2016. december 25., vasárnap

A posztmodern tudomány a rózsakeresztesek tanaiból nőtt ki?

Szinte közhelynek tűnik ma már a társadalomtudományokban, hogy a posztmodern korát éljük. A modernitás utáni kort, ahol az eredeti modernitás még a felvilágosodásból nőtt ki. A posztmodernizmus pedig a 68-as mozgalmakból. A modernitásra alapvetően egyfajta mechanikus tudományszemlélet volt a jellemző, hiszen a felvilágosodás nagy filozófusai, mint például Voltaire, vagy D’alambert sokat merítettek az akkor divatos Newtoni mechanikából, és alapvetően ez volt tudományszemléletüknek az alapja. A felvilágosodás tudósai, mint például Laplace alapvetően a Newtoni mechanika továbbfejlesztésével foglalkoztak. A modernitás gazdasági rendszerét egymást lökködő fogaskerekekből álló mechanikus gépeken alapuló nagyipari kapitalizmus jellemezte.
A posztmodern tudomány esetében viszont egyre inkább annak lehetünk tanúi, hogy a felvilágosodás mechanikus világképe egyfajta sajátos organikus jelleget kezd magára ölteni. A posztmodern korban kezdett elterjedni a számítógép, amely már egyfajta mesterséges értelmet jelent, vagyis tulajdonképpen egyfajta organikus gépet. Majd a számítógép megjelenését közvetlenül követte a mesterséges intelligencia fogalmának kialakulása, amely már valóban élő, emberszerű gépet jelent. Ma pedig már sorra olvasni olyan ötletekről, hogy találjunk fel bioszámítógépet, vagy DNS alapú számítógépet. A számítógép maga is kvantummechanikai elven működik, a mai biológiai tudományában pedig egyre inkább teret nyer az a gondolat, hogy a biológiai élet a szubatomi létszintek kvantummechanikai folyamatainak segítségével jött létre. Lást ezt a könyvet: http://www.libri-kiado.hu/…/Az_elet_kodja_-_Titokzatos_kvan… A biológia egyik legújabb tudományága éppen a kvantumbiológia. Így a posztmodern szemléletben egyre inkább tanúi lehetünk a mechanikus műszaki tudományok organizálásának és biologizálásának.
A posztmodern gazdaságszemléletben mindig is jelen volt az organikus ökológiai gondolkodás fogalma az eredeti modernitással ellentétben. A környezet és természetvédelem szükségességét hangsúlyozó elvek szintén az organikus, biologista szemlélettel állnak kapcsolatban. A modern Európát korunkban egyre inkább kezdik elözönleni a felvilágosodás mechanikus természettudománya által még nem érintett színes bőrű természeti népek áradata az ázsiai és az afrikai földrészről, és még sorolhatnám mindazokat a jelenségeket, amely egyértelműen a posztmodern világszemlélet biologista jellegére utalnak. De vajon honnan ered ez a szemlélet az európai történelemben?
Jáki Szaniszló a híres katolikus tudománytörténész azt bizonygatja írásaiban, hogy a posztmodern szemlélet is a felvilágosodás mechanikus szemléletéből eredeztethető. Szerinte például a mesterséges intelligencia gondolata abból a felvilágosodás korabeli gondolatból eredeztethető, hogy maga az ember is egyfajta mechanikus gép. Nekem minden tiszteletem a katolikusoké, de azt kell, hogy mondjam, hogy ebben sajnos Jáki Szaniszló tévedett. A posztmodern szemlélet egyik legnagyobb ellenfele éppen maga a felvilágosodás mechanikus gondolatvilága, ami kitűnik a posztmodern gondolkodók szinte minden írásából. Máshol kell tehát keresnünk a posztmodern gondolatvilág gyökereit, ez pedig nem más, mint a rózsakeresztesek újkori mozgalma.
Ez a mozgalom az újkor elején tűnt fel egy Christian Rosenkreutz nevű alkimistáról szóló zavaros legenda és egy ismeretlen eredetű, Fama Fraternitatis nevű, röpirat formájában, amiben a tudomány megreformálását és az emberiség megsegítését sürgették. Ezután az emberiség tudatában a rózsakeresztesség is a titkos társaságok sorába süllyedt, ugyanúgy, mint a szabadkőművesség is. Keveset tudunk a tevékenységükről, annyi azonban bizonyos, hogy ez a mozgalom szorosan kötődik az alkímiához, amit ma a modern kémia középkori előörsének tartanak, ugyanakkor a virágkorában még misztikus, ezoterikus tevékenységnek tartottak.
Az alkimisták a modern kémia módszereihez hasonló formában törekedtek olyan dolgok véghezvitelére, mint az aranycsinálás, vagy a halhatatlanság elérése, illetve élet létrehozása nemzés nélkül egy puszta férfimagból (homunculus). Ezek mögött a mai szemmel tudományos célú tevékenységek mögött az az ezoterikus törekvés húzódott meg, amit az alkimisták kissé zavaros ezoterikus írásaikban többször is kifejtettek, hogy átszellemítsék, szellemmel töltsék meg az anyagot. Mindig, amikor például aranyat csinálnak, vagy amikor életet próbálnak lehelni a holt anyagba. A laikus számára persze ilyenkor mindig homályos marad, hogy mit is értenek ők tulajdonképpen szellem alatt, és ezért is tűnnek mindig olyan zavarosnak ezek az ezoterikus írások.
