra más részeinek újabb változása ismét visszahasson a rendszerre, hogy aztán az újra alkalmazkodni tudjon hozzá és így tovább a végtelenségig. Csak egy ilyen speciális fraktál lehet az, amely képes olyan szimbólumokat alkotni, amelyek bármilyen struktúrájú információkat le tudnak tapogatni.
Ennek a speciális fraktálnak kell rendelkeznie még egy tulajdonsággal is, nemcsak bármilyen struktúrájú, hanem bármilyen mennyiségű információt is gond nélkül le kell tudni tárolniuk. Az utolsó kérdés, hogy létezik e ilyen fraktál, amely ezeknek a feltételeknek megfelel? A válasz igen. Ez nem más, mint a Spidron fraktál. A Spidron egy geometriai alakzat, amit egy Erdély Dániel nevű magyar iparművész talált ki. Azóta nagy hírre tett szert a magyar és a nemzetközi tudományos médiában. Azonban nehéz megmondani, hogy mitől is olyan érdekes ez az alakzat, úgyhogy a legegyszerűbb, ha rögtön mutatok róla egy képet.

A fenti ábrán egy háromszögekből összerakott Spidron alakzat látható, ahol ezek a háromszögek a csúcsok felé haladva egyre kisebbek lesznek. Ezek a csúcsok láthatóan egy végtelenül kicsi pont felé konvergálnak, ahogy a háromszögek bennük egyre kisebbek és kisebbek lesznek, így valószínűleg a háromszögekből is végtelenül sok van, hiszen a végtelenül kicsi és a valamennyire nagy között mindig végtelen a különbség, és azoknak a mérete szintén a végtelenül kicsi felé konvergál. A Spidron tehát így egy végtelen felületet foglal magában egy véges térrészen belül akárcsak a fraktálok, és így kimondhatjuk, hogy maga is egy speciális fraktálnak tekinthető. Ha pedig közelebbről megnézzük ezeket a folyamatosan kisebbedő háromszögeket, akkor az a benyomásunk támad, mintha a Soros által felvázolt pingpong hatás tárulna elénk, hiszen a csúcsok felé haladva az egyik háromszög kisebbedése determinálja az utána következő háromszög kisebbedését az meg az utána következőjét és így tovább a végtelenségig. Visszafelé haladva pedig az egyik háromszög nagyobbodása meghatározza az utána következő háromszög nagyobbodását, és így tovább. A háromszögek méretei determinálják egymást oda-vissza, ez pedig semmi mást nem jelent, mint hogy az a bizonyos speciális fraktál, amelynek belső matematikai összefüggései képesek letapogatni bármilyen struktúrájú információt nem más, mint a Spidron. A Spidron az a fraktálstruktúra, amely elénk tárja a pillangó hatások egymással összefüggő rendszerét, és ami így le tudja kódolni az információ végtelenül változatos struktúráit, illetve ami alapja lehet a jelentésalapú nyelvek szimbólumainak.

Az INTJ egy személyiségtípus betűkódja, amely egyike azoknak a személyiségtípusoknak, amely a pszichológia tudománya által leírt személyiségtipológia nyilvántart azok között a személyiségtípusok között, amilyen egy emberi személyiség lényegében lehet. Racionalistáknak és lángelméknek mondják más szavakkal az INTJ személyiségű embereket, ahol a lángelme fogalma nem feltétlenül zseniális képességeket takar, hanem az információk állandó gyűjtésére és analizálására való elhivatottságot. Jellemük lényege azon alapul, hogy életük értelmét az információ és tudás folyamatos gyűjtésében és racionális, logikai alapokon történő analizálásában találják meg. Nagyon szeretnek összefüggéseket és mintázatokat találni általunk összegyűjtött információcsomagokban. Amelyek olykor egymástól távoli területeket foglalnak egybe. Így ezek azok az emberek, akiket környezetük könyvmolynak szokott nevezni. Az általuk összegyűjtött információt új információvá, vagy ötletekké gyúrják össze, de ezeket az ötleteket ritkán valósítják meg. Inkább gondolják a dolgokat, mint csinálják, ezért a környezetük a könyvmolyság mellett nagy álmodozóknak is tekintik őket.

Ugyanakkor a másokhoz fűződő kapcsolataikban erősen korlátozottak, mert nem tudnak ráhangolódni más emberek érzelmeire és személyiségére. A többi ember esetleges gondjait és igényeit is a racionális logika szemüvegén át nézik és analizálják. Ezért a környezetük érzéketlennek és ridegnek érezheti viselkedésüket, ami beszűkítheti szociális kapcsolataikat és akár egy autista szintjével teheti egyenlővé az ilyen emberek társas helyzetét, holott ezek az emberek nem tekinthetők orvosi értelemben autistáknak. Általában olyan szakmákat ajánlanak ezeknek az embereknek, mint a mérnöki tudományok, a filozófia vagy a manuális műszaki képzetségek, ahol fontos szerepet játszik a különféle információk gyűjtése és analizálása. Olyan hírességek tartoznak az INTJ személyiségek közé, mint Friedrich Nietzsche filozófus, vagy Augustus Ceasar római császár. Egyszer kitöltöttem egy személyiségtesztet, amiből kiderült, hogy én magam is INTJ vagyok.
A disszociatív személyiségzavar pedig egy olyan kóros pszichiátriai betegség, amelyet gyakran összekevernek a Schizophreniával, pedig nem sok köze van hozzá. Lényegében a már sok thrillerben és krimiben feldolgozott személyiséghasadást jelenti. Amikor egy ember elméjében több személyiség van jelen, és ezek közül mindig másik kerül felszínre az idő múlásával. Van olyan ember, aki például reggel új ruhákat rajzoló divatbolondként ébred, majd a délelőttöt a pszicholingvisztika professzoraként tölti egy egyetemi katedrán, hogy aztán este parciális differenciálegyenleteket oldjon meg a számítógép előtt a matematika doktoraként. A tudomány számára egészen zavarba ejtő ez az állapot ugyanis ezeknek az embereknek az egyes személyiségeihez egészen eltérő képességek társulhatnak, mint például magasabb vagy alacsonyabb IQ. Jobbkezesség az egyik személyiségnél, míg a másiknál balkezesség. Van olyan eset, hogy az egyik művészi szinten rajzol, míg a másik egyáltalán nem tud rajzolni.

Ezeknél az embereknél szokott megtörténni az a pszichothrillerekből jól ismert jelenet, hogy az illető számára egyszer csak elsötétül a világ aztán teljesen ismeretlen helyen ébred, mert időközben egy egészen másik személyiség vette át az uralmat a tudata felett. A tudomány ma még nem ismeri ennek a betegségnek az okait, gyermekkori traumákra gyanakszanak, amelyek előidézhetik, de ez nem bizonyított. Nőknél gyakoribb, mint férfiaknál, illetve az amerikai kontinensen gyakrabban diagnosztizálják, mint Európában. Ennek az oka sem tisztázott. Miért írok most erről? Azért, mert arra gyanakszom, hogy ez a két állapot, vagyis az INTJ személyiség megléte, és a disszociatív személyiségzavar talán valamilyen formában az ellentéte lehet egymásnak. Az INTJ személyiségű ember információkat és tudásanyagokat gyűjt, és azokat gyúrja össze valamiféle magasabb egységbe, tehát egymástól eltérő személyiségű emberek előállított tudását, életművét kapcsolja össze egymással magasabb egységgé, míg a disszociatív személyiségzavaros pont ennek az ellenkezőjét teszi. Szétforgácsolja magát egymástól eltérő tudásanyagot létrehozó egyedi személyiségekké. Nemrég láttam a legújabb pszichothrillert, amely ilyen disszociatív személyiségzavarral küzdő emberről szól. A filmben állatgondozóként dolgozik az illető, azt hiszem. 23 különféle személyisége van, és kialakulóban van egy 24.-ik, amelyben az általa gondozott állatokkal azonosul. Ezért elrabol 3 fiatalkorú lányt, hogy azok fogadóbizottságként legyenek jelen a 24. személyiség érkezésénél, akiket ez a születő állatias lény megölhet. Erről szól nagyjából a film. Érdekes, hogy ez a film a személyiség szétforgácsolódásának csúcsát az elállatiasodásban véli felfedezni, míg az egyik leghíresebb INTJ Friedrich Nietzsche az állati létforma ellenkezőjének, vagyis ez emberfeletti ember mítoszának a feltalálója volt.
Talán tényleg lehet valami igazság abban, hogy míg az eltérő személyiségek által létrehozott tudás egységbefoglalása, vagyis az egységre való törekvés az emberfeletti létformák felé vezet, addig személyiség szétforgácsolása az állati létformák felé veszi az irányt? Szerintem érdemes lenne az orvostudománynak összehasonlítania az INTJ-k és a disszociatív személyiségzavarosok állapotát, illetve agyműködését. Kíváncsi lennék, hogy mire jutna akkor.
Most mindezt összefoglalva feltehetjük a kérdést, hogy nem láthatunk e valamiféle összefüggést a disszociatív személyiségzavarosok sokfelé töredezett egymást kioltó személyisége, ahol a végpont az elállatiasodás, és Soros György tőzsdei elmélete között ahol meg a spekulánsok sokfelé töredező számításai oltják ki egymást? Továbbá nincs e mindennek valamiféle köze a bibliai fenevad legendájához? Azért kérdezem ezt, mert, mint ahogy a következő cikkből kiderül, Erdélyi Dánielt a 6-os szám inspirálta többek között a Spidron rendszer kidolgozásakor, amiről tudjuk, hogy a bibliában a fenevad száma. http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/pedagogia/a-primszamok-egyenisegerol
Érdekes, hogy a Széttörve című film rendezője az elállatiasodást teszi meg a személyiség széttöredezésének végpontjául, mert a biblia konkrétan nem azt írja, hogy a Sátán fog eljönni közénk az apokalipsziskor, hanem a fenevad, ami valamiféle állatra utal. A széttörve című filmben a főszereplő 24. személyisége válik állattá, a 24 számjegyeinek az összege pedig 6. Nem lehetséges, hogy Soros tőzsdei elméletébe, amiből végeredményben politikai eszméi is kinőttek, a személyiség széttöredezésének, és a fenevaddá válásnak mintáit vitte bele? Nem lehetséges, hogy Soros politikai eszméi a fenevad bélyegén alapszanak? Vagy, hogy esetleg ő maga lenne a bibliai fenevad?
Felhasznált Irodalom:

Soros György: A pénz alkímiája, EURÓPA KÖNYVKIADÓ KFT., 1996.
Fractal Geometry – Spidron http://www.econohistory.com/blog/index.php/2010/12/17/fractal-geometry-spidron/
Tilki Csaba: Fraktál alapú képtömörítés, Debrecen, 2007. (Szakdolgozat) https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/2385/;jsessionid=B2A27231F6AE25A0CB9DAFE5DE5F091E?sequence=1
BODOKY TAMÁS: Világszám a bűvös spidron http://index.hu/tudomany/spidron5030/
Érkezés /Arrival/ amerikai sci-fi, 116 perc, 2016 http://port.hu/adatlap/film/mozi/erkezes-arrival/movie-178362
Wikipédia: Fraktál https://hu.wikipedia.org/wiki/Frakt%C3%A1l
Wikipédia: Káoszelmélet https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1oszelm%C3%A9let
MBTI csoport: INTJ  http://lelektanitipusok.utkereso.eu/racionalistak/intj/
Disszociatív személyiség https://hu.wikipedia.org/wiki/Disszociat%C3%ADv_szem%C3%A9lyis%C3%A9g
Széttörve film: https://port.hu/adatlap/film/mozi/szettorve-split/movie-177951
A prímszámok egyéniségéről http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/pedagogia/a-primszamok-egyenisegerol
Biblia - Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, 2016.

Egy új tudományrendszertan alapjai

Edward Hallet Carr: Mi a történelem? című könyvében a történelem determináltságának, illetve nyitottságának kérdéseit tárgyalja. Közelebbről azt a kérdést járja körül, hogy a történelem menetében felfedezhetünk e olyan általános törvényeket, mint a természettudományokban ahol köztudott például, hogy a derékszögű háromszög átfogójának négyzete egyenlő a befogók négyzetösszegével, vagy a történelem menetében nincsenek törvények, hanem a történelem további menetének jövőbeli lehetőségei minden korban nyitottak?
A kérdésre adott válasza abban foglalható össze, hogy a történelemben mindig megállapíthatóak olyan tények, amelyek általánosíthatóak, mint például, hogy az iparosítás menetét az egyes országokban, és főként az államszocialista országokban, többek között a politikai vezető réteg érdekellentétei is meghatározzák. Illetve olyan tények, amelyek nem általános érvényűek, mert a puszta véletlen szüli őket. Mint például, hogy Marcus Antonius szerelme Kleopátra iránt meghatározta a történelem menetét. Ez nem általánosítható, mert a politikai vezetők nemi vonzalmai nem minden esetben határozzák meg a történelem menetét, és csupán a puszta véletlennek köszönhető, hogy olyan ember került a Róma vezetőrétegének közelébe, aki vonzódott Kleopátra iránt.
Tehát a szerző szerint, míg a természettudományok területén a megváltoztathatatlan és örökérvényű törvények tiszta jelleggel uralkodnak, addig a történelem területén az általános és örökérvényű törvények a véletlen kiszámíthatatlanságával kombinálódnak. Én továbbmennék ennél, és azt mondanám, hogy a természettudomány terén a matematika számít alaptudománynak, amit teljes egészében a determinált törvények határoznak meg, és minél távolabb van egy-egy természettudomány a matematikától annál kevésbé determinált. A matematikára, mint alaptudományra épül a fizika, ami már a matematikával ellentétben két nagy területre osztható: a kvantummechanikára és a relativitáselméletre, amelyek közül a relativitáselméletet a teljes determinizmus uralja, míg a kvantummechanika törvényei nyitottak. A fizikára épül a kémia, vagyis az anyagtudomány, amelynek törvényeit az elemi részecskék egymással való kombinációs lehetőségei határozzák meg, amelyek a fizika törvényeihez képest nagyon sokrétűek lehetnek.
A kémiára alapszik a biológia, ahol pedig az élővilág fejlődési lehetőségei a darwini evolúció értelmében szinte végtelenek. A társadalomtudományokról: szociológia, történelem pedig már ne is beszéljünk. Továbbá szeretnék még kijelentéseket tenni azzal kapcsolatban, hogy minden, ami a történelemben általánosítható törvényszerűségként jelenik meg az visszavezethető valamiképp a természettudományokra. Például az a tény, hogy az államszocialista országokban az iparosítás menetét a vezetőréteg érdekellentétei is meghatározzák visszavezethető az emberi természetre, ami azt mondja ki, hogy az emberek általában saját érdekeiket követik. Az emberi természet pedig a tudomány mai állása szerint genetikailag meghatározott, amivel visszatértünk a biológia tudományához.
A matematikától távolodva a véletlen mindig több és több általánosítható törvény létrejöttét teszi lehetővé. Például, ha a biológia területén a véletlen mutáció következtében létrejön egy új faj, akkor törvénnyé válik, hogy ennek a fajnak minden utódja hasonló tulajdonságokkal fog rendelkezni, mint az adott faj. A történelem területén elmondható, hogy ha Sztálin születését szüleinek véletlen találkozása idézte elő, akkor annak a történelmi törvénynek a megszületése, hogy a Sztálinizmus, mint rendszer minden országban hasonló törvényeket követ szintén a véletlennek köszönhető. Viszont ezek a törvények mindig visszavezethetőek az alsóbb szinten lévő, matematikához közelebb álló tudomány törvényeire. A két társadalomtudomány: a szociológia és a történelem viszonyát tekintve elmondható, hogy a szociológia társadalmi törvényekkel foglalkozik, amelyek egy adott időpillanatban vannak jelen a társadalomban, és így nincsenek alávetve a véletlennek, amelyek által az időbeli fejlődés során új történelmi törvények bontakoznak ki az alsóbb szinten lévő, matematikához közelebb álló tudományok törvényeiből. A szociológia tehát nem más, mint történelemből kivont, egy adott időpillanatban jelen lévő társadalmi törvények gyűjteménye, amelyek mind visszavezethetők a természettudományok törvényeire.
A szerző a könyve végén tesz olyan megállapítást is, hogy a történelmi haladás korlátlan, és nincsenek előre meghatározható törvényei. Ez csak annyiban igaz, hogy a történelem előrehaladtával az általános törvények mindig többfajta formában bontakozhatnak ki a véletlen által, de mivel ezek a formák mindig visszavezethetők az alsóbb szintek törvényeire, és végeredményben egy központi magra, amit a matematika képez, a történelmi haladás korlátlansága így csak látszólagos, mert bármilyen formát mégsem vehet fel. Lényegében mindig van egy központi mag, és az bontakozik ki mindig újabb és újabb formában.

Arra a gondolatra jutottam, hogy mindebből talán létre lehetne hozni egy újfajta tudományrendszertant, amely a tudományoknak a matematikától való távolságára épül. Ebben a rendszerben hat alaptudomány lesz a matematikától való távolság szerinti sorrendben: filozófia, matematika, fizika, kémia, biológia és szociológia. Mindegyikhez egy tört számot rendelhetünk. Sorban ∞/∞, 1/2, 2/3, 3/4, 4/5, 5/6. A filozófiát azért tettem a legelejére, mert az a tudományok alapja, és lényegében minden tudományt magába foglal, aminek következtében két végtelen hányadosaként határoztam meg a jelzetét. Minden más tudományt egy törtszám fog jelölni, amely törtszámok szorzata lesz, aszerint, hogy a matematikától milyen távolságban lévő tudományokból tevődik össze.
A nyelvészet például az emberi biologikumból ered, hiszen az ember biológiai szerveivel beszél, hangszálaival, nyelvével, agyának megfelelő részeivel. Ugyanakkor társadalmi jelenség is egyben, mert az ember a nyelvet a társadalomban használja, így a nyelvészet egyrészt a biológiához, másrészt a szociológiához kapcsolódik, amelyek a fentiek értelmében tört alakban felírva 4/5-öt és 5/6-ot képeznek. Ezeknek szorzata pedig 4/5 x 5/6 = 20/30. A valószínűségszámítás tudománya a matematikából és a fizikából fog összetevődni, hiszen egyrészt matematikai tudomány, másrészt pedig a véletlen folyamatok nagy része a fizikai világban megy végre. Így jelzete 1/2 x 2/3 lesz, vagyis 2/6-od. A történelem tudománya, mint ahogy fent kifejtettük lényegében a szociológiához hozzáadott véletlen jelenségek tudománya, így a véletlen jelenségek tudományából, vagyis a valószínűségszámításból, és a szociológiából fog összetevődni, amivel már egy összetettebb jelzetet kapunk. 2/6 x 5/6 = 10/36, és így tovább haladhatunk az egyre összetettebb jelzetek felé, ahol minden tudományt egyértelműen meghatároz egy jelzet.

Felhasznált Irodalom:

Edward Hallet Carr: Mi a történelem? Osiris Kiadó (Budapest), 1995.

Történelem és természettudomány kapcsolatáról a haladás determinált vagy szabad menetének kérdésében

Edward Hallet Carr: Mi a történelem? című könyvében a történelem determináltságának, illetve nyitottságának kérdéseit tárgyalja. Közelebbről azt a kérdést járja körül, hogy a történelem menetében felfedezhetünk e olyan általános törvényeket, mint a természettudományokban ahol köztudott például, hogy a derékszögű háromszög átfogójának négyzete egyenlő a befogók négyzetösszegével, vagy a történelem menetében nincsenek törvények, hanem a történelem további menetének jövőbeli lehetőségei minden korban nyitottak?
A kérdésre adott válasza abban foglalható össze, hogy a történelemben mindig megállapíthatóak olyan tények, amelyek általánosíthatóak, mint például, hogy az iparosítás menetét az egyes országokban, és főként az államszocialista országokban, többek között a politikai vezető réteg érdekellentétei is meghatározzák. Illetve olyan tények, amelyek nem általános érvényűek, mert a puszta véletlen szüli őket. Mint például, hogy Marcus Antonius szerelme Kleopátra iránt meghatározta a történelem menetét. Ez nem általánosítható, mert a politikai vezetők nemi vonzalmai nem minden esetben határozzák meg a történelem menetét, és csupán a puszta véletlennek köszönhető, hogy olyan ember került a Róma vezetőrétegének közelébe, aki vonzódott Kleopátra iránt.
Tehát a szerző szerint, míg a természettudományok területén a megváltoztathatatlan és örökérvényű törvények tiszta jelleggel uralkodnak, addig a történelem területén az általános és örökérvényű törvények a véletlen kiszámíthatatlanságával kombinálódnak. Én továbbmennék ennél, és azt mondanám, hogy a természettudomány terén a matematika számít alaptudománynak, amit teljes egészében a determinált törvények határoznak meg, és minél távolabb van egy-egy természettudomány a matematikától annál kevésbé determinált. A matematikára, mint alaptudományra épül a fizika, ami már a matematikával ellentétben két nagy területre osztható: a kvantummechanikára és a relativitáselméletre, amelyek közül a relativitáselméletet a teljes determinizmus uralja, míg a kvantummechanika törvényei nyitottak. A fizikára épül a kémia, vagyis az anyagtudomány, amelynek törvényeit az elemi részecskék egymással való kombinációs lehetőségei határozzák meg, amelyek a fizika törvényeihez képest nagyon sokrétűek lehetnek.
A kémiára alapszik a biológia, ahol pedig az élővilág fejlődési lehetőségei a darwini evolúció értelmében szinte végtelenek. A társadalomtudományokról: szociológia, történelem pedig már ne is beszéljünk. Továbbá szeretnék még kijelentéseket tenni azzal kapcsolatban, hogy minden, ami a történelemben általánosítható törvényszerűségként jelenik meg az visszavezethető valamiképp a természettudományokra. Például az a tény, hogy az államszocialista országokban az iparosítás menetét a vezetőréteg érdekellentétei is meghatározzák visszavezethető az emberi természetre, ami azt mondja ki, hogy az emberek általában saját érdekeiket követik. Az emberi természet pedig a tudomány mai állása szerint genetikailag meghatározott, amivel visszatértünk a biológia tudományához.
A matematikától távolodva a véletlen mindig több és több általánosítható törvény létrejöttét teszi lehetővé. Például, ha a biológia területén a véletlen mutáció következtében létrejön egy új faj, akkor törvénnyé válik, hogy ennek a fajnak minden utódja hasonló tulajdonságokkal fog rendelkezni, mint az adott faj. A történelem területén elmondható, hogy ha Sztálin születését szüleinek véletlen találkozása idézte elő, akkor annak a történelmi törvénynek a megszületése, hogy a Sztálinizmus, mint rendszer minden országban hasonló törvényeket követ szintén a véletlennek köszönhető. Viszont ezek a törvények mindig visszavezethetőek az alsóbb szinten lévő, matematikához közelebb álló tudomány törvényeire. A két társadalomtudomány: a szociológia és a történelem viszonyát tekintve elmondható, hogy a szociológia társadalmi törvényekkel foglalkozik, amelyek egy adott időpillanatban vannak jelen a társadalomban, és így nincsenek alávetve a véletlennek, amelyek által az időbeli fejlődés során új történelmi törvények bontakoznak ki az alsóbb szinten lévő, matematikához közelebb álló tudományok törvényeiből. A szociológia tehát nem más, mint történelemből kivont, egy adott időpillanatban jelen lévő társadalmi törvények gyűjteménye, amelyek mind visszavezethetők a természettudományok törvényeire.
A szerző a könyve végén tesz olyan megállapítást is, hogy a történelmi haladás korlátlan, és nincsenek előre meghatározható törvényei. Ez csak annyiban igaz, hogy a történelem előrehaladtával az általános törvények mindig többfajta formában bontakozhatnak ki a véletlen által, de mivel ezek a formák mindig visszavezethetők az alsóbb szintek törvényeire, és végeredményben egy központi magra, amit a matematika képez, a történelmi haladás korlátlansága így csak látszólagos, mert bármilyen formát mégsem vehet fel. Lényegében mindig van egy központi mag, és az bontakozik ki mindig újabb és újabb formában.

Felhasznált Irodalom:

Edward Hallet Carr: Mi a történelem? Osiris Kiadó (Budapest), 1995.

Az INTJ személyiségtípus és a Disszociatív személyiségzavar

Az INTJ egy személyiségtípus betűkódja, amely egyike azoknak a személyiségtípusoknak, amely a pszichológia tudománya által leírt személyiségtipológia nyilvántart azok között a személyiségtípusok között, amilyen egy emberi személyiség lényegében lehet. Racionalistáknak és lángelméknek mondják más szavakkal az INTJ személyiségű embereket, ahol a lángelme fogalma nem feltétlenül zseniális képességeket takar, hanem az információk állandó gyűjtésére és analizálására való elhivatottságot. Jellemük lényege azon alapul, hogy életük értelmét az információ és tudás folyamatos gyűjtésében és racionális, logikai alapokon történő analizálásában találják meg. Nagyon szeretnek összefüggéseket és mintázatokat találni általunk összegyűjtött információcsomagokban. Amelyek olykor egymástól távoli területeket foglalnak egybe. Így ezek azok az emberek, akiket környezetük könyvmolynak szokott nevezni. Az általuk összegyűjtött információt új információvá, vagy ötletekké gyúrják össze, de ezeket az ötleteket ritkán valósítják meg. Inkább gondolják a dolgokat, mint csinálják, ezért a környezetük a könyvmolyság mellett nagy álmodozóknak is tekintik őket.

Ugyanakkor a másokhoz fűződő kapcsolataikban erősen korlátozottak, mert nem tudnak ráhangolódni más emberek érzelmeire és személyiségére. A többi ember esetleges gondjait és igényeit is a racionális logika szemüvegén át nézik és analizálják. Ezért a környezetük érzéketlennek és ridegnek érezheti viselkedésüket, ami beszűkítheti szociális kapcsolataikat és akár egy autista szintjével teheti egyenlővé az ilyen emberek társas helyzetét, holott ezek az emberek nem tekinthetők orvosi értelemben autistáknak. Általában olyan szakmákat ajánlanak ezeknek az embereknek, mint a mérnöki tudományok, a filozófia vagy a manuális műszaki képzetségek, ahol fontos szerepet játszik a különféle információk gyűjtése és analizálása. Olyan hírességek tartoznak az INTJ személyiségek közé, mint Friedrich Nietzsche filozófus, vagy Augustus Ceasar római császár. Egyszer kitöltöttem egy személyiségtesztet, amiből kiderült, hogy én magam is INTJ vagyok.
A disszociatív személyiségzavar pedig egy olyan kóros pszichiátriai betegség, amelyet gyakran összekevernek a Schizophreniával, pedig nem sok köze van hozzá. Lényegében a már sok thrillerben és krimiben feldolgozott személyiséghasadást jelenti. Amikor egy ember elméjében több személyiség van jelen, és ezek közül mindig másik kerül felszínre az idő múlásával. Van olyan ember, aki például reggel új ruhákat rajzoló divatbolondként ébred, majd a délelőttöt a pszicholingvisztika professzoraként tölti egy egyetemi katedrán, hogy aztán este parciális differenciálegyenleteket oldjon meg a számítógép előtt a matematika doktoraként. A tudomány számára egészen zavarba ejtő ez az állapot ugyanis ezeknek az embereknek az egyes személyiségeihez egészen eltérő képességek társulhatnak, mint például magasabb vagy alacsonyabb IQ. Jobbkezesség az egyik személyiségnél, míg a másiknál balkezesség. Van olyan eset, hogy az egyik művészi szinten rajzol, míg a másik egyáltalán nem tud rajzolni.

Ezeknél az embereknél szokott megtörténni az a pszichothrillerekből jól ismert jelenet, hogy az illető számára egyszer csak elsötétül a világ aztán teljesen ismeretlen helyen ébred, mert időközben egy egészen másik személyiség vette át az uralmat a tudata felett. A tudomány ma még nem ismeri ennek a betegségnek az okait, gyermekkori traumákra gyanakszanak, amelyek előidézhetik, de ez nem bizonyított. Nőknél gyakoribb, mint férfiaknál, illetve az amerikai kontinensen gyakrabban diagnosztizálják, mint Európában. Ennek az oka sem tisztázott. Miért írok most erről? Azért, mert arra gyanakszom, hogy ez a két állapot, vagyis az INTJ személyiség megléte, és a disszociatív személyiségzavar talán valamilyen formában az ellentéte lehet egymásnak. Az INTJ személyiségű ember információkat és tudásanyagokat gyűjt, és azokat gyúrja össze valamiféle magasabb egységbe, tehát egymástól eltérő személyiségű emberek előállított tudását, életművét kapcsolja össze egymással magasabb egységgé, míg a disszociatív személyiségzavaros pont ennek az ellenkezőjét teszi. Szétforgácsolja magát egymástól eltérő tudásanyagot létrehozó egyedi személyiségekké. Nemrég láttam a legújabb pszichothrillert, amely ilyen disszociatív személyiségzavarral küzdő emberről szól. A filmben állatgondozóként dolgozik az illető, azt hiszem. 23 különféle személyisége van, és kialakulóban van egy 24.-ik, amelyben az általa gondozott állatokkal azonosul. Ezért elrabol 3 fiatalkorú lányt, hogy azok fogadóbizottságként legyenek jelen a 24. személyiség érkezésénél, akiket ez a születő állatias lény megölhet. Erről szól nagyjából a film. Érdekes, hogy ez a film a személyiség szétforgácsolódásának csúcsát az elállatiasodásban véli felfedezni, míg az egyik leghíresebb INTJ Friedrich Nietzsche az állati létforma ellenkezőjének, vagyis ez emberfeletti ember mítoszának a feltalálója volt.
Talán tényleg lehet valami igazság abban, hogy míg az eltérő személyiségek által létrehozott tudás egységbefoglalása, vagyis az egységre való törekvés az emberfeletti létformák felé vezet, addig személyiség szétforgácsolása az állati létformák felé veszi az irányt? Szerintem érdemes lenne az orvostudománynak összehasonlítania az INTJ-k és a disszociatív személyiségzavarosok állapotát, illetve agyműködését. Kíváncsi lennék, hogy mire jutna akkor.

Felhasznált Irodalom:

MBTI csoport: INTJ  http://lelektanitipusok.utkereso.eu/racionalistak/intj/
Disszociatív személyiség https://hu.wikipedia.org/wiki/Disszociat%C3%ADv_szem%C3%A9lyis%C3%A9g
Széttörve film: https://port.hu/adatlap/film/mozi/szettorve-split/movie-177951