Ők szellem alatt véleményem szerint a kvantummechanikai valóságot értették, vagyis a szubatomi létszintek fizikai tulajdonságainak egyvelegét, már a középkorban is, amikor tudományosan vizsgálni még nem tudták ezt a fizikai valóságot, de valamiképp már a régi ember is érzékelte intuitív módon, hogy ez a valóság létezik, és kapcsolatba akart lépni vele valamilyen módon. Erre szolgált az alkímia. Ez egyértelmű, hiszen a manapság kibontakozó kvantumbiológia tudománya szerint is a kvantummechanikai valóság az, amely életre keltette egykor az anyagot, és a számítástechnika is a kvantummechanika alapelvein működik, vagyis a műszaki tudományok esetében is a kvantummechanikai valóság az, ami organikussá, élővé teszi a felvilágosodás tudományának mechanikus gépeit. Most kezdi felfedezni azt a „szellemi világot” a posztmodern tudomány, amit őse a rózsakeresztes alkímia még csak intuitív módon érzékelt.
A rózsakeresztesek által hirdetett tudományreform véleményem szerint nem más, mint a felvilágosodás mechanikus tudományszemléletének organizálása, és biológizálása, hogy így térítsék vissza az emberiséget természeti gyökereihez, ha már tudományt és a technikát lerombolni teljes mértékben nem is tudják. Az emberiség megsegítése alatt ezt értik, hogy egy organikusabb, természet közelibb életre szoktassák az emberiséget ezáltal, amitől a felvilágosodás szerintük elidegenítette az embert. A kvantummechanikáról részletesen és érthetően ír Fritjof Capra: A fizika taója című könyvében ahol a keleti vallások és a modern fizika kapcsolatáról ír. Erre már sokan utaltak a modern fizika művelői közül, de részleteiben még senki sem tárta fel. A keleti vallásokra (hinduizmus, buddhizmus, taoizmus) a panteisztikus szemlélet a jellemző, ahol a világ teljes egységet képez a személytelen Istenséggel, vagy ősszubsztanciával, és a tárgyi világ összes jelensége: a tér az idő, vagy az anyag csupán ennek a személytelen Istenségnek a különféle megnyilvánulása.
A keleti misztikus esetében a megvilágosodás pedig semmi mást nem jelent, mint hogy a jelenségek mögött meglássa az egységet, vagyis hogy rájöjjön arra, hogy valójában minden egy. Ez a szerző szerint egybevág a modern kvantummechanika eredményeivel, ahol a részecskék, és az általuk generált mezők egyáltalán nem választhatók el egymástól, mint ahogy a relativitáselméletben sem választható el egymástól a tér és az idő.
A modern fizika szemlélete szerint tehát a tárgyi világ objektumai teljes egységet képeznek, hasonlóan a keleti miszticizmushoz, de ellentétben a klasszikus fizika nézeteivel, ahol az anyag tovább nem osztható, gömbszerű atomokból áll. Hasonlóan egybevág a keleti vallások szemléletével a kvantummechanika bizonytalansági elve is.
E szerint a testeket alkotó részecskék helye és állapota, sőt egyáltalán léte nem állapítható meg egyértelműen, hanem csak valószínűsíthető, hogy a tér melyik helyén, és milyen állapotban van. Sőt, tulajdonképpen egyszerre lehet is valahol meg nem is, illetve létezhet is meg nem is. A keleti miszticizmus pontosan ilyen paradoxonokban gondolkodik. A valóság mélyrétegeiről olyan paradox kijelentések olvashatóak a taoista írásokban, mint például, hogy van is, nincs is, itt is van és ott is.
Érdekes az a gondolata is a szerzőnek, hogy a klasszikus fizika és általában a nyugati szemlélet erősen geometrikus jellegű, vagyis térben gondolkodik. Ezzel ellentétben a keleti szemlélet szerint a tér csak az emberi gondolkodás terméke, amely nem látja meg a tárgyi világ egymástól elkülönült jelenségei mögött az egységet.
Ez erősen egybeesik a modern relativitáselmélet szemléletével, ahol a tér nem létezik az anyagtól és az energiától különálló módon, hanem csak azoknak egyfajta relációjaként tartható számon. A hinduizmusban kevésbé, viszont a buddhizmusban és a taoizmusban hangsúlyozottan jelen van az állandó mozgás és változás gondolata, mivel a taoizmus a világ jelenségeit alkotó ősszubsztanciát, a taót dinamikusnak képzeli el. A szerző szerint a modern kvantummechanika szemléletére is hatványozottan jellemző az állandó mozgás-változás jelensége az atomi szinteken.
A klasszikus mechanika alapvetően hatások láncolatában, egymástól elkülönülő elemek láncolatszerű egymásra hatásában gondolkodik, míg a kvantummechanika alapvetően a lét egységében, és az önmozgásban a lét és nemlét egymást átható dialektikus önmozgatásában gondolkodik, amely alapvetően a biologista szemléletnek az alapja. Mindebből egyértelműen kitűnik, hogy a posztmodern tudomány nem a felvilágosodásból, hanem a rózsakeresztes alkimisták tevékenységéből eredeztethető.

Felhasznált irodalom:

Fritjof Capra: A fizika taója, TERICUM KIADÓ KFT., 1998.
Jim Al-Khalili Johnjoe McFadden: Az élet kódja - Titokzatos kvantumok, Libri Kiadó, 2016.
JÁKI SZANISZLÓ - AZ AGY, AZ ELME ÉS A SZÁMÍTÓGÉPEK.
JÁKI SZANISZLÓ - AZ AGY, AZ ELME ÉS A SZÁMÍTÓGÉPEK, Kairosz Kiadó (Budapest) , 2011.
Wikipédia: Rózsakeresztesek https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3zsakeresztesek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése